A Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ) elnöksége szerint változatlanul fennáll, hogy további források és intézkedések szükségesek a több mint egy éve csökkenő szerződésállomány trendjének megfordításához; a tavaly elkezdődött magasépítési szegmens erősödésének fenntarthatóvá tételéhez. A felújításhoz elengedhetetlennek látszó, már kommunikált épületenergetikai pályázatok nagy volumenű kiírása egyre jelentősebb mértékben csúszik. 2014 végétől mostanáig az Otthon Melege Program 10 milliárd forintos keretösszeggel egyelőre csak a társasházak korszerűsítését célozta. A pályázati befogadási időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci igények az akkor rendelkezésre álló keret többszörösét tették ki.
A kormány által elfogadott Nemzeti Épületenergetikai Stratégia 2020-ig a lakóépületekre vonatkozó 38,4 petajoule megcélzott megtakarításból 17,6 petajoule-t a családi házak felújításával kívánja elérni (ezen épületek mintegy ötödének felújításán keresztül).
A Nemzeti Épületenergetikai Stratégia szerint a családi házak az összes lakás 61 százalékát teszik ki. Ezzel szemben a lakóépület-állomány közel felét kitevő családi házas szegmensre vonatkozóan egyelőre nem jelent meg pályázati kiírás, pedig ez az a szegmens,
• amelyikben egységnyi beruházással fajlagosan igen jelentős energiamegtakarítást lehet elérni,
• ahol a NÉeS-ben is hivatkozott kormányzati felmérések szerint a leginkább rendelkezésre áll a szükséges önrész, valamint a korszerűsítési szándék is – különösen a vidéki megyeszékhelyeken található, 100 m2 körüli családi házak esetében.
• amely a legtöbb fajta szakipari kivitelezési munkát teszi lehetővé, elősegítve a helyi foglalkoztatást
• amelyben a legtöbb fajta építőanyag és építési termék számlás beépítése növelhetné a minőségi épületállomány kialakítását és a költségvetési egyenleget egyaránt.
Ennek oka az, hogy a lakossági beruházók elsősorban három tényezőből jutnak korszerűsítési forráshoz: önrész, amely többnyire a lakáspénztári megtakarításokat jelenti, banki hitel, továbbá a már több alkalommal részleteiben is kommunikált lakossági energiahatékonysági pályázatok.
A döntések lebegtetésének tovább jelentős hátránya, hogy 2010-ben 5 évre megkötött, korszerűsítésre is fordítható lakás-takarékpénztári szerződések keretében elérhető források most állnak rendelkezésre. A MÉASZ értesülése szerint több száz milliárd forintnyi e célra fordítható összegről van szó, amelynek töredéke is jelentős mértékben lenne képes javítani a 2015–2016-ra vonatkozó épületenergetikai megújítási folyamatot, valamint az építőipar általános teljesítményét is. Az LTP-kben lévő összegek önmagukban általában nem elegendőek komplexebb korszerűsítésekre, együttes felhasználással ezek azonban nem aprózódnának el kisebb hozadékú részfelújításokra. Az évi lehetséges energiamegtakarítás elvész, ha nem valósul meg , „amit ma megtakarítunk, nem tudjuk holnap megtakarítani", ez pedig nemzetgazdasági hátrányt is jelent.
A kivitelezési munkák ütemezhetősége romlik azzal, hogy a döntések hiányában későbbi időszakra tolódik ki a beruházás, amely ahhoz vezet majd, hogy az egyelőre még belföldön dolgozó kivitelezők nem tudják majd az összes igényt kiszolgálni, így a forráskihasználás is megnehezül.
A hazai építőanyag gyártók álláspontja, hogy egyértelmű kormányzati üzenetre van szükség arra nézve, hogy mikortól, milyen összegű és milyen támogatási intenzitású támogatási konstrukciókra számíthatnak a lakossági beruházók, amellyel az önerőt és a banki forrást kiegészíthetik.
