A populizmusnak nincs egységes definíciója, mert sokféle lehet. Ahogy a Goethe Intézet egy tanulmányában olvasható, a populizmus nem politikai ideológia (mint például a liberalizmus vagy a konzervativizmus), hiszen nem fogalmaz meg teljes és összefüggő, a világ értelmezésére vonatkozó eszmerendszert, ugyanakkor társadalmi mozgalomnak sem nevezhető, mert a közösségi szerveződés több feltételét sem teljesíti.

A populizmus nem egy ideológia, hanem egy cselekvési mód mellett kötelezi el magát, amelynek mozgatórugója a politikai haszonszerzés, tágabban értve pedig a hatalom maximalizálása és megtartása.

Ebből pedig következik, hogy a populizmus esküdt ellensége a demokráciának, a szabad választásoknak, a hatalmat bíráló véleménynyilvánításnak. Végletesen megosztja a társadalmat, összeuszítja a nemzet tagjait, szétverve a közösségi összetartó erőket. Így minél tovább tart egy populista kurzus annál nagyobb károkat okoz egy nemzetnek, rákos burjánzásként gyilkolva a közösség életfontosságú szerveit, a független igazságszolgáltatást, a szabad sajtót, az autonóm felsőoktatást.

A populizmus pontosan attól szabadítja meg az állampolgárokat, ami a demokrácia egyik fontos velejárója: a döntésekkel járó felelősségtől.

A populisták újbóli megjelenése manapság figyelmeztető jel. A demokrácia elkötelezettjei nem szunnyadhatnak. A populizmus követői olyanok, mint a szektatagok, ha azt mondja a vezető, ugorjanak kútba, megteszik. Ön és közveszélyesek.