A méhek porozzák be az élelmiszer-növényfajták közel egyharmadát. Nélkülük felbomlik a tápláléklánc és az emberiség élelmezése.
Vitás kérdésnek számít, hogy vajon a neonikotinoid alapú növényvédő szerek okozzák-e a beporzó méhek tömeges pusztulását. Az első globális elemzést a témában az ENSZ égisze alatt adta ki 2016 februárjában az Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services. Ahogy az ilyenkor lenni szokott az ENSZ-közeli elemzéseknél, a szervezet nem végzett saját kutatást, hanem a meglévő szakirodalmat elemez(tet)te 80 szakértővel. A konklúzió: egyértelmű válasz nincs, a kérdés „nem tisztázott”.
Kínában egyes régiókban olyan kevés méh dolgozik, hogy a gazdák már manuálisan kénytelenek elvégezni a beporzást alma- és körtefa-ültetvényeiken. A Walmart robotokat fejleszt a beporzás elvégzésére.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a neonikotinoidokat a növények magukba szívják, a levélbe éppúgy jut, mint a nektárba és a virágporba.
Párizsban már olyan szívesen látják a méheket, hogy virágkorát éli a városi méhészkedés. A híres turistalátványosságok tetején és a helyi közösségek által gondozott kertekben több mint 1000 méhkaptárt állítottak fel.
Néhány példa arra, mely ismert épületek tetején található méhkaptár:
- Az euróérméket nyomó pénzverde, a Monnaia de Paris.
- A képzőművészet-rajongók Mekkájának számító Musée D'Orsay.
- A Notre Dame székesegyház.
- A Párizsi Operaház, történelmi nevén a Palais Garnier.
- A Concorde téren.
- A francia Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium.
- Palais de Tokyo múzeum kertjében.
- Számos tűzoltóság tetején, ahol maguk a tűzoltók felügyelik a kaptárakat.
- A Luxemburg-kertben, ahol több mint 150 éve szorgoskodnak a méhek.
Párizs egyébként nincs egyedül ezzel az új szokásával. Londonban és New Yorkban is felélénkült a városi méhészet gyakorlása. Ehhez persze a főpolgármesteri és a kerületi hivatalok segítsége is szükséges. Párizsban a köztereken alkalmazott kertészek a polgármesternél kérelmezik a méhkaptárak felállítását, amire az engedélyt és az eszközöket rendszerint meg is kapják.
Hobbiméhészek kortól függetlenül
A kérelmezők száma azóta ugrott meg, hogy a városvezetés kihirdette, Párizsnak gondoskodnia kell arról, hogy a méhpopuláció ne nőjön túl azon a pollen és nektármennyiségen, amit a parkokban, kertekben és temetőkben található fák és virágok nyújtani képesek.
Sok párizsi polgár magánszorgalomból a saját erkélyén vagy teraszán is létesített méhkaptárt. Az élelmesebbje üzletet is csinált belőle, és méhkaptárbérlő szolgáltatást működtet. Diákok és nyugdíjasok egyaránt hódolnak a hobbinak.
A The New York Times újságírója ellátogatott az egyik rangidős hobbiméhészhez, aki 33 éve lett szenvedélyes művelője ennek a hobbinak. Akkor még az elsők között volt. Erkélyén hat kaptárt működtet, naponta kétszer ellenőrzi, hogy nem költöztek-e be ragadozófajok, és hogy nincs-e túlzsúfolva a kaptár.
A méhek már megbarátkoztak vele, ismerik teste illatát, és nem támadják meg. Ez így volt egészen addig, míg hallókészüléket nem kapott. Akkor támadásba lendültek. A férfi rájött, hogy ki kell vennie a hallókészülékét a füléből, mielőtt a kaptárhoz megy, mert a ketyere által keltett rádióhullámok rendkívül irritálják a méheket.
Produktív kaptárak
Hat kaptár képes akár egy egész éttermet ellátni egy éven át. Egy kaptárban a méhek nagyjából 25 kilogramm mézet tudnak produkálni éves szinten. Nem csoda, hogy olyan étterem is működik Párizsban, melynek tetején saját kezűleg gondoskodnak a házi méztermésről.
A párizsi kaptárak egyébként nem a legproduktívabbak. Franciaország egyes régióiban egyes méhészek több száz kaptárról is gondoskodnak, és rekordmennyiségekről számolnak be. Ez különösen Dél-Franciaországra igaz, hiszen ott, a mediterrán éghajlatban termelik meg az ország gyümölcstermését, dúsan virágzó fákkal.
A franciaországi Regionális Mezőgazdasági Fejlődés Szövetség 2016-os statisztikái így festenek:
- Párizsban 324 tonna mézet állítottak elő.
- Franciaország egészében 16 000 tonna volt a méztermelés nagyságrendje.
Rovarirtószer-tilalom
A párizsi főpolgármester külön tanácsadót foglalkoztat e témában, aki biodiverzitás, a városi mezőgazdálkodás és a temetők ügyében hivatott szakvéleményt alkotni és akcióterveket kidolgozni. A párizsi méhek legkedveltebb „munkahelyei” egyébként a temetők.
Tudósok szerint a méhek által termelt méznél – más élelmiszertípusokhoz képest – kisebb a veszélye, hogy rovarirtó szerek kerülnek bele.
A városi méhészkedést a városvezetés persze egy fontos tilalommal tette hatékonnyá: a város parkjaiban és a lakások, házak teraszain és tetőin betiltották a rovarirtó szerek használatát. Aki vétkezik ez ellen, bírság jár neki.
(The New York Times)
- Ragadozófajok elterjedése (például az Ázsiai óriás lódarázs).
- Növényvédő szerek használatának elterjedése.
- A mezőgazdaság térfoglalása, mely a „gyomnak” számító növények és az agrárgépek útjába álló bozótok, csalitosok, élősövények kivágását is jelenti, hogy helyükbe olyan növényeket telepítsen, melyek nem érdeklik a méheket (búza, kukorica).
