A Kommerszant című lap "A közvetítő elpárolgott" címmel, "A gázháború kinyilvánított okozója a RoszUkrEnergo" alcímmel megjelent cikkében azt írta, hogy a háborúság okát váratlanul mindkét fél a svájci székhelyű cégben fedezte fel, és mivel a RoszUkrEnergo 50 százalékban a Gazpromé, így a vád csakis a másik 50 százalék zömét birtokló Dmitrij Firtas ukrán üzletembernek szólhat. A RoszUkrEnergo nem vehet többet gázt sem Oroszországban, sem Közép-Ázsiában, mondta a Gazprom vezérigazgató-helyettese, de a lap értesülése szerint eladhatja még meglévő készleteit mintegy hárommilliárd dollár értékben, amelyből egy meg nem nevezett összeg a Gazpromot és a Gazprombankot illeti Firtas tartozása fejében, és az ezután fennmaradó nyereség fele szintén a Gazpromé.
A Gazprom az ukrán belső piacon a RoszUrkEenergó helyére a Gazprom Szbit Ukraina céget léptette, amely az ukrán ipari felhasználók szükségleteinek 25 százalékát fedezheti: ezzel az ukrán belső piacon a Gazprom a tavalyi 7,5 milliárd köbméter helyett idén elvben 13,5 milliárd köbmétert értékesíthet közvetlenül. Ám Julija Timosenko ukrán kormányfő sietett vitatottnak minősíteni a megállapodás e részét. További orosz engedményként értékeli a lap, hogy a tranzit működtetéséhez szükséges, úgynevezett műszaki gázt ezer köbméterenként 153,90 dollárért kapja Ukrajna, és nem is a korábban szükségesnek kimutatott 6,5 milliárd köbmétert, hanem 11 milliárdot vehet ezen az áron.
Azt sem tudni mennyit fizetnek az ukránok
A Nyezavszimaja Gazeta című lap a kölcsönös engedményeket elemezve rámutatott, hogy mindkét fél csak a megállapodás számára előnyös pontjait emeli ki, de független szakértők szerint a tízéves időtartamra kötött szerződés a fő problémákat nem oldotta meg, és nem nyújt kellő garanciát a mostanihoz hasonló konfliktusok elkerülésére. Nem világos például, hogy mennyit fizet Kijev a gázért az idei év első negyedében: a Gazprom ezer köbméterenként 360 dollárról, Julija Timosenko "éven át" 230-250 dollárról beszélt, azzal, hogy az első negyedévben nagyon kevés orosz földgázt fognak importálni, mert bőséges a hazai tartalék. A lap által idézett szakértők szerint Timosenko közelebb jár az igazsághoz, de hozzátették: róla és Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgatóról egyaránt sokszor kiderült már, hogy állításaik nem mindig felelnek meg a valóságnak.
A Vremja Novosztyej úgy vélte: formailag véget ért a gázviszály, amely Európa országainak újra megmutatta, hogy érdekeikre nincsenek tekintettel sem Moszkvában, sem Kijevben. A lap idézte José Manuel Barrosót, az EU Bizottság elnökét, aki szerint kétségessé vált a szállítások forrásának és továbbítójának megbízhatósága. Emellett a háború gazdasági trófeái nem valami fényesek, különösen a Gazprom számára, írta az újság.
Az Izvesztyija című lap a gázvita és az annak lezárását jelentő megállapodás ukrán belpolitikára gyakorolt hatását elemzi, és úgy véli, mindez jelentősen gyengítette Viktor Juscsenko elnök helyzetét és erősítette Timosenko kormányfő pozícióit.
Újabb botrányok várhatók?
A Novaja Gazeta című, erősen Putyin-ellenes ellenzéki lap szerint a megállapodás nyomán Kijev végül is kevesebbet fizethet a gázért, mint tavaly, és kérdés, hogy ezért az eredményért érdemes volt-e a Gazpromnak két hétre elzárni az európai gázcsapot. A lap szerint a viszály fő következménye az Oroszország hírnevében elszenvedett, helyrehozhatatlan kár. Ukrajna tartalékaira támaszkodva megteheti, hogy az első negyedben egyáltalán nem vesz gázt, utána pedig a piaci ár csökken, és éves átlagban Kijev alighanem kevesebbet fizet majd, mint tavaly - ez rövid távon nagyon előnyös Ukrajnának, de jó esély van rá, hogy a szerződést hosszabb távon újabb botrányok közepette átdolgozzák majd.
A másik akna a tranzitdíj, amelyet csak az idei évre rögzítettek, míg a jövőt illetően piaci díjakról beszéltek. Bevett piaci tranzitdíj azonban nem létezik, és az ukrán politikusok élni fognak a lehetőséggel, és lehetetlen díjakat kérnek majd, Oroszországnak pedig nincs jogi eszköze az önvédelemre, mivel nem csatlakozott az energiachartához.
Végül a lap emlékeztetett arra, hogy a most kiiktatott RoszUkrEnergo eredetileg, 2006-ban az orosz fél javaslatára került közvetítőként a képbe, bár nyilván Viktor Juscsenko elnök is érdekelt volt ebben, és amikor Julija Timosenko másfél évvel ezelőtt követelni kezdte a közvetítők kiiktatását, Dmitrij Medvegyev akkori kormányfőhelyettes - jelenleg államelnök - szögezte le, hogy a RoszUkrEnergónak maradnia kell. Mindazonáltal a RoszUkrEnergo eltávolításával a Gazprom hozzájut az eddig hiányzó jogi lehetőségekhez, hogy például a Naftogazon behajtsa annak adósságait úgy, hogy nem ülepedik le a gázbevétel Svájcban, írta a lap.
