A közvélemény és a befektetők (pl. nyugdíjalapok) részéről egyaránt erős elvárások vetülnek a vállalatokra, hogy ökológiai lábnyomuk a lehető leginkább transzparens legyen. Az angliai Carbon Disclosure Project például évek óta próbálja levelezgetéssel és nyilvános nyomásgyakorlással rábírni a multikat, hogy éves rendszerességgel adjanak számot üvegházgáz-kibocsátásukról.
Számos cégvezető arra használja ezeket az adatokat, hogy energiapazarlásokat detektáljon és áramvonalasítsa a természeti erőforrások felhasználását az ellátási láncban. A gazdasági igazgatóknak a költségvonzatok kiszámítása (pl. kibocsátási kvóták vásárlása) miatt jönnek jól ezek az adatok.
A londoni az egyetlen tőzsde, amely kötelező jelleggel előírja a részvényeiket ott jegyző cégeknek, hogy részletes emissziós jelentéssel szolgáljanak – írta a Reuters. Ez nemcsak az anyagországban folyó tevékenységre vonatkozik, hanem az emisszió-outsourcingra is, ami a harmadik világbeli országokban kihelyezett gyártást jelenti.
Nem szellőztetik meg a légszennyezést
Az Environmental Investment Organisation szerint számos multi fittyet hány az új ökotudatos elvárásokra (ezt megteheti, ha nem Londonban jegyzik a részvényeit), főleg orosz és délkelet-ázsiai cégek. Az EIO kiszámolta, a világ legnagyobb vállalatainak mindössze 37 százaléka jelenteti meg rendszeresen kibocsátási adatait. Vagyis a fennmaradó 63 százalék hallgat.
Az EIO összesítésében leginkább elmarasztalt cégek között szerepel a Lukoil, az Edison International s számos gáz- és olajipari vállalat. A legjobban jelentők között főként telekommunikációs cégek találhatók, mint a Deutsche Telekom, a Singapore Telecom, a kanadai BCE és a spanyol Telefónica.
