A méhek porozzák be az élelmiszer-növényfajták közel egyharmadát. Nélkülük felbomlik a tápláléklánc és az emberiség élelmezése.

Vitás kérdésnek számít, hogy vajon a neonikotinoid alapú növényvédő szerek okozzák-e a beporzó méhek tömeges pusztulását. Az első globális elemzést a témában az ENSZ égisze alatt adta ki 2016 februárjában az Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services. Ahogy az ilyenkor lenni szokott az ENSZ-közeli elemzéseknél, a szervezet nem végzett saját kutatást, hanem a meglévő szakirodalmat elemez(tet)te 80 szakértővel. A konklúzió: egyértelmű válasz nincs, a kérdés „nem tisztázott”.

Kínában egyes régiókban olyan kevés méh dolgozik, hogy a gazdák már manuálisan kénytelenek elvégezni a beporzást alma- és körtefa-ültetvényeiken. A Walmart robotokat fejleszt a beporzás elvégzésére.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a neonikotinoidokat a növények magukba szívják, a levélbe éppúgy jut, mint a nektárba és a virágporba.

Párizsban már olyan szívesen látják a méheket, hogy virágkorát éli a városi méhészkedés. A híres turistalátványosságok tetején és a helyi közösségek által gondozott kertekben több mint 1000 méhkaptárt állítottak fel.

Néhány példa arra, mely ismert épületek tetején található méhkaptár:

• Az euróérméket nyomó pénzverde, a Monnaia de Paris.
• A képzőművészet-rajongók Mekkájának számító Musée D'Orsay.
• A Notre Dame székesegyház.
• A Párizsi Operaház, történelmi nevén a Palais Garnier.
• A Concorde téren.
• A francia Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium.
• Palais de Tokyo múzeum kertjében.
• Számos tűzoltóság tetején, ahol maguk a tűzoltók felügyelik a kaptárakat.
• A Luxemburg-kertben, ahol több mint 150 éve szorgoskodnak a méhek.

Párizs egyébként nincs egyedül ezzel az új szokásával. Londonban és New Yorkban is felélénkült a városi méhészet gyakorlása. Ehhez persze a főpolgármesteri és a kerületi hivatalok segítsége is szükséges. Párizsban a köztereken alkalmazott kertészek a polgármesternél kérelmezik a méhkaptárak felállítását, amire az engedélyt és az eszközöket rendszerint meg is kapják.

Hobbiméhészek kortól függetlenül

A kérelmezők száma azóta ugrott meg, hogy a városvezetés kihirdette, Párizsnak gondoskodnia kell arról, hogy a méhpopuláció ne nőjön túl azon a pollen és nektármennyiségen, amit a parkokban, kertekben és temetőkben található fák és virágok nyújtani képesek.

Sok párizsi polgár magánszorgalomból a saját erkélyén vagy teraszán is létesített méhkaptárt. Az élelmesebbje üzletet is csinált belőle, és méhkaptárbérlő szolgáltatást működtet. Diákok és nyugdíjasok egyaránt hódolnak a hobbinak.

A The New York Times újságírója ellátogatott az egyik rangidős hobbiméhészhez, aki 33 éve lett szenvedélyes művelője ennek a  hobbinak. Akkor még az elsők között volt. Erkélyén hat kaptárt működtet, naponta kétszer ellenőrzi, hogy nem költöztek-e be ragadozófajok, és hogy nincs-e túlzsúfolva a kaptár.

A méhek már megbarátkoztak vele, ismerik teste illatát, és nem támadják meg. Ez így volt egészen addig, míg hallókészüléket nem kapott. Akkor támadásba lendültek. A férfi rájött, hogy ki kell vennie a hallókészülékét a füléből, mielőtt a kaptárhoz megy, mert a ketyere által keltett rádióhullámok rendkívül irritálják a méheket.

Produktív kaptárak

Hat kaptár képes akár egy egész éttermet ellátni egy éven át. Egy kaptárban a méhek nagyjából 25 kilogramm mézet tudnak produkálni éves szinten. Nem csoda, hogy olyan étterem is működik Párizsban, melynek tetején saját kezűleg gondoskodnak a házi méztermésről.

A párizsi kaptárak egyébként nem a legproduktívabbak. Franciaország egyes régióiban egyes méhészek több száz kaptárról is gondoskodnak, és rekordmennyiségekről számolnak be. Ez különösen Dél-Franciaországra igaz, hiszen ott, a mediterrán éghajlatban termelik meg az ország gyümölcstermését, dúsan virágzó fákkal.

A franciaországi Regionális Mezőgazdasági Fejlődés Szövetség 2016-os statisztikái így festenek:

• Párizsban 324 tonna mézet állítottak elő.
• Franciaország egészében 16 000 tonna volt a méztermelés nagyságrendje.

Rovarirtószer-tilalom

A párizsi főpolgármester külön tanácsadót foglalkoztat e témában, aki biodiverzitás, a városi mezőgazdálkodás és a temetők ügyében hivatott szakvéleményt alkotni és akcióterveket kidolgozni. A párizsi méhek legkedveltebb „munkahelyei” egyébként a temetők.

Tudósok szerint a méhek által termelt méznél – más élelmiszertípusokhoz képest – kisebb a veszélye, hogy rovarirtó szerek kerülnek bele.

A városi méhészkedést a városvezetés persze egy fontos tilalommal tette hatékonnyá: a város parkjaiban és a lakások, házak teraszain és tetőin betiltották a rovarirtó szerek használatát. Aki vétkezik ez ellen, bírság jár neki.

(The New York Times)