A konferencia hozzászólója sikert aratott. Közönségsikert. Az ügyvezető egy óhajt fogalmazott meg, azt jelezve, hogy mi magyarok is uniós adófizetők vagyunk, ezért engedtessék meg nekünk is, hogy az újraelosztás módját kritikával illessük. Nagyon szerencsétlen, hogy azok a cégek számíthatnak a legjobb eséllyel a megpályázható források - támogatások - elnyerésére, amelyeknek nem probléma a fedezetek biztosítása, s annyira likvidek egyébként is, hogy ellennének a 20-30 százalékos "állami" rész nélkül.
Más. Éves szinten 4-7 százalékos árbevétel-növekedést követel meg a pályázat kiírója, s főleg azt ellenőrzi majd, hogy a többlet a beruházás hatására jött-e létre. A projekt végén úgy kapjuk meg az elnyert támogatást, hogy az a megvalósítást követő fenntartási időszak három éve után vissza is vehető, ha az átlagos árbevétel nem növekszik az előírt százalékkal. "E követelmények - papíron - nem jelentenek nehézséget. De sem a piaci változásokat, sem a gazdasági környezetet - benne az adópolitikát - nem lehet ennyire hosszú időszakra biztonsággal megtervezni. Ezért nem is pályáztunk" - hallhattuk nemrégiben egy Pest megyei vállalkozás szkeptikus vezetőjétől.
Mérsékelni - könyörtelenül
Más. Megjelentek bizonyos könnyítések, a B2-es nyomtatvány kitöltői folyamodhatnak a biztosíték mérsékléséért a pályáztató hatósághoz - magyarázta a pénzügyi tanácsadó kft. jogász ügyvezetője. De azt is hozzátette, hogy ezzel pillanatnyilag azoknak a cégeknek kínálnak amúgy valóban hasznos segítséget, amelyek már egyről a kettőre jutottak, pályáztak, nyertek - benne vannak a pikszisben. A könnyítési lehetőséget kérő tipizált, előre gyártott, honlapról letölthető "beadványban" egyébiránt azt lehet olvasni, idézzük, "kérjük, hogy a támogatás biztosítékait mérsékelni szíveskedjenek a támogatás összegének 120 százalékról 100 százalékra, egyúttal 100 százalékról 50 százalékra. Amennyiben biztosítékaink mértéke eleve a támogatás összegének 100 százalékában került meghatározásra, vagy már korábban kérelmeztük a 100 százalékra való mérséklést, úgy kérelmünk csupán a 100 százalékos fedezetnek 50 százalékos mértékre való csökkentésére irányul".
Állam - önkritikával?
Példákat valószínűleg hosszasan lehetne még sorolni. És kérdéseket is. Azt - vettük kölcsön egy kft. vezetőjétől -, hogy miért nem elegendők azok a cég normál munkáját bemutató adóbevallások, banki elszámolások, könyvelések az ellenőrzést végző tisztviselőknek ahhoz, hogy a támogatást kapó vállalatról megállapítsa: szabályosan dolgozik-e, szabályosan használja-e fel a kapott forrásokat, és szabályosan teljesíti-e vállalásait. A mieinkhez hasonló példákkal, kérdésekkel mintha találkozott volna maga az állam is, mert az utóbbi kevesebb mint egy év alatt átszabta az intézményrendszerét, mechanikusabbá, gyorsabbá, átláthatóbbá tette a pályáztatás előkészítését, a döntéseket és a vállalkozások szemmel tartását.
Kiderítette saját magáról, hogy valóban nem szerencsés a pályázatokon már bizonyított, egyről a kettőre jutó vállalkozásokat hibáztatni azért, mert nemrégiben még 60 ezer rendezetlen számlát könyvelhetett el a pályáztatás intézményrendszere. Bizonyos, hogy akadtak cégek, amelyek "menet közben" nem tudták teljesíteni, de az esetek jóval több, mint a felénél nem a cégek hibáztak, hanem a hivatali bürokrácia állíttatta le a megítélt, jogos pénzek átutalását.
A kormányzat mintha megfogadta volna a saját környezetéből érkezett további kritikákat is, például a Start Tőkegarancia Zrt.-üzenetet. A pályázni akaró vállalkozások - érveltek -, tartanak például az árbevétel-növekedési követelményektől, mert tudják, megannyi olyan piaci esemény következhet be, amelyek megakadályozhatják a vállalások teljesítését. Olyan feltételeket kell meghirdetni, mégpedig előre, amelyek nem mondanak ellent a gazdasági racionalitásnak, s kiszámítható, tervezhető eredményű projektként valósíthatók meg. Ellenkező esetben nem lesznek vállalkozások, amelyek el mernek indulni a támogatásokért folyó versenyeken.
