Módszertan: A World Happiness Report a rangsorát a Gallup World Poll adataiból állítja össze, országonként évente körülbelül 1000 embert kérdeznek meg több mint 140 országban. A teljes minta mérete általában meghaladja a 140 000 válaszadót évente. A rangsor három év átlagain alapul, 2022 és 2024 között. A válaszadók a Cantril Ladder, egy 0-tól 10-ig terjedő skála segítségével értékelik életüket. A rangsor hat kulcstényezőn alapul: az egy főre jutó GDP, a várható egészséges élettartam, a szociális támogatás, az életvitelválasztás szabadsága, a nagylelkűség (a jótékonysági cselekedetekkel mérve) és a korrupció megítélése. Az életértékeléseken kívül a jelentés az érzelmi jólétet is megvizsgálja pozitív és negatív hatásmutatókon keresztül, mint például a nevetés, az aggodalom és a szomorúság. A 2025-ös kiadás a társadalmi bizalomra és jóindulatra is hangsúlyt fektet, elemzi az olyan viselkedésmódokat, mint az étkezések megosztása, az idegenek segítése és az elveszett pénztárcák visszaadása, hogy felmérje, hogyan járul hozzá a boldogsághoz a gondoskodás és a közösségi elkötelezettség.
Kritikák: A Világboldogság-jelentés kritikusai rámutatnak, hogy a felmérés kérdései a társadalmi-gazdasági feltételekkel való elégedettséget mérik, szemben az egyéni érzelmi boldogsággal. Emellett számtalan kulturális különbség van szerte a világon, amelyek befolyásolják azt, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a boldogságról és az élettel való elégedettségről. Végül az élettel való elégedettségben is nagy különbségek lehetnek egy országon belüli csoportok között, amelyeket még országosan reprezentatív csoportban is átlagolnak. A jelentés valóban elismeri az egyenlőtlenséget, mint tényezőt azáltal, hogy méri az egyes országok legboldogabb és legkevésbé boldog fele közötti „szakadékot”.
