A 2012-ben lejáró kiotói egyezmény helyére lépő megállapodásnak tartalmaznia kell(ene) a pénzügyi hátteret a harmadik világ klímavédelmére. Ennek sarokköve az erdőirtás megfékezése, vagyis pénzbeli jutalom biztosítása minden egyes ki nem vágott fáért.

A szegény országok klímavédelmének céljából Koppenhágában 30 milliárd dolláros összeget szavaztak meg három éves időszakra (2010-2012). Kathy Sierra, a Világbank fenntartható fejlődésért felelős alelnöke a Reutersnek nemrég optimizmusát villantotta meg. A hamarosan leköszönő tisztségviselő a nyugati világ államainak részéről erősödő elszántságot érzékelt a klímafinanszírozás megoldására, a növekvő költségvetési deficitek ellenére is. 

Víz- és napenergiára fókuszálnak

Azt azonban ő is kemény diónak tartja, hogy 2020-re évi 100 milliárd dollárra növeljék a szegény országoknak elkülönített juttatást.

A Világbank eközben bővíti a "tiszta energiákra" fordítandó keretét -mely idén 3,8 milliárd dollárt tesz ki-, és hamarosan szakértőt szerződtet a "zöld energia" ügyletek átlátására. A bank előtérben részesíti majd a napenergia, valamint a kis- és közepes méretű vízenergia-projekteket.

A Világbankot jelölték ki, hogy menedzselje a pénzt adó tagországok hozzájárulásaiból a Tiszta Technológia Alapot, ám itt áprilisban összerúgták a port az adakozó államok, mivel a bank széntüzelésű erőműre is adott támogatást: 3,75 milliárd dolláros kölcsönt nyújtott egy ilyen dél-afrikai erőműnek, ebből lett a patália a Világbank tulajdonosi körében. A pénzintézet indoklása az volt, hogy a világ első számú szegénység-ellenes bankjaként a fejlesztési programok élveznek prioritást, ezért nem zárhatják ki a szén-alapú projekteket a támogatási körből, mindössze annyit tehetnek, hogy nem növelik az eddig ilyen vállalkozásoknak jutatott kölcsönök volumenét.