Összesen tizenkét vállalat írta alá a Desertec Industrial Initiative (DII) nevű projektet július 13-án, köztük olyan európai energiaóriások mint az RWE vagy az E.ON. A kezdeményezés elsődleges célja, hogy finanszírozási forrást találjanak a tervnek, amely szerint az észak-afrikai Szaharából szolár-termál energiát szállítanának Európába egy magasfeszültségű kábelen keresztül.

Október végéig feláll az a tervezőbizottság, amely három éven belül kidolgozza a 400 milliárd eurós beruházás életképes pénzügyi tervét. Az EU kezdetben 1 milliárd euróval járulna hozzá a projekthez - mondta a Reuters szerint a német külügyminiszter-helyettes, Günter Gloser a sajtónak.

Minden hatodik kwh

A Desertec elképzelést a Római Klub Transz-Mediterrán Megújuló Energia Együttműködése (Trans-Mediterranean Renewable Energy Cooperation - TREC) dolgozta ki. A terv politikai mozgolódást indított Németországban, de támogatja José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke és a francia államfő, Nicolas Sarkozy is.

A konzorcium szerint a koncentrált napenergia (concentrating solar power - CSP) technológiával a tervezett létesítmény Európa áramigényének 15 százalékát lenne képes megtermelni. A CSP-hez több száz óriási tükröt kell felállítani az észak-afrikai sivatagban, amelyek egy fogadóállomásra irányítják a nap sugarait. A szolár-termál erőmű fogadóállomásán a napsugarakat vagy termo-olaj, vagy folyékony só veszi föl, ami felforrósodva egy hőcserélőn keresztül gőzt termel. A gőz-turbógenerátor gépcsoport ennek segítségével termeli meg a végterméket: a villamos energiát.

A Desertec projekt célja kettős. Egyrészt növelné az európai energiabiztonságot, másrészt a tavaly decemberben vállalt klímacéloknak megfelelően csökkentené a széndioxid-kibocsátást. A napenergia napjaink egyik legkevésbé kihasznált energiaforrása, amely bőségesen rendelkezésre áll, ráadásul széndioxid-mentesen felhasználható. A kutatók szerint elegendő lenne a Szahara felületének 3 százalékát napkollektorokkal felszerelni, hogy az egész világ szükségletéhez elegendő energia megtermeléséhez.

A Német Légtér és Világűr Központ (DLR) szerint 40 éven belül a napenergia adja majd Európa villamosenergia-szükségletének felét, de a Közel-Keleten és Észak Afrikában az egész áramigényt is kielégítheti. A technológia pártolói szerint tíz év elegendő ahhoz, hogy megindítsák a termelést.

Magas az ár

Bár az energiaszolgáltató vállalatok részt vennének a kezdeményezésben, mégis a projekt hosszú távú vetülete miatt aggódnak. A kritikusok úgy vélik, a technológia fejlődésével az európai házakat eleve ellátják majd napkollektorokkal, így az energia előállítása olcsóbb és hatékonyabb lesz. Ennek tükrében kérdéses, hogy az importált, központilag előállított napenergia valóban a legolcsóbb megoldás-e.

Az ár valóban korlátja lehet a szolár-termál technológiával előállított energiatermelésének, mivel jelenleg ez az ár többszöröse a fosszilis energiahordozók felhasználásával termelt villamos energia árának. A napenergia ára ugyanakkor a technológia fejlődésével egyre csökken, miközben a fosszilis energiahordozók ára várhatóan a források csökkenésével arányosan fog nőni.

Az EU klímaváltozási politikája némileg megnöveli majd a napenergia iránti keresletet, mivel a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv kötelező erejű nemzeti célértékeket tűzött ki a tagállamok számára. Eszerint 2020-ig a megújuló energiaforrások felhasználása az EU energia-mixének 20 százalékát kell kitegye. Ez azt jelenti, hogy a villamos energia 34 százalékát termelnék megújulókból.

Öko-gyarmatosítás?

A Desertecre többen a modernkori „öko-kolonializmus" bélyeget sütnék, mivel véleményük szerint az európaiak a szegényebb, afrikai országokba helyezik ki az energiaigényeik ellátását célzó létesítményeket, szennyezve ezzel a szóban forgó országok környezetét.

A projekt támogatói ugyanakkor készültek a környezetvédők és emberi jogi szervezetek támadásaira. Válaszuk többnyire a helyi munkahelyteremtésről és az exportbevételekről szól, sőt azt állítják, hogy a környező extra energiához jutnak a tengervíz sótalanításához és olcsóbban vehetik a villamos energiát is.

Tény azonban, hogy az áramot Európába szállító vezetéket több, bizonytalan politikai hátterű országon kellene keresztülvezetni, ami nem járul hozzá az európai energiabiztonság növeléséhez. Pesszimista vélemények szerint Európa ugyanazzal a problémával szembesül majd, mint a gáz-, illetve olajfüggőség esetében, csak ebben az esetben nem Oroszország, hanem az afrikai országok jelenthetnek biztonsági kockázatot.