Az ICOS adatai szerint nem stabilak a természetes szén-dioxid-nyelők, például az óceánok és az erdők, amelyeket a klímaváltozás még sérülékenyebbé tesz, így esetenként akár szén-dioxid-kibocsátóvá is válhatnak. Ezzel pedig számolni kell a klímavédelmi célkitűzések és cselekvési tervek megalkotásakor.

Kiemelték: az ökológiai rendszerek megkötik a légköri szén-dioxidot és elraktározzák a növényekben és a talajban. Ugyanakkor ki is bocsátanak szén-dioxidot a növények légzése vagy a tűzesetek következtében. Ha a megkötés mértéke nagyobb, mint a kibocsátásé, akkor az ökoszisztéma összességében szén-dioxid-nyelőként működik. Ez a kényes egyensúly érzékeny az éghajlati változásokra, de az emberi tevékenység is könnyen megzavarja. Utóbbira példaként említették az erdők kivágását, a zöld területek letarolását építkezés vagy útépítés céljából.

Kitértek az óceánokra is, amelyek hatalmas szén-dioxid-nyelők; megkötik a fosszilis tüzelőanyagból származó mennyiség egynegyedét, így mérséklik a felmelegedést.

Ugyanakkor hangsúlyozták: nem lehet tudni, milyen hosszú ideig marad meg ez a felvevőképesség, ha az éghajlat melegszik, ugyanis az emelkedő hőmérséklet és a változó klíma miatt megváltozik az óceánokban az oldott állapotban tárolt szén-dioxid mennyisége.

A szén-dioxid többlet miatt bekövetkező klímaváltozást az ember okozza a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével, amely az elektromos áram előállításához, az ipari tevékenységhez, a közlekedéshez és a fűtéshez szükséges - szögezte le az ICOS.