A 37 éves Ioane Teitiota az aucklandi Legfelső Bíróságra ment fellebbezésével, miután elutasították kérelmét, mondván, annak indoklása nem meríti ki az életveszély vagy az üldöztetéstől való félelem fogalmát, melyek szükségesek az állampolgári viszony menekültként való megszerzéséhez. A második fordulóban azonban már sikerrel járt, jelentette a Reuters.
Nyilvánvalóan menekültek tízezrei, százezrei költöztek már el lakhelyükről árvizek vagy szárazság miatt, és kerestek megélhetést más régiókban, de Teitiota az első, aki eme új jogcímen folyamodott letelepedési engedélyért.
A férfi otthona, az alig ismert szigetország ugyan 100 ezer lakossal bír, de szárazföldje csak 2 méterrel fekszik a tengerszint felett, így erősen ki van téve a viharoknak, s az évszázad végére akár el is tűnhet a hullámok alatt. Teitiota tulajdonképpen 2007-ben érkezett Új-Zélandra, ahol azóta három gyermeke született. Indoklásban hangsúlyozta, gyermekei jóléte és egészsége szenvedne kárt azzal, ha a hatóságok visszatérésre kényszerítenék őket. Az apály és a viharok ugyanis rendszeresen elárasztják földjüket, szennyezik a talajvizet, és elpusztítják a vetést, amelyből a helyieket tápláló élelmiszernövények kinőnének.
Ha a 37 éves férfi fellebbezésére nézve kedvezőtlen döntés születik, az ENSZ 1951-ben elfogadott menekültügyi egyezményére lehetett volna apellálni, ennek értelmében a kérelmező valóban menekültnek minősülne.
Az egykori brit gyarmat, Kiribati 32 korallszigetből áll, s Ausztrália és Hawaii között félúton helyezkedik el. Kormányzata egyébként a Fidzsi-szigeteken már vásárolt területet arra, hogy oda telepítse át az emelkedő tengerszint miatt lakhelyükről kiszoruló polgárokat.
