Vegyük tehát az Szja tv. említett paragrafusát. Az itt szereplő juttatások vonatkozásában teljesen mindegy, hogy Cafeteriában, vagy anélkül adjuk a dolgozóknak, az adózási szabályok így is, úgy is ugyanazok.

Az a) pontot rögtön át is ugorhatjuk, mivel igen ritka ma már, hogy munkáltatónak saját üdülője van.

A b) pontban a munkahelyi étkeztetés és az Erzsébet-utalvány már rejthet érdekességet.

Az étkeztetés hagyományos esetben úgy történik, hogy a munkáltató üzemeltet egy étkezdét, ahol a munkavállalók naponta elfogyasztják a számukra elkészített meleg ételt. Nincs utalvány, nincs kártya. Hogy lesz ebből nyilvántartás és adóbevallás? Hát minimum kivitelként a konyhás néni kockás papíron ikszelgeti, hogy melyik nap ki evett, dokumentáljuk, hogy mibe kerül egy napi menü, ezután már ki tudjuk számolni, mennyi is a tárgyhavi adóalapunk. Ha netán drágább a menü a kelleténél, vagy sok a munkanap a hónapban, előfordulhat, hogy nem férünk bele a havi 12.500 Ft-ba, amit természetesen dolgozónként kell vizsgálnunk. Ez bizony azt jelenti, hogy a fölöttes rész már Egyes meghatározott juttatásként többlet Eho terhet visel, amit eszerint kell bevallanunk a tárgyhónapra.

De mi történik, ha a dolgozónk júliusban szabadságon volt, és nem járt be ebédelni. Augusztusban vajon figyelembe vehetjük-e a kihasználatlan júliusi keretet? Sajnos a júliusi ebédet nem tudja a dolgozó augusztusban megenni. Ennél a megoldásnál ugyanis a juttatás formája az ételfogyasztás, vagyis a jövedelem akkor keletkezik, amikor a dolgozó megeszi, így a júliusi keret kihasználatlan marad.

Más a helyzet, ha a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető utalványt vagy elektronikus adathordozót alkalmaz. Sok helyen használják erre a célra például a belépő kártyát. Ebben az esetben a jövedelem akkor keletkezik, - amint azt az előző részben elemeztük -, amikor a munkáltató kiadja az utalványt vagy feltölti a kártyát. A dolgozó ekkortól rendelkezik vele, az már az ő dolga, mikor fogyasztja el. Így a munkáltató minden olyan hónapban kiadhatja/feltöltheti a 12.500,-Ft értéket, amikor fennáll a munkaviszony.

Itt a problémát inkább az okozhatja, hogy az utalvány kiadására, a kártya feltöltésére nem a tárgyhónapban kerül sor, hanem például a bérfizetéssel együtt utólag, a következő hónap elején. Tehát ha a januárra szánt étkezési keretet február elején adjuk ki, akkor januárra nem kell bevallanunk és adót fizetnünk, viszont így csak 11 havi étkeztetést tudunk kedvezményesen adni.

Az Erzsébet-utalvány kezelése is rejt hasonló csapdát. Ezt még azzal is megbonyolíthatjuk, ha több hónapra egyben adjuk ki. A törvény az utólag kiadás lehetőségét nevesíti, ezért az előre kiosztás okozhat vitás helyzetet. A nyilvántartásunkból a több hónapra egyben történő kiosztás esetén is ki kell derüljön, melyik hónapra milyen összeg vonatkozik, és ez ténylegesen mikor került kiadásra. Tehát ha június hónapban adtuk ki az első féléves utalványt annak a dolgozónak, aki januártól nálunk dolgozik, akkor júniusra kell bevallanunk és leadóznunk a 6*5.000=30.000 forintnyi utalványt, de olyan analitikát kell mellé tennünk, amiből egyértelmű, hogy januártól júniusig minden hónapra adtunk 5.000 forintnyit, különben a 30.000-ből 25.000 forintnyi utalvány már drága lesz.

A SZÉP kártya tudja talán a legcifrább helyzeteket előidézni. Egyik oldalról a zsebek maximum összege éves szinten van korlátozva, ami nem azt jelenti, hogy év közben ne kellene vallanunk és fizetnünk. Ugyanúgy, mint a többi juttatásnál, arra a hónapra kell teljesítenünk, amikor feltöltjük a kártyát. Ha több részletben adjuk, akkor ahhoz igazodva.

Viszont nem csak arra a juttatásra kell figyelnünk, amit mi adunk, hanem arra is, amit más kifizető adott a dolgozónknak. Így előfordulhat, hogy például mi csak 100.000,- Ft-ot töltünk a kártya vendéglátás zsebére, ami nem haladja meg a korlátot, de a dolgozónk az előző munkahelyén is kapott már szintén 100.000,-Ft-ot ebben az évben. Ez esetben a százezrünkből csak ötvenezret adhatunk Béren kívüli juttatásként, a többit már csak a plusz 10% eho-val. Mindezt az adóbevallásban is rögtön, az adott hónapban le kell kezelnünk. Szerencsére itt legalább azzal nem kell foglalkoznunk, hogy a munkaviszony nem áll fenn egész évben, a SZÉP kártya éves maximum összegeit nem kell arányosítani törtévre. Az ötszázezres korlát viszont erősen beleszól, ott jönnek az igazi bonyodalmak.

Szezonja van az iskolakezdési támogatásnak, Az idén még adhatjuk számlára is, utalványban is, legkorábban júliusban, legkésőbb október végéig. Természetesen annak a hónapnak a bevallásában kell szerepeltetni, amikor kiosztjuk az utalványt vagy kifizetjük a munkáltató nevére szóló számla ellenértékét. Típusos hiba, hogy a bérrel együtt fizetjük a számlát a következő hónap elején és előző hónapra valljuk be. Ez különösen kockázatos az októberi bérnél, mert könnyen kicsúszhatunk a kedvezményes időszakból, és máris összevonandó jövedelmet képeztünk a béren kívüli juttatásból.

Egyik kedvencem a helyi bérlet, mármint adózásilag. Nagy előnye, hogy kevés a szabálya. Csak az számít, hogy mikor adom ki, vagy fizetem ki a róla szóló számla értékét, és nincs korlátozva, hogy hány hónapra, évre, stb. Ezért érdemes év végén időben figyelni a következő évi szabályokra, és aszerint eldönteni, hogy a következő évre szóló bérletet melyik évben adjuk ki, még decemberben, vagy netán csak januárban. Így fordulhat elő, hogy a dolgozó januárban is kap egy éves bérletet, meg decemberben is. Az adóbevallásban természetesen annak megfelelően szerepeltetjük, hogy melyik hónapban adtuk ki a bérletet vagy fizettük ki a számlát (és nem, hogy melyik havi bérrel együtt!).

Az iskolarendszerű képzésről sok szót nem ejtenék, elég speciális juttatás, az elszámolása-bevallása viszont nem nagyon okoz gondot.

Annál izgalmasabb lehet az önkéntes pénztárak esete. Az előző alkalommal megnéztük, mi a szabály, merthogy rájuk külön is van. Más a teendőnk, ha több hónapra előre, más, ha a tárgyhónapban, és megint más, ha utólag legfeljebb három hónapra utalunk.

Nézzük sorra! Egyszerre elutaljuk például augusztusban az év hátralévő hónapjaira mondjuk az egészségpénztári tagdíj hozzájárulást. Ez öt hónap, legyen havi 10.000 Ft. Be kell-e vallanunk augusztusra az 50.000 forintot? Hát nem, feltéve, hogy közöltük a pénztárral, hogy ez nem augusztusi ötvenezer, hanem ötször havi tízezer. Így augusztustól decemberig minden hónapban bevallunk és adózunk tízezer forint után. Ha elfeledkezünk az adatközlésről, akkor bizony augusztusra adtunk ötvenezret, ennek minden következményével.

Ha havonta utaljuk a tízezreket, akkor tulajdonképpen ugyanúgy kell eljárnunk. De vigyázzunk, ez csak akkor igaz, ha valóban a tárgyhónapban utalunk és nem a következő hónapban visszamenőleg!

Mi a helyzet az utólagos utalással? Itt is lényeges, hogy közöljük a vonatkozási hónapot a pénztárral, különösen, ha több havi tagdíjat utalunk, de bevallani arra a hónapra kell, amelyben az utalást teljesítettük. Fontos tudnunk, hogy ha időközben változik az adóteher, például évváltásnál, a kötelezettséget a vonatkozási hónap szerint kell megállapítanunk, attól függetlenül, hogy a bevallási hónapra már más a szabály. Így fordulhat elő, hogy teszem azt, februárban utalom el a december –január –februári tagdíjat, ezt februárra kell bevallanom, de a decemberit még a tavalyi szabály szerint, a január-februárt pedig már az idei szerint. Az a megoldás viszont, ami még mindig gyakori, hogy a bérszámfejtés alapján a következő hónap elején utalok, de a bérszámfejtés hónapjára vallom be a juttatást, egyik esetre sem jó.

P. Király Ágnes Top Cafeteria