A BP olajfúró tornyánál 2010. májusában bekövetkezett katasztrófa után az Európai Bizottság felülvizsgálta az uniós tagországok nemzeti szabályozásait és egy uniós szintű sztenderd bevezetését látta célszerűnek. A törvény kiterjed a fúrási engedélyek megadásának kritériumaira és a kitermelés biztonsági előírásait megszegő bírságokra is. A vállalatok környezetszennyezés esetén a parttól számított 370 kilométeres körzetben bírnak majd büntetőjogi, illetve kártérítési felelősséggel.
Nem törvény, csak direktíva
A Greenpeace és más környezetvédő csoportok, továbbá Anglia, az unió legnagyobb tengeri olajkitermelője üdvözölte a szabályozást, mely a sarki jégkör vizeire is kiterjed. A zöld párt képviselői azonban nem tetszésüknek adtak hangot, mondván a direktíva nem szünteti meg az összes joghézagot. Legfőbb kifogásuk az volt, hogy Brüsszel nem léptetett életbe moratóriumot a tengeri olaj- és gázkitermelésre. (Amit hosszú távon Obama amerikai elnök sem tett meg a BP-katasztrófa után.)
Mivel direktíváról van szó, a tagországok saját belátásuk szerint dönthetnek arról, miként alkalmazzák jogrendjükben, míg ha törvény lenne, automatikusan jogerőre lépne mind a 27 európai államban.
Olajlelőhellyé válhat az Északi-sark
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslései szerint a fel nem tárt földgáz-készleteknek mintegy 30 százaléka, a kőolajnak 13 százaléka lapulhat az Északi-sarkon. A BP 2012 júliusában 1,5 milliárd elköltése után feladta a reményt, hogy Alaszkában is olajlelőhelyeket üzemeltessen. A norvég és orosz területek közötti Barrents-tengeren a Shtockman konzorcium döntött úgy, nem fúrat tovább. A norvég kormány eddig 72 fúrási engedélyt adott ki. Grönland vizein 13 helyen fúrtak eddig, eredménytelenül.
A jégtakaró bezáródása miatt a téli hónapokra a Shell-nek is fel kellett függesztenie fúrásait a sarkköri vizekben. A kivonulás azonban csak ideiglenes, 2013-ban visszatér az olajmulti, mely 2005 óta összesen 4,5 milliárd dollárt ölt kutatásaiba, mindeddig sikertelenül. A fúrást ellenző Greenpeace-kampányhoz mintegy 2 millióan csatlakoztak. A kampányolók figyelmeztetnek, egy baleset esetén a szokásosnál is nehezebb lenne a szivárgás megállítása és a szennyeződés eltakarítása.
A Statoil, az Exxon Mobil, a Gazprom, a Rosznyeft, az Eni, a Shell és a Total mind kidolgoztak stratégiákat az Északi-sark meghódítására. De még ha sikerül is olajkutakat létesíteni, a sarkköri kőolaj kitermelése és szállítása magas költségekkel jár, így csak magas olajárak mellett lehet gazdaságos.