Négy évvel a fúrótorony emlékezetes katasztrófája után (amelyről itt olvashatja akkori írásunkat) a kutatók szisztematikusan felmérték a Mexikói-öbölben található korallkolóniákat. Az eredmény lesújtó: még 22 kilométerre a 2010-ben elsüllyedt Deepwater Horizon-tól is sorra pusztulnak a korallok a kőolajszennyezés – és a kármentésre használt (a vízen úszó kőolajat megkötő) vegyi anyagok következtében.
Az olajfúró platformon 2010 áprilisának végén történt baleset. A robbanásban, amelyet valószínűleg műszaki meghibásodás okozott, tizenegy ember vesztette életét, a platform kigyulladt és elsüllyedt. A balesetben összesen 4,9 millió hordónyi, mintegy 780 millió liter kőolaj ömlött a Mexikói-öböl vizébe. A kiömlött olaj - és a vele együtt a felszínre törő gáz - egy része nem szóródott szét a tengerben: mintegy 800 ezer hordónyi - s 127 millió liter - olajat sikerült begyűjteni, még mielőtt július közepén elfojtották a szivárgást. A Mexikói öbölben történt olajkatasztrófa az Egyesült Államok történetének legnagyobb környezeti katasztrófája, a korábban nagy felháborodást kiváltott Exxon Valdez tartályhajó 1989-es katasztrófájakor ezzel szemben "csak" mintegy 41 millió liter kőolaj ömlött az óceánba Alaszka partjainál.
A kutatók megállapításai szerint a szerencsétlenség helyszínétől hat kilométeren belül található koralltelepek többsége teljesen elpusztult, de még 22 kilométernyire a Deepwater Horizon-tól is 30-70 százalékban károsodtak a korallkolóniák. Mivel az egyes kolóniák sokszor egyedi életközösségeknek adnak otthont, a károk minden bizonnyal helyrehozhatatlanok.
