Közel 1000 email került közkézre novemberben, miután az East Anglia University szerverei hacker-támadás áldozatául estek. A leveleket eltulajdonítók publikálták azokat az interneten. A Watergate mintájára Climategate-nek keresztelt hajcihőt azóta hívták már "mesterségesen kreált botránynak" (New York Times), egy összeesküvés leleplezésének, a tudóstársadalom nagy szégyenének, az implikált szakembereket pedig csalóknak, attól függően, hogy a kommentátor a "klíma-szkeptikusok" vagy a felmelegedésben hívők közé tartozott-e.

Az ominózus üzenet-váltások több amerikai klimatológus és brit kollégájuk, az említett angliai egyetem Éghajlat-kutatási Csoportját (CRU) vezető Phil Jones között zajlottak, s a tudósok saját kételyeit is tükrözték. Az elektronikus levelezgetés egyik résztvevőjét, Michael Mannt azzal vádolta a sajtó, hogy manipulálta az elmúlt évszázad hőmérséklet-emelkedéséről szóló adatokat, hogy ily módon meg tudjon győzni másokat arról, a felmelegedést a légkörben növekvő CO2-tartalom okozza, azt pedig az emberiség, a légszennyező életmódja révén.

A Phil Jones vezette CRU nemzetközi tekintély a klímaváltozás témájában és adatait beleépítette 2007-es jelentésébe az ENSZ Éghajlatváltozási Bizottsága (IPCC), mely jelentést a téma alapműveként tartják számon;, Mann adatai pedig a CO2-kibocsátás megadóztatásáról és szabályozásáról szóló érvelés alapjaként szolgáltak eddig - így nem csoda, hogy az ellentábor -a fosszilis gazdaság szereplőinek egész sora- nagy buzgalommal kaptak rá a "botrányra", amivel megcáfolható lenne a felmelegedés-ideológia.

Botránykő: a kérdéses táblázat

A hercehurca egy adatsor körül pattant ki, mely az ENSZ 1999-es jelentésében szerepelt és több évezredes klíma-tendenciákat vázolt fel. Phil Jones azt írta az egyik emailben, hogy a múltbeli hőmérséklet-emelkedést szemléltető táblázatban ügyes "trükköt alkalmazott" az adatokban rejlő probléma "elrejtésére".

A trükk a következő: mivel meteorológiai méréseket a 19. században kezdtek rendszeresen végezni, az ezt megelőző idők hőmérsékletére a korallok növekedéséből, kiterjedéséről, valamint a fatörzsek méretéből és gyűrűinek számából, vastagságából következtettek. Ám furcsa módon a fák a 80-as (más lapértesülés szerint 60-as) évek óta csökkenő hőmérsékletre utalnak - csakhogy a hőmérőkkel szerzett adatok fényében tudjuk: ez nem igaz. A helyzet tehát az, hogy a fák nem reagálnak már úgy a hőmérséklet-emelkedésre, mint a régmúltban, így az utóbbi évtizedeket a táblázatban modern eszközökkel mért értékekkel helyettesítették, s ezek további melegedésről árulkodnak.

A botrány kirobbanása után december 3-án Jones ideiglenesen lemondott egyetemi posztjáról, míg az ellene folyó vizsgálat véget nem ér. Az emailek dühös szóváltásokat eredményeztek az amerikai Kongresszusban is. December 18-án a koppenhágai Klímacsúcs pedig a vártnál jóval enyhébb határozat elfogadásával zárult, amit környezetvédők részben a Climategate következményének tudtak be. Januárban Jones a CNN-nek beismerte, hogy több száz halálos fenyegetést kapott, és többször felvetődött be annak gondolata is, hogy öngyilkos lesz.

Felmentés: pofon a klímaszkeptikusoknak

Az Egyesült Királyságban működő Royal Society és az angol országgyűlés alsó háza, a House of Commons két bizottságot is létrehozott az ügy kivizsgálására. A harmadik bizottság végső megállapításait július 7-én jelentették be Londonban. Mindhárom grémium alapvetően ugyanazokra a következtetésekre jutott.

A testületek egyike Sir Muir Russell vezetésével úgy határozott, hogy az említett táblázat összeállításának módszerét alapvetően elfogadhatónak ítéli, mert nem manipulatív és nem másítja meg az adatokat, de kijelentette, hogy Jonesnak meg kellett volna azt magyaráznia a nagyközönségnek. E magyarázat hiánya "félrevezető" grafikont eredményezett. A Russell-bizottság azt is leszögezte, nincs ok rá, hogy megkérdőjelezzék Jones eddigi kutatási eredményeit, amik bekerültek az ENSZ égisze alá tartozó IPCC 2007-es jelentésébe is - ez a dokumentum mondta ki, hogy bolygónk légköre melegszik és ennek okozója az ember maga.

(A 2007-es jelentésről azonban időnként napvilágot láttak korrekciók: a Környezeti Felmérés Ügynöksége Hollandiában több ponton cáfolta az anyagot, amely szerintük eltúlozta a felmelegedés negatív hatását a halászatra vonatkozóan, s általában véve a káros kihatásokról taglalta inkább, mintsem a pozitív mellékhatásokat, mint például a fák gyorsuló növekedése a melegedés miatt az északi égövekben.)

Sir Muir Russell és kollégái a "Climategate"-ügyben nem találtak bizonyítékot összeesküvésre és manipulációra, s nem kérdőjelezték meg az érintett szakemberek (tudományos) "szigorúságát és őszinteségét". Megrótták ugyan a brit tudósokat, amiért csak vonakodva tárták a nyilvánosság elé a fájlokat, melyek alátámasztották állításaikat. Márpedig ezek közzétételére a brit nyilvánossági törvény kötelezi őket.

Az amerikai Penn State University-n két csoport is megvizsgálta Michael Mann professzor munkáját, hogy elmarasztalják-e, mindkettő felmentette a tudóst. A New York Times megjegyezte, hogy az öt vizsgálat közül az egyiket a kifogásolt tudós, Phil Jones egyeteme finanszírozta - ami kivívta a klímaszkeptikusok rosszallását, mondván a tudományos elit megpróbálja elsepregetni a saját piszkát.

A közvélemény mégis unja a klíma-témát

Kérdéses, hogy az ellentmondásos eset tisztázása vajon pozitívan hat majd a klímaváltozás ügyére, ami globális szintű, egyszerre biológiai, politikai, gazdasági, tudományos és társadalmi probléma. Ugyanis lehűlt az érdeklődés a felmelegedés körül.

A legújabb amerikai közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az emberek megunták a témát, és nem igazán hisznek a globális felmelegedés veszélyeit szajkózóknak. Lecsapott hát a tömegkommunikáció korának jól ismert tünete: a lerövidült figyelem-időtartam (attention spam) miatt a tegnap szenzációja már nem a ma szenzációja. Az a téma vagy kérdéskör, ami egy ideje "benne van a levegőben" és a média rendszeresen foglalkozik vele, azt előbb-utóbb megunjuk és érzéketlenekké válunk iránta.