Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.
Orbán Balázs elfelejti, hogy az 56-os hősöknek az egyik legnagyobb fájdalma volt, hogy a Nyugat nem segítette a harcukat. Pont az volt a fájdalmuk, amit most a magyar kormány csinál, minden szinten fúrja Ukrajna segítését az orosz invázióval szemben. Ilyen helyzetben az 56-osokra hivatkozni Fidesz vezetőként a pofátlanság netovábbja. Aztán az is elég trágyaszagú gondolat, hogy akkor lesz jó, ha Orbán Balázs elvárásainak megfelelően az ukránok és a magyarok is fel tett kezekkel várják az orosz megszállókat. Ezzel a politikai igazgató elfeledkezik azokról a magyar nőkről, akiket megerőszakoltak a bevonuló orosz seregek katonái 1945-ben és arról a több százezer magyarról, akiket a Gulagra hurcolt Magyarországról a Vörös Hadsereg. Egyes adatok szerint mintegy hétszázezer, más kutatások szerint nyolcszázezer magyart hurcoltak el a munkatáborokba, akik közül háromszázezren soha nem tértek haza. Mindazonáltal elképesztő, hogy egy ilyen ostoba ember, miként lehet politikai igazgatója egy miniszterelnöknek.
