Az ENSZ 2007-ben publikált, klímaváltozásról szóló, közel 3000 oldalas jelentésében az állt, hogy a Himalája gleccsereinek 80 százaléka 2035-re nagy valószínűséggel eltűnik. Ezt a feltevést többen cáfolták, illetve túlzónak tartották. Mára bebizonyosodott, hogy az állítás téves. Ám a jelentés többi fejezetei bővebben kifejtik a gleccser, a hó és a jég jövőbeli változásait, s ezek helytállóak. A hiba tehát csak részleges volt.   

"Gleccsergate": az IPCC tévedése

A világszervezet kénytelen volt elismerni a hibát. Januárban a jelentést kiadó szervezet, az ENSZ égisze alatt mindössze tíz alkalmazottal működő Kormányközi Klímaváltozási Tanács (IPCC) elnöke, az indiai Rajendra Pachauri kénytelen volt igazat adni kritikusainak, mert a gleccserek olvadásának prognózisát nem vetették alá kellő ellenőrzésnek. A malőr úgyszólván lovat adott a "klímaszkeptikusok" alá és aláásta az IPCC tekintélyét, valamint állításainak megbízhatóságát a közvélemény szemében. A tetemes méretű jelentés többi részében azonban eddig nem leltek túlzásokra - márpedig közel 3000 oldalról van szó!

Az ENSZ egyes klimatológiai kijelentéseit időközben többször esetben is korrigálták - de a hozzászólók már nemhogy bagatellizálták volna a klímaváltozást, hanem a veszélyeket és a negatív folyamatok további gyorsulását hangsúlyozták, jóval erősebben, mint az IPCC jelentése (különösen a tengerszint emelkedését és a tengeri jégmezők olvadását illetően). Legutóbb az amerikai National Academy of Sciences bocsátott ki ilyen módosításokat májusban.

Nemrég a The Guardian azt állította, hogy a Climategate botrány egyik fő alakja, Phil Jones professzor a kínai mérőállomások hőmérséklet-értékeiben rejlő hibákat is megpróbálta elkendőzni. Az eset azért kényes, mert az IPCC idézte anyagaiban ezeket az adatokat. "Az e mérésekre alapozott tanulmányt arra használták, hogy alátámasszák az IPCC állítását az elmúlt évtizedekben felgyorsult felmelegedésről", írta a tekintélyes londoni napilap. Jones állítólag nem volt hajlandó elárulni mely mérőállomások adatait használták.

"Seagate": a holland kormány tévedése

Az IPCC tanulmánya azt állította, hogy Hollandia földterületének 55 százaléka a tengerszint alatt van. Ez nem igaz, mert valójában csak 26 százalék alacsonyabb, mint a tenger. Az adatot a holland kormány egyik szervezete bocsátotta az IPCC rendelkezésére. A holland kormány megdorgálta az IPCC-t és felszólította a korrekcióra - csakhogy a hibát ők vétették! A módosítást persze elvégezték, így a hivatalos álláspont szerint a szárazföld 26 százaléka helyezkedik el a tengerszint alatt, további 29 százalékot pedig veszélyeztetnek a folyók áradásai.

"Amazongate": a sajtó tévedése

A Sunday Times brit lapban Jonathan Leake tollából látott napvilágot az "Amazongate" ügy, mely szerint az IPCC téves megállapítást közölt az esőerdők pusztulásának mértékéről és gyorsaságáról. A cikk azt állította, nem igaz, hogy az amazonasi erdők 40 százaléka ki van téve a csapadék-változások veszélyeinek. Az IPCC a Word Wildlife Fund (WWF) egyik jelentésére alapozta kijelentését, melynek két szerzőjét "tudományban járatlan zöld aktivistáknak" titulálta a brit lap, továbbá azt állította, hogy kettőjük kutatómunkája egy olyan dolgozaton alapult, amely az emberi hatásra létrejövő erdőpusztulásról szólt, és nem annak klímaváltozás miatti csökkenéséről.

A lap aztán kénytelen volt elismerni, hogy a 40 százalékos értéket más tudóscsoportok vizsgálata is alátámasztotta, többek között a témában illetékes Amazon Environmental Research Institute is. Az sem volt igaz, hogy a dolgozat nem a klímaváltozás hatásairól szólt. Ennek tetejébe a két kutató ócsárolását is korrigálni kellett, hiszen szakterületük megbecsült alakjai. A cikk Dr. Simon Lewis, a University of Leeds kutatójának állításait is kifordította, félremagyarázta "az utolsó pillanatban történt szerkesztés miatt", végül ezeket is helyre kellett tenni. A lap bocsánatot kért az érintettektől.

"Africagate": a sajtó tévedése

A pontatlanságokat elkövető brit újságíró, Jonathan Leake februárban annak szentelt cikket, hogy megcáfolja az IPCC állítását, mely a csapadékhiány miatt az afrikai vetőmagállomány 50 százalékos csökkentését valószínűsítette 2000 és 2020 között, kijelentve, hogy "ezt erősítheti a klímaváltozás". A cikk kifogása az, hogy a becslés mindössze az International Institute for Sustainable Development és a Climate Change Knowledge Network tanulmányán alapult, amely egy marokkói klimatológus eredményeire alapozott, csakhogy adatait nem erősítették meg tudományos körökben más vizsgálatokkal. A Frankfurter Runschau is beszámolt a Leake által keltett Africagate-"botrányról", majd megalapozatlanság miatt utólag kénytelen volt visszavonni a cikket.