Stephen Frears A királynő című filmjében a Helen Mirren által játszott brit uralkodónő ér el egy olyan korszakba (1997-ben), amikor már nem elég a háttérben dolgozni. Ki kell nyilvánítani az érzéseket, kommunikálni kell, bánni a médiával, kezelni az érdeklődő nézőket, rajongókat. Különben Diana halála utáni szótlansága fordítva sül el: népszerűtlenséget kelt.
Nagy kivételnek és óriási megtiszteltetésnek számított Sydney Pollack filmrendező számára, hogy hattyúdala, A tolmács (2005). című thriller forgatásához engedélyt kapott rá, valós helyszínként használja az ENSZ plenáris üléseinek nagytermét. De ez szenzációszámba ment a politikai játékfilmeket küszöbén be nem engedő szervezet részéről.
2013-ben ez a médiastratégia aligha válik az ENSZ javára. Amit a legfensőbb szinten is felismerték. Ban Ki-moon főtitkár például már a Szezám utca HIV-pozitív(!) figurájával fotóztatja magát. A Kami névre hallgató bábu jelenlétének célja, hogy a fiatal nézőközönség a műsoron keresztül értesüljön arról, létezik ilyen vírus.
Az ENSZ képviselői annyira komolyan gondolják a szervezeti imázsépítést, hogy idén ellátogattak a tévés szakma vásárára, a MIPTV-re Cannes-ba. Még Anglia ex-miniszterelnökét, Gordon Brownt is magukkal vitték, aki beszédet tartott. (Lásd a keretes anyagot.)
A Riviérán rendezett szakmai vásáron az ENSZ és az EU párbeszédet kezdett producerekkel és kijelentették, s kijelentették: várják azok jelentkezését, akik tévésorozatokat lennének hajlandók kerekíteni a két szervezet köré. Nem titkolták, akár a helyzetkomikumon alapuló vicces széria (sitcom) elől sem zárkóznának el, ha az távoli országok ENSZ-alakulatainál játszódik. Vagy egy széria a brüsszeli politikai berkekben. (Elvégre miért csak Washingtonban játszódhat olyan politikai sorozat, mint a Netflix által Kevin Spacey-vel forgatott House of Cards?)Ezeket az ötleteket Sixtine Bouygues vetette fel Cannes-ban, az Európai Bizottság kommunikációs vezetője. (Az EB és az ENSZ kézen fogva kínálják magukat a televíziózás világának.) "Ne ijedjenek meg a rövidítésektől”, mondta Bouygues, az ENSZ, a WHO, a UNESCO, a UNICEF és egyéb társszervezetek nevére utalva.
Amikor a világ legnagyobb jószolgálati és nemzetközi diplomáciai szervezete jópofázásra és poénkodásra adja magát, tudhatjuk: a világot nem a politikai érvek és ideológiák mozgatják, hanem a nézettség, a reklám és a pénz.