„A fülemülesitke Európában mint kiemelt természeti érték, Natura 2000-es jelölőfaj ismert. A Balkán-félszigeti költőállomány a 80-as években szétaprózódott, és mára szinte teljesen megszűnt! Az európai állományának számottevő része a Kárpát-medencében összpontosul, így a faj megőrzésének feladata ránk hárul!” – mondta el Németh Ákos, az expedíció vezetője.
1999-ben a Kolon-tavi Madárvárta alapításakor már az első évben kiderült, hogy a Kolon-tó fontos élőhelye a Kárpát-medencei fülemülesitke-állománynak. Az első 3 évben összejött adatokat komolyabban górcső alá vették. Vizsgálták a Kárpát-medencei állomány szakirodalomban megjelölt telelőterületét, a Neretva-deltát. A megkerülési, visszafogási adatok nem támasztották alá a leírtakat, ezért 2002 decemberében sor került az első expedícióra. Egy hónap alatt csupán 4 magyar gyűrűs sitke került kézre. Ez szolgáltatta az alapot a keletebbi területek megfigyelésére. 2005-ben már Görögországban, 2014-ben pedig Albániában indult meg a munka.
„Akkor és ott szembesültünk vele, hogy a papíron létező albán gyűrűző központ gyakorlatilag nem működik. A »fiatal« Albán Madártani Egyesület (AOS) azonban nagyon nyitott volt a megkeresésünkre, hogy dolgozzunk együtt, és kezdjük el felépíteni az Albán Gyűrűző Központot.” – számolt be a szakember.
Az első két évben Észak-Albánia legjobb állapotban fennmaradt nádasában, a Buna-folyó mellett végeztek madárgyűrűzéseket. Ezen a területen 449 fülemülesitkét jelöltek, és 22 magyar visszafogást regisztráltak. 2016-ban a KME és az AOS közös pályázatot adott be az angliai székhelyű RUFFORD Alapítványhoz „Veszélyben lévő fülemülesitke-élőhelyek állapotfelmérése Albánia területén” címmel. A nyertes pályázat keretén belül 2016 tavaszán hat vizes élőhelyet derítettek fel, ahol gyűrűzésen túl faunisztikai és botanikai felméréseket is végeztek. A gyűrűzőtáborokban szemléletformálás is zajlott. A két szervezet közösen hívott meg egyetemista csoportokat. A jelenlévők közül az AOS alkalmazottja, Erald Xeka mutatott nagy érdeklődést a madárgyűrűzés iránt.
„Az expedíció soron következő útjait végigkísértem, és tanultam a szakmát. 2016-ban pedig két hetet töltöttem a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület vendégeként Magyarországon. Elsősorban a Kolon-tavi Madárvárta szakmai munkáját követtem nyomon, de betekintést nyertem több gyűrűzőállomás tevékenységébe, sőt a Gyűrűző Központban is eltöltöttem egy napot.” – mesélte Erald Xeka, az AOS munkatársa.
A magyar–albán együttműködés töretlen. Hazánk szinte egész területéről, megközelítőleg évente 70-80 fő önkéntes vesz részt a kezdeményezésben. A Magyar Madárgyűrűzési Központ engedélyek beszerzésével és gyűrűkkel járul hozzá a sikerhez. Albán részről a természeti értékek védelmén túl a társadalom bevonására és az emberek tájékoztatására fektetnek nagy hangsúlyt. A tavalyi expedícióról egyórás összeállítás készült az Albán TV számára. Az idei tervek szerint Trianában kap majd helyet egy fotó kiállítás, mely az eddig munkát mutatná be, valamint a felhívná a figyelmet Albánia természetvédelmi értékeire.
„Nagy reményekkel vágunk neki az előttünk álló kihívásoknak. A gyorsan fejlődő turizmus veszéllyel fenyegetheti a vonuló fajok számára nélkülözhetetlen tengerparti nádasokat. A fülemülesitke mint »ernyőfaj« jelenléte egyértelműen jelzi egy-egy terület jelentőségét. Tehát a vizes-nádas élőhelyhez kötött vonuló és ott élő fajok számára a fülemülesitke által védelmet élvező nádasok megléte elengedhetetlen. Célunk, hogy ezek a kiemelt élőhelyek eredményeinknek köszönhetően bekerüljenek a Natura 2000-es hálózatba.” – összegezte Németh Ákos.