A faktorálásról egyes vállalkozók úgy suttognak, mint valami mumusról, amely Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett, miközben meggyőződésem, hogy nincsenek is pontosan tisztában a szolgáltatás lényegével. Miről is szól tulajdonképpen a faktorálás? Csáki Ferenccel, a Magyar Faktoring Szövetség elnökével a faktorálás körüli tévinformációkat igyekeztünk eloszlatni.

- Kezdhetném azzal a klasszikus szófordulattal, hogy már a régi föníciaiak is... De ne menjünk ennyire vissza az időben! A mai faktoringot a modern gazdaság igényei keltették életre - magyarázza a faktoringszövetség elnöke -, és a kreatív vállalkozások használják sokoldalúan az értékesítés volumenének növelésére és egyben likviditási biztonságuk megteremtésére. A lényege leginkább abban ragadható meg, hogy a kétszemélyes adásvételi folyamatot háromszereplőssé változtatja. A faktorcég bevonásával a fizetések teljesítésének iránya megváltozik, és így a finanszírozási kockázatok megoszlanak a szállító és a vevő között. Ennek köszönhetően sok új lehetőség nyílik meg az eladó vállalat előtt.

- Nyilván megnyugtató érzés a szállító számára, hogy a vételár nagy részét - jellemzően nyolcvan százalékát - mindenképp megkapja, de ez természetesen nincs ingyen. Miért érné meg neki a faktorálás, ha mondjuk a vevő megbízható, régi partnere?

- A fizetések biztonsága csak egy része az egyenletnek. Sokkal fontosabb azonban, hogy a szállító nem a vevő által diktált időpontban - adott esetben csak harminc-kilencven nap múlva - kapja meg a vételárat, hanem akár még aznap. Az eladó a számla nettó összegét a faktorcégtől azonnal megkapja, míg a fennmaradó részt akkor, amikor a vevő is teljesít. Az összegből még vonjuk le az általában 0,5-1,2 százalékos faktordíjat, valamint a minőségileg nem elfogadott, esetlegesen visszaküldött áru értékét. A faktoringnak az a nagy előnye, hogy lerövidíti a több hónapos időszakot, amíg befolyik a bevétel egy céghez, így jóval rövidebb termelési ciklusok jöhetnek létre, ami dinamikusabb növekedést eredményez. Természetesen ezt hitelekből is lehetne finanszírozni, ám ezek elérhetősége - különösen a kis cégek számára - gyakran a nullával egyenlő. Ezzel szemben ahhoz, hogy üzletet kössünk egy eladóval, nem kell más, csak piacképes termék és fizetőképes vevők. A faktoringon keresztül elérhető finanszírozás nem az adott bankári biztosítékok, a zálogba adott ingatlan vagy ingóság értékétől függ - a faktoringhoz nincs szükség ilyen biztosítékokra -, hanem a forgalom alakulásától. Az ügyfél részéről talán ez a faktoring legnagyobb előnye: akkor vehető igénybe a legnagyobb pénzösszeg, amikor a forgalom felfutása miatt arra a legnagyobb szükség van.

- De ha nincs biztosíték, hogyan védik ki a faktorcégek a veszteségeket?

- Mivel nem ugyanonnan kapjuk vissza a pénzünket, mint ahová kihelyeztük, mi elsősorban nem az eladók bonitását vizsgáljuk, hanem a vevőkét. De tanácsot is adunk az eladónak, kinek mekkora összegű árut kínálhat biztonságosan, és természetesen az is előfordul, hogy visszautasítjuk, hogy valamely vevőnek szállítandó árut faktoráljuk. Óriási versenyelőnyt jelenthet egy vállalat számára, ha azt mondhatja a vevőjének: mondjuk húszmillió forintig bármikor vihetsz az árukészletből, és ráérsz hatvan nap múlva kifizetni. Ha biztosíttatja követelését - egy visszkereset nélküli szerződést kötött -, akkor annak ellenértékét húsz százalék önrész levonásával biztosan megkapja akkor is, ha a vevője tönkremegy, vagy fizetésképtelenné válik. Mivel a vevő anyagi helyzete kevésbé érdekes, a csődben lévő társaságok követeléseire is kötünk szerződéseket, vagy olyan vállalatokéra, amelyek már hitelt nem kaphatnak. Innen ered az a tévhit, hogy csak olyan cégek választják a faktorálást, amelyek pénzügyi gondokkal küszködnek. Sok ügyfél panaszkodik, hogy vevői rosszat szimatolnak, amikor a velük szemben fennálló követeléseket faktoráltani akarja, mondván, az eladó nem bízik bennük. Pedig valójában az eladó esetleg a tevékenység bővítésére von be új pénzügyi forrásokat, vagy pénzügyi stabilitását erősíti, esetleg kedvezőbb árakat ér el azzal, hogy maga azonnal képes lesz a beszállítói kifizetésére. Ráadásul egy kellemetlen körülmény is megszűnhet: a jövőben a két fél úgy tud leülni egymással tárgyalni, hogy a nem teljesített számlák árnyképe nem lebeg ott az íróasztal felett.

- Mi történik, ha valaki nem fizet?

- El kell oszlatnom egy másik súlyos félreértést: a faktorházak beszedéssel és nem behajtással foglalkoznak. Ha a vásárló nem fizet, legfeljebb jogi eljárást indíthatunk, de egyetlen faktorház sem alkalmaz olyan félig legális vagy illegális eszközöket, mint mondjuk a telefonos zaklatás vagy a behajtóemberek. Nemfizetés esetén - ha visszkereset nélküli faktoringról van szó - a veszteséget a faktorház viseli, amely önmagát jellemzően viszontbiztosítja. Visszkeresetes faktoring esetén a ki nem fizetett számlára kapott pénzösszeget a szállítónak vissza kell fizetnie a faktorcégnek, azaz a végső vevőkockázat ez esetben a szállítónál marad.

A teljes cikk a Piac és Profit nyári számában olvasható.