Los Angeles és környékének lakossága nehezen tűrte az ítéletidőt. Az amerikai életmód éppen azon alapul, hogy az emberek könnyen váltanak lakóhelyet, munkahelyet, és ők azért költöztek a meleg éghajlatú Kaliforniába, hogy az ország többi részét jellemző zord időjárástól mentesüljenek. „Kényeskedésükért" a közvélemény ki is figurázta Orange Country és Los Angeles polgárait a médiában.

Két halálos áldozattal jártak a viharok, mindkét balesetet a szél által felkapott fák okozták. Az orkán háztetőket szaggatott le, nagy furgonokat hajított szanaszét és felkapott egy 12 méteres katamaránt is. Pedig még nem is El Ninóhoz fogható erősségű széllökésekről beszélünk: az Alaszkai-öbölből érkező négy vihar 320 kilométeres sebességgel söpört végig Dél-Kalifornián.

Mellkasig érő víz

A vízelvezető rendszer nem bírta az igénybevételt: öt nap alatt 20 centiméter eső zúdult Los Angelesre, ebből 3,75 centiméter röpke egy óra leforgása alatt! Csakhogy a rendszer az óránkénti 2,5 centiméteres maximumot képes elbírni. Bel Heights elővárosban és a 710-es számú autópályán egyaránt mellkasig érő víz állt. Meteorológusok mégis úgy tartják, a viharok nem növelték az átlagos januári csapadékmennyiséget. Rekorddöntő zivatarról tehát szó sincs. A víztárolókba befolyó mennyiség kevés hatással lesz a nyáron érvényes vízhasználati korlátozásokra.

Védekezésképpen 80 000 homokzsákot osztottak szét a városlakók között ingyen. Mentőalakulatok elöntött házakból húztak ki lakókat Orange Country-ban és Long Beach-en. Villámcsapás zúzott szét egy olajfinomítót Wilmingtonban. 5000 tonna sár zúdult a lakónegyedekre, de a nagy földcsuszamlásokat megúszta a régió.

A keletkezett károk végleges értékéről még nem érkeztek beszámolók, egyelőre annyi ismeretes, hogy Long Beach kerülete 3 millió dolláros kárt könyvelhet el. Éves szinten több tízmilliós árvíz-károkat tartanak nyilván: 1979-ben 50 millió, 1984-ben 15 millió dolláros kárt okoztak az árvizek Kaliforniában.