A fukusimai baleset a világ legnagyobb óceáni sugárszennyezését okozta, és – Csernobillal együtt – a világtörténelem két legsúlyosabb, 7-es szintű atomkatasztrófájának egyike. Azóta a fukusimai prefektúra bírósága kimondta: a 2011 márciusában, a szökőárat követő fukusimai atomkatasztrófáért nem a természet vagy a technika, hanem a japán kormány és az erőművet üzemeltető cég a felelős.
A Greenpeace Japán legfrissebb kutatása a katasztrófa máig tartó hatásait vizsgálta. 2017 szeptemberében és októberében Namie és Iitate községek szabadon megközelíthető területein – otthonokban, erdőkben, utakon és szántóföldeken –, valamint a namiei zárt kitelepítési zónában mérték a sugárzási szintet. A felmérés eredményei alapján megállapítható: a japán kormány sugármentesítési programja hatástalan volt. Ráadásul a térség 70-80 százalékban erdős hegység, amelyet nem is lehet sugármentesíteni.
„A Greenpeace által felmért összes területen, köztük a lakhatásra engedélyezett helyeken is a sugárzás szintje máig olyan magas, hogy ha ezeket az értékeket egy nukleáris létesítményben mérnék, ott szigorú intézkedésekre lenne szükség” – mondta Jan Vande Putte a felmérés vezetője.
„A nukleáris katasztrófák azt bizonyítják: nem létezik biztonságos atomenergia. Ráadásul a több százezer évig sugárzó nukleáris hulladékok hosszú távú tárolása máig nem megoldott sehol a világon. Fukusima tragikus évfordulója kapcsán azt várjuk a magyar kormánytól: sürgősen állítsa le a magyar lakosság túlnyomó többsége által elutasított Paks II. projektet, és forduljon a biztonságos megújulók felé. Meggyőződésünk, ha elég sokan és láthatóan mondjuk ezt, Paks II. még megállítható. Ezért kérünk mindenkit, írja alá a stoppaks2.hu oldalon található petíciót: a tét Magyarország biztonságos jövője” – mondta Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampányosa.
- Obori egyik zónájában az 1 méter magasságban mért maximális sugárzás 101 mSv/éves dózist jelentene egy olyan ember esetében, aki egész évben a helyszínen maradna. Ez az ajánlott maximális éves határérték százszorosa. Ezek a magas szintek nyilvánvaló veszélyt jelentenek elsősorban a sugármentesítő munkások ezrei számára, akik számtalan órát fognak eltölteni a területen.
- Még a sugármentesítést követően is hat iitatei házból négyben a sugárzás átlagos szintje a japán kormány hosszú távú célszintjének háromszorosa volt. Egyes területeken a sugárzás szintje magasabb volt a tavalyinál, amely újraszennyeződésre utalhat.
- A namiei kitelepítési zónába tartozó egyik cusimai házban a becsült dózis 7 mSv/év annak ellenére, hogy a házat a sugármentesítés próbaterepeként használták 2011–12-ben. A nemzetközi határérték a lakosság kitettségére nem baleseti körülmények között 1 mSv/év. Ez jól mutatja, hogy a sugármentesítési munka hatástalan.
- Egy namiei iskolában, ahol feloldották a kitelepítési rendeletet, nem sikerült a sugármentesítéssel jelentősen csökkenteni a sugárzási kockázatokat. Egy közeli erdőben az átlagos dózis szintje több mint 10 mSv/év. A sugárzásnak való kitettség a gyermekek esetében különösen kockázatos.
- A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP) a lakosság számára normál körülmények között 1 mSv/év maximális dózist ír elő, valamint 1-20 mSv/éves intervallumot egy nukleáris katasztrófa (ilyen a Fukusima Daiicsi balesete is) utáni helyzetre. Az ICRP azt ajánlja, hogy a kormányok az 1-20 mSv/éves intervallum alsó részét válasszák a szennyezett területeken élő emberek védelme érdekében, és hogy „csökkentsenek az esettel összefüggő minden egyéni kitettséget a reálisan elérhető legalacsonyabb szintre”.
