A vételár a televíziós szakma bennfentesei szerint magas: 500 millió dollár. Ebből - ahogy a Washington Post tudni véli - Al Gore (64) személy szerint 70-et tarthat meg magának adózás után. A volt politikus 20 százalékos részesedéssel bír a tévétársaságban. A vevő az Al Jazeera televízió, amely Amerikában terjeszkedik. (A Time Warner Cable azonban már korábban megtagadta, hogy felvegye a kínálatába.)
Bush-érában e csatornát a megtestesült gonosznak állította be a Fehér Ház és maga az amerikai elnök, mert rendszerint a műsorán jelentek meg először az Al-kaida terrorhálózat fenyegetései és Oszaba bin Laden videóprédikációi. Az Al Dzsazíra angol nyelvű, nyugati közönségnek szánt változata 2006-ban indult és sikerült jó tekintélyre szert tennie. Az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton is olyan médiumnak nevezte, ahol „igazi híreket” közvetítenek. Szerkesztősége számos díjat nyert az Arab Tavasz eseményeiről szóló tudósításaival.
A csatorna műsorán megszólalást kapott az egyiptomi vallási személy, Juszuf al-Karadavit, aki a zsidók ellen uszít, de David Frost is -akinek múltját a Frost/Nixon című játékfilmből ismerhetjük. A tévé az angol talk show műsorvezető Simon Peresszel készült interjúját is leadta a programjában.A tévéállomás a qatar-i törvények értelmében non-profit vállalkozásként működik és állami támogatást élvez.Haladó társadalmi eszmék és a környezettudatosság tévéjeként indult 2005-ben a Current TV tulajdonképpen középszerű szórakoztató műsorokat közvetített, és leghíresebb politikai megmozdulása az volt, hogy két tudósítója fogságba került Észak-Koreában. A csatorna nem váltotta be Al Gore és üzlettársa, Joel Hyatt hozzá fűzött reményeit. Sem jól körülhatárolható identitásra, sem tömeges nézettségre nem tudott szert tenni. A néhány évvel ezelőtt fellelhető adatok tükrében a társaság 41,5 millió dolláros adósságállománnyal rendelkezett.
A tranzakció pikantériája, hogy a qatari kormány és annak vezetője, Hamad bin Khalifa al-Thani emír az Al Dzsazíra fő tulajdonosa, vagyis Al Gore pontosan a fosszilis gazdaság egyik nagyágyújától fogad el pénzt: egy olajsejkség vezetésétől. Méghozzá nem is kevés pénzt. Ha mindezt „mindössze” üzletemberként tenné, az egy dolog. De, hogy az Egyesült Államok volt alelnökeként, sőt olyan közéleti szereplőként, aki kifejezetten zöld aktivizmusáért kapta a Nobel-díjat – ennek fényében az ügylet már-már botrányosnak is mondható.
