A tervezet egyúttal definiálja a közel nulla energiaigényű épület fogalmát. Ez nem úgy szól, hogy évente és négyzetméterenként hány kilowatt energia kell a működtetéshez - mint például a passzív háznál - hanem csak a költségoptimalizált energiahatékonyságra utal. Emellett előírja, hogy az éves energiaigény egynegyedét - megújuló energiaforrásból - az épületen, illetve a telken belül kell előállítani. A költségoptimalizált energiahatékonyság azt jelenti, hogy az energiamegtakarító beruházásnak legkésőbb az épület élettartamának végéig meg kell térülnie. (Az energiahatékonyság a pénztárcánk mellett a klímának is jót tesz.)
A tervezet melléklete jelentősen szigorítja az épületszerkezetek hőátbocsátási tényezőjét. A hőátbocsátási tényező mutatja, hogy a szerkezeten - egységnyi idő alatt - mennyi energia halad át, ha a két oldala között 1 Kelvin fok a különbség. (A Kelvin fok nagysága megegyezik a Celsius fokéval, a két skálának a nulla pontja tér el egymástól.) Tehát mennél kisebb ez a szám, annál jobb hőszigetelő az épületszerkezet.
Jelenleg a határoló falakra 0,45 hőátbocsátást ír elő a rendelet, a módosítás ezt 0,24-re - gyakorlatilag a felére - mérsékli. Ez azt jelenti, hogy a legjobb üreges kerámia falazóelemből is csak ráragasztott hőszigeteléssel építhető külső fal. A tetőtéri szerkezetnél ez a szám 0,25 jelenleg, ez csökken 0,17-re, vagyis vastagítani kell a tetőtéri határoló szerkezetek hőszigetelését.
A fa- és műanyag ablakok hőátbocsátása 1,6-ról 1,15-re csökken. A kereskedelemben kapható termékek közül a legjobb minőségű, kétrétegű üvegezéssel ellátott ablakok ma is tudják ezt az értéket. Összehasonlításul: a három rétegű üvegezéssel készülő ablakok hőátbocsátása ma már 0,7-es értékű. A tetőfelületi ablakoknál az előírt hőátbocsátás 1,70-ről 1,25-re esik.
Továbbra is csak az új épületeknél kell hőszigetelni a talajon fekvő padlót. Ennek az értéke 0,5-ről 0,3-ra csökken.
