Kép: Alapblog
Azt mondja az Alapblog.hu-nak adott interjúban, hogy egyre károsabban hat a piaci szereplők fizikai állapotára a pénzügyi környezet és az azokat szabályozó jegybankárok és politikusok lépéseinek kiszámíthatósága. John Coates azt is megjegyzi, hogy ez egyre vakmerőbbé és ezáltal veszélyessé teheti a befektetőket éppúgy, mint a sportolókat vagy éppenséggel a politikusokat.
John Coates a Zentai Péternek adott interjújában elmondta, hogy az amerikai jegybank 1945-től 1990–94-ig szándékosan törekedett arra, hogy valamiféle titokzatosság vegye körül gondolkodásukat, logikájukat, a döntéshozatali mechanizmusukat és azok kommunikálását. A jegybankelnökök utólagosan sem indokolták, mit miért tettek, pláne azt nem, hogy mire kell számítani tőlük. A gazdasági szereplőket a Fed alapjában véve mindig bizonytalanságban tartotta. Paul Volcker, aki1986-ig volt jegybankelnök, elképesztő váratlansággal mozgatta föl-le az alapkamatot. Utódja, Alan Greenspan 1990-től drámaian megváltoztatta a Szövetségi Jegybankrendszer (Fed) kommunikációját: beindult a nyíltság, Greenspan már újságinterjúkat is adott. Azóta a Fed folyamatosan ismerteti, hogy mire készül, s így kiszámítható lett. A Cambridge-i Egyetem professzora szerint ezzel a nyíltsággal a Fed nem a stabilitáshoz járul hozzá! „Tudjuk, hogy 1994-ig is történt néhány komoly piaci »crash«, de ha azok mélységét és időtartamát, a globális vagy akár csak az amerikai gazdaságra gyakorolt hatását összevetjük az 1994 után bekövetkezett krízisekkel, akkor egyértelműen bebizonyosodik, hogy az utóbbi húsz év számszerűen is több, mindenesetre jóval súlyosabb és hosszasabb válságot hozott, mint a megelőző húsz esztendő” – mondja.
Nem csak az agyunkkal mérlegelünk
Véleménye szerint az amerikai jegybank irányítói figyelmen kívül hagyják, hogy a pénzügyi-, gazdasági kockázatvállalás nem pusztán intellektuális, gondolkodáson alapuló tevékenység, hanem komoly fizikai, fiziológiai erőkifejtés, és az ember biológiai folyamataival is összefügg. „Vezető brókerként tizenhárom éven át dolgoztam a Wall Streeten, és közben tanulmányozni kezdtem kollégáimat és magamat, mert szembetűnő volt, mennyire kiül az ember mozgására, viselkedésére, fizikai állapotára, amikor stresszhelyzetet él át. Ennek végül tudományos kutatója, professzora lettem a Cambridge-i Egyetemen. Testünk viselkedése, erőnléte nagyon látványosan árulkodik arról, hogy mire készülünk” – teszi hozzá. Ahogy egy sportolóról a versenyt – tehát a nagy stresszt – közvetlenül megelőzően ránézésre felmérhető, mit tud és még inkább, hogy mit fog produkálni, ugyanez előre megállapítható egy pénzügyi döntéshozóról a nagyobb kihívások kezelése előtt, például amikor rendkívüli hírek jelennek meg váratlanul a monitoron. Ilyenkor beindul az egész test, a vérnyomás hevesebben ingadozik, az izmok megfeszülnek, erős emelkedésnek indul a tesztoszteronszint. Ezek a fiziológiai jelenségek megelőlegezik a kognitív (gondolkodási) tevékenységet és annak eredményét: a döntést. A piaci résztvevők tehát nemcsak agyukkal mérlegelnek, hanem fizikai versenyzőként is beindulnak: sőt, előbb fizikailag, mint agyilag.
Ugyanakkor különbséget kell tenni a sokkhatásszerű, illetve az elhúzódó stressz-szituációknak az emberi szervezetre gyakorolt hatása között. Az előbbi kimondottan inspirál, erősítheti a kreativitásunkat. A dopamin és tesztoszteron „koktélja” ez, amely felerősíti a kockázatvállalási kedvet. Ha azonban a stressz-szituáció nem számolódik fel rövid időn belül, hanem egymást követik – kiszámíthatatlan sűrűségben, ütemben – a stresszhelyzetek, akkor „fordul a kocka”: a tesztoszteronszint süllyedni kezd, s helyére felnyomul a kortizon. Ez utóbbi hormon deprimáló hatású, s egyre inkább akadályozza a kockázatfelvállalást, miközben testünk is visszavonulót fúj: lelassulunk – minden értelemben. Ezt sok-sok milliónyi befektető tapasztalhatta „saját bőrén” 2008 végén, 2009 elején: hogyan illan el szinte minden bátorsága – a sokkhatások, a stresszek számának folyamatos szaporodása, jelentkezési ütemük kiszámíthatatlanná válása nyomán. Ez mélyítette a krízist, hiszen a kiváltott tömeges méretű félelem és pesszimizmus csak a papíroktól való szabadulni akarást szülte, és erősen késleltette a piaci élénkülés, az értékpapír-vásárlás beindulását.
Ismét csúcson a tesztoszteron
Most hallatlanul felerősödött a magabiztosság, mégpedig éppenséggel a Fed által teremtett környezet erősen piacbarát és kiszámítható volta miatt. Az utóbbi időben általunk vizsgált pénzügyi-gazdasági döntéshozók viselkedésén, fizikumának állapotán abszolút lemérhető, micsoda ütemben erősödik vakmerőségük. A mért tesztoszteronszintek megint a csúcson járnak. Félő, hogy megint olyan óriási buborékok fújódnak, amelyek kipukkanása drámai következményekkel fog járni. Minél inkább feltételezi a bróker, sportoló, vezérigazgató, politikus, diktátor – az őt körülvevő környezet vélt kiszámíthatósága alapján –, hogy pontosan tudja, milyen és mekkora a tettének a következménye, annál inkább egyre nagyobb kockázatokat mer vállalni, annál inkább árasztja el testét-lelkét egy olyan érzés, hogy ő mindent megtehet, számára „a határ csak a csillagos ég”. Feltételezhető, hogy mostanság jobb szolgálatot tenne a piacnak, ha annak résztvevői egy picit félni kezdenének, ha vakmerőségük, kockázatvállalási hajlamuk lefékeződne.
