Krisztus előtt 776-ban egy szakács nyerte az olimpiát. Mivel akkor még egyetlen versenyszámból állt csak ez az azóta szép "karriert"o befutott megmérettetés, az éliszi Koroibosz a stadionfutás bajnoka lett. Mivel ő volt az első olyan győztes, akinek a nevét ismerjük, az olimpiákat ettől a dátumtól számoljuk.
Kína és az olimpia (és a gazdaság)
E sorok írásakor már több hónapja annak, hogy kihunyt az olimpiai láng Pekingben, egy grandiózus záróünnepségen méltón befejezve a XXIX. nyári olimpiai és a XIII. paralimpiai játékokat. Kínában személyesen tapasztalhattam meg, hogy nemcsak a sport (51 aranyérem!), hanem a gazdaság (két számjegyű GDP-növekedés a múltban) is roppant dinamikával emelkedik. Akkor még senki sem sejtette, hogy néhány hónap múlva a kínai befektetések (Állami Befektetési Alap) újraoszthatják a világgazdaság tortáját, és komoly segítséget is jelenthetnek a beteges nyugati pénzügyi rendszer számára. Kínának nincsenek likviditási gondjai, sőt, amíg az USA éveken keresztül többet fogyasztott a tényleges lehetőségeinél, Kína takarékossági világbajnoknak számított. A gyenge egészségügyi és nyugdíjrendszer következményeként az átlag kínai háztartás a jövedelme 16 százalékát teszi félre hosszabb távra.
Veszély és lehetőség
A hitelpiaci válság természetesen Kínát sem hagyta érintetlenül, de nagy esély van rá, hogy az ebből származó veszteségek eltörpülnek a középtávú előnyökkel szemben. Recesszió esetén Kína exportja is meg fogja érezni a csökkenő amerikai keresletet, és egyes cégeket be kell majd zárni, a hatalmas GDP-növekedéshez viszont már csak egyötöd részben járul hozzá az export. Erős belső fogyasztói piac kialakulása zajlik a szemünk előtt az 1,3 milliárd lakosú országban. Rövidebb távon ez persze nem vigasz a Kínában érdekeltségeket szerzett befektetőknek. A múlt évi csúcsponthoz képest a kínai tőzsdéken is erős korrekció mutatkozott. A túlfűtött sanghaji ingatlanárak helyenként 40 százalékkal is csökkentek. Rengeteg befektető vár a trendfordulóra.
Hosszabb távon a legizgalmasabb kérdés, hogy hogyan alakul a kínai belső fogyasztás. Ha ebben a tekintetben a kontinensnyi ország belső területei is felzárkóznak Hongkonghoz és Sanghajhoz, a világgazdaság új motorja keleten dübörög majd, komoly versenyhelyzetet teremtve az egyre jobban "globalizálódó" multinacionális cégeknek.
A versenyhez való ambivalens hozzáállás
A versenyhelyzet persze dinamikusabbá és frissebbé teszi a nagyvállalatokat. Én magam is szeretem a versenyt, mivel emeli a minőséget, és folyamatosan frissen tart. Sok esetben a legutolsó tettei alapján ítélnek meg egy céget, illetve egy embert is. A sikeres cégek kreatív erejét és munkatársainak aktivitását is ez a versengő szemlélet növeli nap mint nap. Az ilyen vállalatok életében üzleti évek, félévek követik egymást, mely szakaszok konkrétan tervezhető időszakokra bontják az amúgy megfoghatatlan időt. Ezek a vállalkozások folyamatosan versenyeznek az idővel, saját maguk és az iparág elvárásaival, illetve a többi piaci szereplővel is. Vezető pozíciójuk sok új lehetőséget kínál számukra, hogy tovább növeljék szolgáltatásuk színvonalát, de felelősségük is egyre nő, hogy megtartsák gyorsaságukat és innovatív szemléletüket.
Múlt év szeptemberében előadást tartottam a Brandfestival rendezvényen Visegrádon. Ez a vezetői találkozó Kelet-Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű eseménye. A konferencia központi témája a verseny, illetve a New Leadership volt. Néhány előadó a teljesség igénye nélkül: MeiMei Ding, Hunan TV, Music Radio China. A hölgy 800 millió ember (!) médiaszokásait formáló kreatív igazgató. Mike Ashton, a Hilton International alelnöke, Bokros Lajos a CEU vezérigazgatója, dr. Beck György, a Vodafone vezérigazgatója, Christofer Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója, Bartucz László, a Danubius vezérigazgatója, Mérő László, a Darwin's Marketing Evolution alapítótársa. A komoly versenyelőnyre szert tett cégek referenseinek előadásaiból az is kiderült, hogy az emberek szeretik a versenyt mint fogyasztók, de nem szeretik mint "termelők". Érdekes, de jellemző paradoxon. Ez az ambivalens hozzáállás nyilván abból adódik, hogy élvezik a verseny biztosította minőségemelkedést, de nehezen tűrik, ha ők kerülnek versenyhelyzetbe.
Így tehát az a "szomorú" végkövetkeztetés, hogy ha magasabb szolgáltatási, termelési színvonalat várunk el Magyarországon a többiektől, a legjobb, ha a saját házunk táján kezdjük a változtatást, fejlesztést. Már csak azért is, mert ez az egyetlen "kifizetődő" hozzáállás!
Kék Óceán Stratégia mint lehetőség
2005-ben jelent meg a Blue Ocean Strategy című könyv, melyet a franciaországi INSEAD, a világ második legnagyobb üzleti iskolájának két professzora, W. Chan Kim és Renee Mauborgne írt. A könyvet azóta 32 nyelvre fordították le, és igazi bestseller lett belőle.
A paradigmaváltó módszertant a könyv alkotói Kék Óceán Stratégiának (BOS) nevezték el, utalva Michael Porter, a Harvard Business School professzora Vörös Óceán kifejezésére, melyet a Versenystratégiák című, 20 évvel ezelőtt megjelent könyvében leír. Porter a Vörös Óceán kifejezést a nemzetközi piac szinonimájaként használja, mivel az árversenyben mindenki csak vérzik és szenved, minél definiáltabb a piac, annál véresebb a verseny.
Kim és Mauborgne Kék Óceánja teljesen új gondolkodásmódot és stratégiát takar, amely nem a versenytársakra koncentrál, hanem új termékek, szolgáltatások, új piacok teremtésére. Jellemző az ilyen új piaci szereplőkre, hogy a már olajozottan működő iparág megváltoztathatatlannak hitt versenyszabályait rúgják fel.
"A fénykép előhívására várni kell" - gondolták a piaci szereplők a század közepén. A Polaroid instant fotózás feltalálója (1948), Edwin Land másként vélekedett, és nyert. A légi utasoknak "a jegyárban foglalt ebéd", több osztály és jegy kell, illetve gondoskodni kell az átszállókról. Egy görög hajótulajdonos fia, az EasyJet alapítója, Sir Stelios Haji-Ioannou szintén máshogy vélte 1995-ben, és nyert a "fapados", "low-cost", diszkont repülési szolgáltatást nyújtó cége elindításával.
A Vörös Óceán Stratégia esetében minden a versenyről, az összehasonlításról (benchmarking) szól, melynek célja, hogy a meglévő véges piacon szerezzünk, hódítsunk el minél nagyobb részt. A Kék Óceán Stratégia az iparági korlátokat áthágva vagy akár lebontva folyamatosan új összetételű szükségleteket s így végtelen piacokat teremt. Egyik nagyon fontos jellemzője, hogy átlépjük a hagyományos iparági és/vagy szolgáltatási határokat, és ezzel egy másik iparág vagy szolgáltatás vevőit is megszerezzük, vagy a termékünkhöz kötjük.
A mutyi kérdés dialektikája, avagy Gézának igaza volt?
Hofi Géza az egyik műsorában a következő módon definiálta a korrupció fogalmát: "
"Korrupció az, amiből engem kihagynak." Hofi, mint oly sokszor, ezúttal is fején találta a szöget. Ez a tömör és fanyar mondat jól kifejezi azt a következetlenséget, ami oly sok embert jellemez napjainkban is, akár a versenyhez való hozzáállásról, akár a korrupcióról van szó. Ha valamilyen "mutyiból" előnyünk származik, és még magunkat is meggyőzzük, hogy tulajdonképpen nem is éltünk vissza az adott helyzettel, máris átlényegül a "dolog", és felmenthetjük magunkat erkölcsileg (is). Ha más jut előnyhöz velünk szemben egy "mutyiügy" által, és rajtunk csattan az ostor, egyből átlényegül a "korrupciós ügy", és mélyen elítéljük a "mai állapotokat".
Utáljuk, ha reklámokkal bombáznak minket, de elképzelhetetlennek tartjuk, hogy fizessünk a televízióműsorokért. Réz András esztéta írta (talán másfél évtizede már), hogy Magyarországon szeretik a lángost, de nem szeretik a lángossütőket. Azóta a helyzet nem sokat változott. Továbbra is "közellenség" a vállalkozó. Még a szó is pejoratív az emberek egy frusztrált körében. (Mennyivel jobban cseng a nemzetközi "entrepreneur" kifejezés!)
Ahogy már említettem, ez a furcsa következetlenség jellemzi a versenyhez való hozzáállásunkkal is. Amennyiben a Volkswagen cég és az Opel vállalat küzd meg nemzetközileg egymással (is), hogy megbízhatóbb és jobb autókat adjon el nekünk, akkor lelkesen üdvözöljük az (ár)versenyt. Ha mi személyesen vagy cégünk kerül (valódi) versenyhelyzetbe, akkor már agresszív emberről vagy üzletpolitikáról papolunk. Szabadságra vágyik mindenki minden szinten, de a nyugdíjunkról vagy gyermekeink tanulmányainak finanszírozásáról gondoskodjon az állam továbbra is. Öngondoskodjanak rólunk! Bár nem szeretjük a vállalkozókat, szívesen kezdenénk vállalkozásba, csak garantálja valaki (és az állam is pecsétekkel), hogy sikeres és kockázatmentesen jövedelmező lesz az ügy.
Mi tehát a "fájdalmasan őszinte" végkövetkeztetés mindezekből, ha nem akarunk a saját zsebünkbe hazudni? Országunk pénzügyi, közlekedési, politikai "stb." kultúrájáról MI tehetünk, ráadásul ezek össze is függnek. Családunk anyagi hátterét MI teremtjük meg, vagy senki. Sokkal nagyobb a saját szerepünk (és ezért felelősségünk) a saját jövőnk alakításában, mint hinnénk.
A kezdetektől fontos törekvésünk, hogy cégcsoportunk ügyfeleinek és tanácsadóinak is egyaránt inspiráló és őszinte üzleti közeget biztosítson arra, hogy e két csoport tőkét és üzleti tapasztalatokat, illetve tudást halmozhasson fel egymást is támogatva ezen az úton.
Flow (és a boldogság)
Nem, most nem a cash-flow-ra utalok az alcímben. (Bár a "jó" cash-flow is boldoggá tehet. Ahogy azt Woody Allen a tőle megszokott cinizmussal megjegyezte: "A pénz fontos, már csak anyagi szempontból is.") Áramlásról, áramlatról lesz ugyan szó, de nem a sokszor emlegetett "pénzfolyamról", hanem egy roppant dinamikus és euforikus érzésről, állapotról, melyet Csikszentmihályi Mihály egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja írt le már 1975-ben.
A flow egy olyan különleges és "laza" tudatállapot, melyben optimálisan használjuk fel erőforrásainkat, és számottevő erőfeszítés nélkül is képesek vagyunk kirívóan magas teljesítményeket véghez vinni. Teljes mértékben elmerülünk egy tevékenységben, és koncentrációnk olyan szintű, hogy semmi más külső tényező nem zavarja azt meg. Az időérzékelés megváltozik, szinte megáll az óra! Ebben a szerencsés állapotban minden sikerül, nem érzünk éhséget, fáradtságot, kényszert. Maga a tevékenység (sport, művészeti alkotás, fizikai vagy szellemi munka) okoz maradéktalanul örömet. Ilyenkor szinte végtelen az energiánk, és szó szerint fáradhatatlanok vagyunk!
Gondolom, mindenkinek ismerős ez az érzés. A hobbim a munkám, hallom sokszor tanácsadóinktól és közép-, illetve felsővezetőinktől is, ezért gyakran érzem úgy, hogy cégcsoportunk is "flow-ban van"! Mindenkinek javaslom, hogy használja ki ezt a pozitív "áramlást" magán- és üzleti életében egyaránt, illetve tegyen hozzá aktívan ő maga is, hogy ezt az érzést minél több ember megélhesse!
Partner Marketing Program, avagy 1+1=11
Szigorúan matematikai oldalról vizsgálva természetesen nem erre az eredményre jutnánk, de ennek ellenére valóban együttműködni oly módon, hogy az mindegyik fél számára előnyöket (win-win szituáció) biztosít, remek dolog. A végeredmény ebben az esetben több (és feltehetőleg magasabb minőségű is), mint amire a felek önállóan képesek lennének. Igaz ez abban az esetben is, ha egy cégcsoport tagvállalatainak összehangolt munkájáról van szó egy adott ügyfél komplex igénye esetén, és sokat segít az egyénekből csoporttá, majd csapattá alakulásban/alakításban is. Együttműködni hasznos és jó, bár kétségtelenül szükséges egy bizalmi alap, melyen könnyebben felépíthetőek a szükséges szinergiahatások!
A magas színvonalú pénzügyi kultúra mint a legjobb ügyfélvédelem
A mai kor embere szerte a világon gyakran találkozhat ténynek beállított feltételezésekkel és hírnek álcázott álinformációkkal. A régmúlt emberéhez képest jóval intenzívebben és gyakrabban szembesülünk napi tevékenységünk során különböző üzenetekkel. Túl gyakran ahhoz, hogy mindegyikre megfelelő intenzitással reagálni tudjunk. Agyunk automatikusan védekezik az információáradat ellen, és vasszigorral szelektálja az üzeneteket. (A tudomány ezt "kognitív fösvénységnek" nevezi.) Gyakran tapasztalhatjuk a világmédia különböző felületein is, hogy egy "hír" elhelyezésének, megfogalmazásának és fontosságának prioritását nem a hír abszolút értelemben vett fontossága, napi életünkre gyakorolt közvetlen hatása, hanem szórakoztatási értéke (infotainment), népszerűsége határozza meg. Egy vállalatról sok mindent el tud mondani a cégvezetés: ügyfélbarát, minőségi munkát végez, elégedettek vele ügyfelei, és így tovább. Csak akkor lehet azonban igazán hiteles a kijelentés, ha azt valódi tények is alátámasztják.
Érdekes kérdéseket vet fel az a történet, amelyet egy brüsszeli európai uniós konferencián élt meg az egyik magyarországi pénzintézeti partnerünk vezetője. A találkozón Európa vezető pénzügyi szakemberei beszélgettek a pénzügyi ismeretek oktatásáról, és kiderült, hogy a nálunk sokkal fejlettebb országok is hasonló problémákkal küzdenek a polgárok pénzügyi kultúrájának színvonala miatt. Ebből a tényből arra is lehet következtetni, hogy csak a valóban jól képzett pénzügyi tanácsadók tudnak hitelesen és közérthetően fellépni ügyfeleiknél. Kompetencia alatt nemcsak lexikális tudást értek, hanem magas szociális intelligenciát is, amely szavatolja, hogy a tanácsadó meggyőző tudását "felhasználóbarát" módon adja át ügyfelének. Túl "magasan hordja az orrát" az a cég vagy tanácsadó, amely, illetve aki csak fanyalogni tud a magyar pénzügyi kultúra alacsony szintje láttán, de nem tesz a fejlődéséért semmit. Partnereink, ügyfeleink, sőt szaktanácsadóink is akkor tudják a legjobban megkülönböztetni a valódi értéket a gyenge hamisítványtól, ha rendelkeznek a szükséges információkkal és kompetenciával. Ezért fektetett rengeteg pénzt és energiát cégcsoportunk a kezdetektől fogva munkatársaink színvonalas képzésébe (Brokernet Akadémia), és ezért tekintjük roppant fontosnak az ügyfél-edukációt is. A (remélhetőleg nem is olyan távoli) jövőben a pénzügyi piac legfontosabb szereplőit, a pénzügyi termékek vásárlóit, elsősorban nem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Gazdasági Versenyhivatal kell, hogy "megvédje". Az ügyfelek képzettsége és ebből adódó kritikus szelekciós képessége az, amely a leghatékonyabban segít az optimális pénzügyi termékek és az azokat közvetítő magasan képzett szaktanácsadók, illetve hiteles közvetítő vállalatok kiválasztásában.
Kutvölgyi Pál
BROKERNET Holding Zrt.
alapító-társtulajdonos
marketing- és kommunikációs alelnök
A cikk elején található, Kínáról szóló elemzésért külön köszönet illeti meg a BROKERNET Holding Zrt. elnökét, Kostevc Péter urat, a tanulmány szerzőjét.
