Több kulcsfontosságú kérdésben nem született megállapodás, miközben egy figyelemre méltó geopolitikai változás is kirajzolódott: Kína egyre inkább a nemzetközi klímaegyüttműködés fenntartása mellett lép fel. Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója szerint a fosszilisenergia-termelő országok továbbra is igyekeznek lassítani az energiaátmenetet, miközben a következő hónapok meghatározóak lehetnek a novemberi
COP31 klímakonferencia sikeréhez.

A Bonnban megrendezett ENSZ-klímatárgyalásoknak (SB64) a tavalyi, bizalomvesztést okozó belémi klímakonferencia után a szakmai munka újraindításáról kellett volna szólniuk. Az előjelek kedvezőek voltak: a résztvevők ezúttal még a napirendet is vita nélkül fogadták el. A kéthetes tanácskozás végére azonban világossá vált, hogy a politikai érdekek továbbra is felülírják a technikai egyeztetéseket.

A politikai viták ismét megbénították a tárgyalásokat

A legélesebb konfliktus a kibocsátáscsökkentés körül bontakozott ki. Míg a kis szigetállamok, a legkevésbé fejlett országok és a fejlett államok a tudományos eredményekkel összhangban gyorsabb fellépést sürgettek, több fosszilisenergia-termelő ország inkább kereskedelmi kérdéseket, köztük az Európai Unió klímapolitikáját és karbonvámját próbálta napirendre helyezni.

A tárgyalások végül patthelyzettel zárultak: legalább három kulcsfontosságú területen – köztük a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás ügyében – nem sikerült közös zárókövetkeztetéseket elfogadni, így ezek a kérdések a novemberi COP31 konferenciára maradtak.