Abból, hogy egy alternatív energiaszolgáltató vezetője, mennyire következik a fenntarthatóság iránti elkötelezettsége?
– Előbb kezdtem érdeklődni az energetika iránt, utána jött a környezetvédelem, és csak azt követően a fenntarthatóság. Pénzügyi, befektetési szakemberként, mondhatni, véletlenül csöppentem az energetika világába. Először a megújuló energiák elterjesztésével, illetve energiahatékonysági projektekkel kezdtünk foglalkozni üzleti alapon, főleg azért, mert látszódott, hogy ebben jelentős a növekedési potenciál. 2001-től egy amerikai alapkezelőnek dolgoztam, ott ismertem meg egyebek mellett az alternatív energiatermelési módokat, az energiahatékonyságot. De folyamatosan tágult a világegyetemem, és lassanként már inkább holisztikusan néztem e területet, és nem úgy, mint egy pénzügyi befektetést. Nagyon sikeres éveink voltak együtt, amelyek vége felé kialakult bennem az az elképzelés, hogy Magyarországon is létre lehet hozni egy olyan vállalatot, amelynek az energetikán belül ugyan, de a fenntarthatóság az üzleti modellje. Így jött létre az Alteo.
Hogyan értelmezhető a fenntarthatóság egy vállalat esetében?
– Egy definíció szerint attól fenntartható valami, hogy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból is az. Ha csak a környezetvédelmet nézzük, akkor az lehet iszonyúan drága, vagy járhat olyan komfortszint-csökkenéssel, ami nem elfogadható. Komforton az életminőséget értjük. Ez azonban nem elég, hiszen még szükség van a gazdasági lábra, vagyis arra a forrásra, amivel finanszírozni lehet a fenntarthatóságot. Ezért kell olyan modellt kiépíteni, amely valamilyen módon fenntartja magát, nem kell ész nélkül tömni bele a pénzt. Mi az Alteónál, energetikai vállalatként e modell alapján állítjuk össze a portfóliónkat és nyújtunk színvonalas szolgáltatást iparvállalatoknak. Esetünkben a fenntarthatóság környezeti szempontja a megújuló és a magas hatásfokú energiatermelés minél szélesebb körű alkalmazása, valamint a kibocsátás, illetve a fogyasztás csökkentése úgy, hogy a szociális szempont energetikai megfelelője, vagyis az ellátásbiztonság ne sérüljön. Mindezt pedig úgy kell megvalósítani, hogy gazdaságilag is fenntartható legyen, magyarul, a befektetés megtérüljön. Erre az üzleti modellre jött létre az Alteo. Vannak megújuló energiáink, de nem mindegyik az. Van földgázunk is, mivel azt gondoljuk, hogy a megújulók növeléséhez és az ellátásbiztonság fenntartásához szükség van még Magyarországon a fosszilis energiahordozókra.
A kilencvennégy vállalatot és három magánszemélyt tömörítő Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elnökeként mennyire elégedett a magyarországi fenntarthatósági helyzettel?
– Sokat javult, de még mindig kifejezetten elégedetlen vagyok vele. Azt már beláttuk, hogy mindenhol azonnali cselekvésre van szükség. A teendőket ismerjük, felmértük, véleményünk van, vitázunk azokról. De a vállalatoknak nagyon gyorsan végre kell hajtaniuk a feladataikat, mert ha nem teszik, akkor az eddigi erőfeszítések hiábavalóak voltak. Szerintem csak néhány évünk van addig, hogy a klímaváltozás ne legyen kezelhetetlen.
És ezt az elkötelezettséget most nem látja?
– A BCSDH kifejezetten az élen jár e törekvésben, nagyon sok olyan tagvállalatunk van, amely rengeteget tesz a klímavédelemért. Ezzel szemben sem a lakosság nagy részénél, sem sok kisebb-nagyobb vállalatnál még nem látszik elég elkötelezettség. Még mindig sokan szkeptikusak. Most ott tartunk, hogy egyre többen felismerik, nem mehet minden úgy, ahogy eddig volt, de ez egyelőre még sokakban inkább tagadást és elkeseredettséget vált ki, semmint konstruktivitást. Az majd csak később jöhet.
Mondana példákat a BCSDH életéből?
– Kiválasztottuk az öt leglényegesebb fenntarthatósági célt Magyarországon. Ezek: a klímavédelem, az egészséges életmód, a vízhasználat, a foglalkoztatás és az élelmezés. Ennek a mentén létrehoztunk Action 2020 néven egy programot, amelynek egyik eredménye, hogy a vállalatok egészen konkrét üzleti megoldásokat osztanak meg. Már közel száz felkerült a honlapunkra. A BCSDH-ban a magyar nagyvállalatok és a multinacionális cégek itteni érdekeltségei is képviseltetik magukat, ők a magyar GDP harminc százalékát állítják elő. Mondani sem kell, hogy ez mekkora tudásmegosztást tesz lehetővé.
Ha ez megvan, akkor az a baj, hogy nem alkalmazzák e megoldásokat annyian?
– Igen. Arra törekszünk, hogy a BCSDH tagjai által le nem fedett, a GDP hetven százalékát adó kis- és középvállalkozásoknál és a lakosságnál is elterjesszük a fenntarthatósági nézeteket.
Mi vehet rá egy profitorientált vállalatot a fenntartható működésre?
– Az régen rossz, ha erre egy céget rá kell venni. Ám egyre több iparágban komoly versenyelőnyre lehet szert tenni, piacot szerezni a fenntarthatósági szempontok érvényesítésével. Hogy csak néhány példát említsek: Coca-Cola vs Pepsi, McDonaldʼs vs Burger King, DM vs Rossmann, Metro vs Auchan. Klasszikus versenytársak, amelyek egymást fél–egy százalékos piaci részesedésért gyűrik. Pedig ennél a fenntartható működésnek köszönhetően jóval nagyobb szeletet lehet kihasítani a tortából. Elgondolkodtató, amit egy kereskedő mesélt. Azt mondta, tíz évvel ezelőtt még az érdekesség kategóriájába tartozott, hogy fenntartható termékekkel foglalkozik, négy-öt éve már a leggyorsabban növekvő cég volt az ágazatában – igaz, nagyon alacsony bázisról domborított –, most pedig már a fenntarthatóság az a tényező, amivel le tudja előzni a versenytársát.
Beszélgetésünk idején, április elején még nem tudjuk, a koronavírus milyen hatással lehet a fenntarthatósági törekvésekre. Látni azért már valamit?
– Az egyik hatása az lehet, hogy tisztább lett a levegő, ami azért fontos, mert ha majd a járvány levonulását követően az emberek kimehetnek az utcára, akkor rádöbbennek arra, milyen lehet az élet, ha jobban odafigyelnek a környezetvédelemre. A vidéki rokonaim szokták mondani, amikor feljönnek Budapestre, hogy itt milyen büdös van. Mi hozzászoktunk ehhez, de nem kéne. Ez motiváció arra, hogy változtassunk. Az viszont negatívum, hogy az egyszer használatos, eldobható műanyagok használata a járvány idején radikálisan megnőtt. A Starbucks például – érthető okokból – leállította azt a lehetőséget, hogy mindenki a saját bögréjébe kaphatja a kávét. Ez hosszú távon nem jó. Ami talán a legfontosabb, hogy a digitalizációs kultúra nagyon komoly fejlődését lehet tapasztalni. A mostani sajnálatos helyzet rádöbbenti az embereket arra, hogy nem kell feltétlenül találkozgatni.
Például az üzletfeleknek elég lehet kétszer: először, amikor egymás szemébe néznek, mert az, úgy gondolom, még mindig fontos lesz, másodszor pedig a megállapodást követően, mert pezsgővel koccintani csak személyesen jó. Az Alteónál már évek óta pontosan azzal a céllal engedélyezzük a home office-t – bizonyos feltételekkel –, mert az sokkal fókuszáltabb munkát jelent. Bár nagyon tömör napokat eredményez, fárasztó, de hatékonyabb, hiszen például a legtöbb meeting harminc-negyven százalékkal rövidebb, ha digitálisan tartjuk, és nem személyesen. Ráadásul így több szabadidő marad a családra, ami mostanában nem is árt. Az meg a fenntarthatóság miatt fontos tényező, hogy a home office-nak köszönhetően megtakarítjuk az utazással töltött sok időt, és csökken a károsanyag-kibocsátás, hisz nem megyünk be autóval a belvárosba, és keresünk ott hosszú időn át parkolóhelyet. Megszűnhet az is, hogy üzletemberek háromszáz napot repülnek egy évben. S végül hadd legyek egy kicsit naiv. Abból kiindulva, hogy a nagy bajban összetartanak az emberek, talán az országok és a vállalatok is jobban együtt tudnak működni egymással, többek között reményeim szerint a fenntarthatósági kérdésekben is.
