Pillanatnyi előnyből hosszan tartó hátrány
A hazai bankrendszer által nyújtott euró, dollár és svájci frank alapú hitelek értéke 2003 elején alig haladta meg az 1200 milliárd forintot, de két évvel később az összeg már a duplájára nőtt, derül ki a Raiffeisen Bank összesítéséből. A vállalati szektor devizakitettsége 2007 végére a teljes vállalati belföldi hitelállomány 50 százalékára duzzadt, 2008-ban pedig csúcsot döntött, köszönhetően a forint kedvező árfolyamának és alacsony volatilitásának, valamint a devizahitelek kínálta akár 30 százalékos (2007 nyarán az euró 9 százalékos kamatával szemben a forint 12,8 százalékon állt) kamatelőnynek: az összesen 4000 milliárd forintos hitelállománynak akkor több mint 60 százaléka devizában keletkezett. A kkv-k számára folyósított 900 milliárd forintos finanszírozás 55 százaléka volt deviza alapú.
A sokk 2008 második felében, a válsággal jött, amikor az euró elérte a 310 forintos árfolyamot. Ez a 2008 elején 250 forint körüli euróárfolyamhoz képest 20 százalék körüli veszteséget jelentett hónapról hónapra, miközben a krízis hatására a lecsökkent piacok az árbevételt szűkítették, becslések szerint ugyancsak 20-30 százalékkal.
Az árfolyam 2009 második felére ugyan 280 forint lett, de az érzékeny nemzetközi gazdasági környezetben a volatilitás változatlan maradt, a bevételek növekedése pedig azóta is várat magára. Nem véletlen a Magyar Nemzeti Bank idén júliusban végzett kutatásának negatív képe: 2010 második negyedében a fizetési késedelembe esők aránya a nagyvállalatoknál 3-ról 6 százalékra, míg a kkv-szegmensben 9-ről 18 százalékra ugrott. A negatív hullám legsúlyosabban a kisebb, pénzügyi tartalékokkal nem rendelkező cégeket érintette, azaz a Raiffeisen becslése szerint a kkv-k közel 90 százalékát. Őket ugyanis az olcsóbb és könnyebb pénzszerzés motiválta, amikor devizahitelt vettek fel, és nem természetes árfolyamkitettségük fedezése.
Billeg a mérleg
A válság rámutatott, hogy az adott pillanatban előnyösnek látszó hitel hirtelen átokká is válhat. Ennek ellenére, kis- és középvállalatok finanszírozásában továbbra is fontos szerepük lehet a forinthiteleknél még mindig kedvezőbb kamatozású kölcsönöknek, de már szó sincs a válság előtti éveket jellemző hiteldömpingről. A kkv-k körülbelül tíz százaléka exportál, számukra lehet megoldás az árbevételük arányában felvett devizahitel. Ez azonban nem csodaszer, sietnek hangsúlyozni a bankok. A vállalkozás természetes forint-, illetve devizakitettségétől függ, hogy a finanszírozás csökkenti a vállalat árfolyamkockázatát, és javítja a jövedelmezőségét, vagy éppen ellenkezőleg, likviditási veszélybe sodorja azt.
- A devizahitel létjogosultsága a kkv-körben megkérdőjelezhetetlen, de csak annak a hetven-nyolcvanezer vállalkozásnak lehet alternatíva, amelyek devizabevétellel rendelkeznek. Az exportpiacok tükrében pedig elsősorban az euró alapú finanszírozás jöhet szóba - hangsúlyozza Dercsényi György, a Raiffeisen Bank kisvállalati üzletágának vezetője.
A kkv-kör 90 százalékának bevétele és kiadása viszont forintban keletkezik, akárcsak a lakosságé, nekik a bankok inkább a forinthiteleket javasolják. A kamatelőnyre spekulálás ideje is lejárt, hiszen a forint- és a devizahitel közötti kamatkülönbség - az MNB adatai alapján - ma a 200 bázispontot sem éri el, amiért egyetlen vállalkozásnak sem érdemes az elmúlt hónapokban tapasztalt extrém volatilitás kockázatát vállalnia. A kkv-k jelentős része viszont a már felvett devizahitel megnövekedett terheivel küzd. A nemfizetők köre szektorszinten elérte a 10 százalékot.
A pénzintézetek közös felelősséget emlegetnek, és azt állítják, hogy kizárólag a megegyezésre képtelen cégeknél hajtják be a követelést, az együttműködőkön próbálnak segíteni. Jobb ma egy lassabban fizető adós, mint holnap egy csődbe ment ügyfél. Új ügyfelet szerezni ugyanis nehezebb és drágább is. A hitelezett kkv-k több mint felénél a kölcsönt átstrukturálták, ami nem feltétlenül forrásszűkítést jelent. A beruházási hitelek esetében a futamidő kitolása lehet segítség, a folyószámlahiteleknél viszont inkább a nagyobb részletekben való gyorsabb visszafizetést ösztönzik, miután kiderült, hogy a likviditás javítására szolgáló egyéves hitelt a cégek gyakran beruházási célokra használták. Ebben az esetben megoldás lehet a plusz készfizető kezes bevonása, de ahol lehetett, a bankok a folyószámlahitelt beruházási hitellé alakították, hogy csökkentsék kockázatukat.
Devizát forintra
A cégek között akadt olyan is - szemben a lakossági devizahitelesekkel -, amely inkább a veszteség realizálása mellett döntött, és fennálló tartozását forintra váltotta. Van, amelyik önkéntesen vállalta az esetenként magasabb havi törlesztést, míg másoknak a bank „javasolta" ezt, például a folyószámlahitel prolongálásáért cserébe.
A most hitelfelvételen gondolkodó cégeknek érdemes úgynevezett all in számítással kérni a bankoktól árajánlatot. Ez a lakossági hitelek teljes hiteldíjmutatójához hasonlóan a hitel éves teljes költségét mutatja. A jó pénzügyi helyzetűek versenyeztethetik az ajánlattevőket, a gyengélkedők viszont jobbára csak eddigi bankjuktól várhatnak mentőövet, és azt is csak akkor, ha hajlandóságot mutatnak a bank kockázatának csökkentésére.
Arra pedig a jövőben minden cég számíthat, hogy akár deviza-, akár forinthitelt igényel, a pénzintézet az eddigieknél erőteljesebben fogja vizsgálni a folyósított összeg felhasználását. A bankok sokkal óvatosabbak lettek, és ezt várják ügyfeleiktől is: megfontoltabb döntést és gondosabb pénzügyi tervezést. Cserébe pedig ők sem fogják veszélyes ügyletekbe hajszolni a minél olcsóbb forrásra áhítozókat.
