A lendületesen fejlődő vállalatok történetében gyakran eljön egy pillanat, amikor a további növekedést a cég tulajdonosai már nem tudják finanszírozni, így új forrásokat kell találni a bővítéshez és az eredményes működéshez.
A külső tőkebevonásnak több formája is létezik: banki hitel, állami támogatás, kötvény- vagy részvénykibocsátás. Ez utóbbi a tőzsdei megjelenéssel együtt sok szempontból nagy segítség lehet egy cég számára, legyen az a tőkebevonás, az ismertség növelése vagy éppen a vállalattal szembeni bizalom erősítése.
Tétovázó klubtagok
Magyarországon azonban mégsem túl népszerű a társaságok körében a parkettre való kilépés, hiába szeretné a Budapesti Értéktőzsde új társaságok részvényeivel bővíteni a kínálatot.
Pedig a magyar tőzsdét működtető társaság mindent megtett, hogy új cégeket segítsen a börzére, ennek érdekében hozta létre néhány évvel ezelőtt a Tőzsdeképes Cégek Klubját. A tagság nem jelent egyértelmű szándéknyilatkozatot a parkettre való kilépésre, a társaságoknak mindössze egy nyilatkozatot kell tenniük: ha a közeljövőben tőkebevonásra, illetve a tulajdonosok által részvényértékesítésre kerül sor, akkor a tőzsdén való megjelenést reális alternatívának tekintik.
Mindez az utóbbi évek során tizenöt céget vonzott a Tőzsdeképes Cégek Klubjába, közülük azonban mindössze egy, a legutolsóként belépett Freesoft Rt. jelent meg a parketten. A többi vállalat egyelőre különféle indokokkal halogatja a bevezetési procedúrát. A KFKI például az ezredforduló tájékán felfúvódott technológiai lufi kipukkanását követő negatív befektetői hangulatra hivatkozva odázta el a nyilvános részvénypiaci megjelenést, igaz, az utóbbi időszakban kedvezőbbre forduló körülmények nyomán ismét komolyan kezdett el foglalkozni a nyilvános kibocsátással - legalábbis sajtóértesülések szerint. Az RTL Klubot működtető Magyar RTL Televízió Rt. tőzsdére való kilépését viszont különféle tiltó jogszabályok korlátozzák.
#page#
Szűkös forrás
A Freesoft Rt. pénzügyi tanácsadója, Móricz Gábor szerint azonban egyéb okok is közrejátszanak abban, hogy a magyar cégek nem látnak fantáziát a tőzsdei megjelenésben.
Igaz, a nyilvános részvénykibocsátással friss tőkéhez juthatnak a cégek, ez azonban Magyarországon nem feltétlenül igaz: a papírok nagy részét a vállalatok tulajdonosi és munkavállalói köre, valamint egy szűk befektetői réteg köti le, vagyis a nyilvános kibocsátással az amúgy is rendelkezésre álló pénzeszközök mellett csak viszonylag szűkös új forrásra tesznek szert a társaságok. A likviditás és a tőzsdeiárfolyam-emelkedés révén sem lehet komoly bevételre szert tenni, mivel egy kis cégnek vajmi kevés esélye van arra, hogy komoly forgalmat könyveljen el a nyilvános kereskedésben. Ugyanezen okból nem méri a tőzsdei kurzus a cég valódi teljesítményét sem, adásvétel nélkül ugyanis nincs esély arra, hogy az árfolyam megfelelő módon és valós időben tükrözze egy vállalat működését.
A Budapesti Értéktőzsde - bár az utóbbi másfél-két évben komoly növekedést mutatott fel mind a forgalom, mind a vezető részvények árfolyama tekintetében - még mindig nem nyerte el az őt megillető érdeklődést, ami leginkább a hazai alapkamat alakulásának köszönhető. Nem olyan régen ugyanis még bőven 10 százalék felett volt a Magyar Nemzeti Bank irányadó kamata, ami a befektetőket az állampapírok piacára terelte, hiszen ott szinte kockázatmentesen fialtathatták a tőkéjüket az uniós, illetve az amerikai lehetőségekhez képest messze magasabb hozamok mellett. Móricz szerint a kisebb papírok iránti kereslet akkor élénkülhet meg, amikor a magas kamatot biztosító állampapírok futamideje lejár.
Teljes cikk az okóberi Piac és Profitban.
