Civilizációnk vízfogyasztása gyorsabban növekszik, mint a népességszaporulat, derül ki a washingtoni World Resources Institute legújabb elemzéséből. Az előrejelzések szerint 2007 és 2025 között a fejlődő országok vízfogyasztása 50, a fejletteké 18 százalékkal fog nőni. Peter Gleick, a kaliforniai Pacific Institute elnöke szerint kevesebb vízzel is termeszhetünk több élelmiszernövényt, a termelői folyamatok és a háztartások is működhetnek alacsonyabb vízfogyasztással. (Könnyebb és olcsóbb lesz a szennyezett vizek vizsgálata.)

■ Tehát nem törvényszerű, hogy nem lesz elegendő ivóvizünk a közeljövőben?

- Nem. Régen például harminc gallon víz kellett 6,45 négyzetcentiméternyi félvezető előállításához, ma öt-hat gallonból is megoldják. Ugyanennyi vízzel egy gallon tejet is elő tudnak állítani, holott régen húsz gallon is elment e célra. Az Egyesült Államok teljes, tehát ipari és lakossági vízigénye nem nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt, pedig időközben jócskán megnőtt a gazdaságunk és a lakosságunk. Az egy főre jutó vízfogyasztás nagyot esett. Takarékosabban használjuk a vizet, és kevesebb vízigényes növényt - például rizst, lucernát, gyapotot - termesztünk. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy ott építsünk városokat, ahol csak kedvünk tartja, és ellássuk őket vízzel, akár a sivatagi klímában is. Amerikában a Colorado-folyó mentén, Ausztráliában és a Közel-Keleten is ez történt. Ennek a kornak vége. Meg kell tanulnunk felelősen és racionálisan, más szóval fenntarthatóan gazdálkodni a vízkészleteinkkel.

■ Bolygónk kétharmadát víz borítja, de ennek csak két és fél százaléka iható édesvíz, ennek is kétharmada jég. Mit gondol a tengervíz-sótalanítás létjogosultságáról? Vannak, akik túlságosan energiaigényes eljárásnak tartják.

- Több ezer ilyen üzemegység működik világszerte, de energia- és tőkeintenzív technológia, ezért nem lehet az egyetlen megoldás. Véleményem szerint csak mint utolsó lehetőség jöhet szóba. Az egyes országoknak mindent meg kell tenniük a csatornákban lévő vizek újrafelhasználása, az esővíz begyűjtése, a klímához illő kertészeti megoldások alkalmazása és a tájrendezés terén, mielőtt a tengervíz sótalanításához folyamodnak.

■ Az ivóvíz hetven százalékát az agrárium, huszonkét százalékát az ipar használja el, a háztartások csupán nyolc százalékát.

- Nem hiszek ebben a megkülönböztetésben. Mindannyian fogyasztók vagyunk, kivétel nélkül. A jó hír az, hogy sok innovatív alkalmazás van mindenfelé, csak nem elegendő számban. Az elöntéses módszert sok helyütt felváltották csepp- és vízpermetöntözéssel, például Izraelben, Ausztráliában, Jordániában. A talajpárát is mérik, hogy kihasználják a növénytermesztésben a helyi adottságokat. (Vízexportőrré válik a sivatagos Izrael?)

■ A biológusok új vetőmagokat, szárazságtűrő növényfajtákat próbálnak kikísérletezni.

- Eddig nem sok sikerrel, de a munkának folytatódnia kell. Ez is egy elem a nagy kirakós játékban.

■ A gazdaságban profitvesztést és áremelést hoznak az aszályok és árvizek által okozott terményárfolyam-növekedések.

- És ezek a hatások a jövőben még inkább megmutatkoznak majd. Az USA délnyugati részének súlyos aszályokkal kell szembenéznie. Ausztráliára továbbra is szélsőséges időjárás vár. Kína gazdasági fejlődésére erősen fékező hatással lehet, ha nem oldják meg a vízkérdést. Náluk nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi problémáról van szó: a gyáraikkal elszennyezték a folyókat.

■ Európában milyen problémákat lát? Mi lesz a folyóinkat tápláló gleccserekkel?

- Vízhiánytól inkább Spanyolországban és Portugáliában kell tartani, valamint Törökországban és a Közel-Keleten. Európa vizekben gazdag, de ezek minőségével bajok lehetnek. A folyók több - például a Duna tizennyolc - országon haladnak keresztül, és a folyószabályozás gyakran nemzetközi vita tárgya. A felmelegedés miatt átalakul a vízkörforgás. Az Alpok veszíteni fog a hótakarójából. Márpedig ha a gleccserek rövidülnek, és a téli csapadék is esőként hull le, nem pedig hó formájában, akkor a víz gyorsabban kerül a folyókba, azok medrében is gyorsabban folyik, mint jeges-havas víztömegként. Ezek növelik az áradások esélyét már télen is, nem csak tavasszal, ahogy azt önök Magyarországon „megszokhatták". Ha nem változik a csapadék mennyisége, a folyók megváltozott dinamikája miatt akkor is gyakoribbak lesznek az árvizek. Ezzel számolniuk kell a vízgazdálkodási hivataloknak. Az Andok, a Himalája és a Sziklás-hegység hegycsúcsai is fokozatosan vesztik el a hótakarójukat. (A magyar lakosság 85 százaléka fogyaszt csapvizet, és a felnőttek több mint háromnegyede elégedett is a víz minőségével.)

■ Milyen tengerszint-emelkedést várhatunk?

- Ha egy méterrel nő, az erős viharok súlyos csapásokat jelentenek a part menti városoknak. Velence és Florida bajban van.

■ Milyen szcenáriók vannak arra nézve, miként fog végbemenni az éghajlatváltozás?

- Borzasztóan széles a lehetőségek tárháza, hiszen bolygónk legkomplexebb geofizikai rendszeréről beszélünk. Azért is sokesélyes az éghajlatváltozás, mert függ az emberi inputtól is, attól, hogyan mérsékeljük az üvegházgáz-kibocsátásunkat. Nem vagyok túlzottan optimista: a legrosszabb eset szcenáriója gyorsabb és radikálisabb klímaváltozást jelent, mint amivel a tudósok többsége számolt. Ez annyit tesz, hogy gyorsabban emelkedik majd a hőmérséklet, és sűrűbben fordulnak elő szélsőséges időjárási események, tornádók és ázsiai ciklonok, mint ahogyan vártuk. Már a következő öt-tíz évben egyre több aszályra és árvízre kell felkészülni. De optimista vagyok a tekintetben, hogy ha akarjuk, meg tudjuk oldani a vízproblémáinkat. Csak azt nem tudom, meg fogjuk-e...

■ Mekkora lesz a klímamenekültek száma?

- Nem tudjuk. Ahol nem lesznek képesek alkalmazkodni a változó csapadékviszonyokhoz, ott biztosan elvándorlás lesz a vége. Van már néhány elemzés, de a becslések eltérőek: néhány millió főtől a több tízmilliós létszámig terjednek.

■ Amerikaiként lát-e esélyt arra, hogy Washingtonban klímatörvény szülessen, ami példát mutat a világnak?

- Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb törvényhozási szinten kezeljük a kérdést. A politikai klíma nem kedvez az ügynek. Nem Obamával van a gond. Az elnök egymaga nem alkothat jogszabályokat. Az akadályt a kongresszusban ülő republikánusok jelentik, akik nagyon tudományellenesek, és ugye minden nemzeti tudományos akadémia állást foglalt a klímaváltozás ténye mellett. Nemzetközileg sem biztatóbb a helyzet. Ahogy a késlekedésünk miatt súlyosbodik az éghajlatváltozás, úgy fog nőni a közvélemény nyomása. Ezen múlik, hogy a következő elnöki ciklusban lesz-e valami a klímatörvényből.