Nem tekinthető magyar specialitásnak, hogy idegenkedünk a tőzsdétől. A volt szocialista országok mindegyikében megfigyelhető: a negyven év, amíg az állami bank betétei jelentették az egyetlen megtakarítási formát, nem múlt el nyomtalanul. Az átlagos állampolgár nem érti a tőzsdézés mögött zajló folyamatokat, fél a veszteségektől, nem mer kockáztatni. Ugyanakkor látja a hatalmas vagyonokat, amelyeket egyesek gyűjtenek, és irigykedni kezd, megvádolva őket mindenféle féllegális akcióval. Innen már csak egy lépés, hogy a lakosság nagy részének szemében "úri huncutsággá" degradálódjék a tőzsde intézménye.
Pedig a részvénytársaságok és a tőzsde alapjai rendkívül egyszerűek. A részvény nem más, mint egy rt. alapításakor vagy alaptőkéje megemelésekor kibocsátott értékpapír, amely igazolja az alaptőkében való részvételt, és a legtöbb esetben feljogosít az arányos nyereség arányos részére. Vagyis megvásároljuk a cég egy részét, s ennek arányában számíthatunk a szétosztott nyereség (osztalék) egy részére, illetve ennek függvényében szólhatunk bele - mint tulajdonos - a vállalat működésébe.
Normál esetben, ha egy cég jól működik, az állampapíroknál valamivel magasabb hozamot érhetünk el az osztalékon, amit, sajnos, osztalékadó is sújt, ám hosszú távon így is kellemes bevételt jelenthet az általában évente érkező összeg. Ám a nagy vagyonok nem az osztalékokból születnek, hanem az árfolyamnyereségből származnak.
Az egyik alapvető tőzsdei igazság szerint egy részvény hosszú távon a cég értékével, rövid távon a befektetői hangulattal arányos. Ennek érzékeltetéséhez vegyünk egy példát. Két cég egy-egy millió forintos tőkével indul, ehhez ezer-ezer darab részvényt bocsátanak ki. Az első év végén az egyik cég százezer forintos nyereséget, a másik ugyanekkora veszteséget hoz össze. Mivel a részvények hosszú távon a cég értékét reprezentálják, az első részvénynek 1100, a másodiknak 900 forintot kellene érnie.
Csakhogy rövid távon számtalan tényező befolyásolhatja az árfolyamot. Lehet, hogy valaki bízik abban, hogy a még veszteséges cég jövőre jobban teljesít, így akár 1000 forintot is ad egy papírért. De lehet, hogy a változó tőzsdei adószabályok miatt minden árfolyamnyereséget megadóztatnak, így rögtön csökken a részvények vonzereje, vagyis az árfolyamok esnek. Ráadásul olyan külső tényezők is közrejátszhatnak, mint a betéti kamatok alakulása. Hiszen ha azokon "kockázatmentesen" lehet 10-12 százalékot keresni, miért fektetné valaki a pénzét kockázatos részvényekbe?
A cikk teljes egészében elolvasható a Piac és Profit július-augusztusi számában.