Kötvényt gyakorlatilag bármilyen megbízható bevételforrásra ki lehet bocsátani. Céges bevételre, adóbevételre, jelzálog-befizetésre alapozva éppúgy, mint szellemi termékek jogdíjaira. Az ezredfordulón az angliai Punch kocsmahálózat jövőbeli sörértékesítésekre adott ki kötvényt (a 3,8 milliárd dolláros adóssághalmazt birtokló kötvényesek a cég 2012-es átszervezésekor rossz helyzetbe kerültek), de állítottak már ki kötvényt versenylovak spermájára is a CNN szerint. A 90-es években a show-bizniszben is megjelentek a kreatív kötvények: David Bowie Bowie-kötvényei (1997) a sztár 1990 előtt megjelent 25 albumának 287 dalára szóltak, pontosabban annak jövőbeli jogdíj-bevételeire. 55 millió dollárt szedett be, cserébe tízéves lejáraton 7,9 százalékos hozamot kínált – az amerikai államkincstár akkoriban csak 6,37 százalékot ígért. Aztán jött a Napster, az illegális fájlletöltő, és a Moody’s 2004-ben BAA3-ra fokozta a Bowie-kötvényeket. Tavaly a Goldman Sachs kísérlete már kudarcba fulladt: Neil Diamond, Bob Dylan és mások műveit értékesítette volna, de a 300 millió dolláros kibocsátás érdeklődés hiányában elmaradt.
- A jogdíj divatiparban honos verziója, a licenc továbbra is kedvező kötvényalapként kecsegtet: 2012 novemberében a 23 divatmárkát és Charles M. Schulz Peanuts-képregényeit birtokló Iconix Brand Group
- 600 millió dollár értékben bocsátott ki kötvényt többek közt a rajzolt Snoopy kutya és Madonna Material Girl nevű divatmárkájának népszerűségére játszva. Az évi 13 milliárd dolláros forgalmú csoport eredetileg 0,5 milliárdos kibocsátást tervezett, de nagyobb volt az igény. 100 millióval megemelték a volument!
