Nehezen megválaszolható kérdés, hogy miért él "okosan" ezzel az egyik, hosszú távú fejlődési pályára állítva a társadalmat, és miért pazarolja el a másik, presztízsberuházásokra és egy szűk réteg luxusfogyasztására. A kulcs a közpolitika intézményrendszere, ami viszont az adott ország állampolgárait jellemző attitűd, mentalitás függvénye is.

Nyitott kérdés, hogy a fejlesztési terv és a hozzá kapcsolódó források megváltoztatják-e a hazai intézményrendszert, vagy az intézményrendszer "gyűri maga alá" a fejlesztési tervet. Magyarország hosszú paternalista múltra tekint vissza, ahol ma is nagyon erős az államfüggőség.

Magyarországon ráadásul külön kockázati tényező, hogy a pénzeket fogadó régiók valójában még nem létező, a parlamenti döntéshozatalba be nem illeszthető és nem elszámoltatható szervezetek.

Az operatív programok legfontosabb célja a foglalkoztatás növelése. Hogy mi a gond és melyek a továbblépés feltételei, azt a társadalmi megújulási és társadalmiinfrastruktúra-programok jól határozzák meg.

A foglalkoztatás növelésének feltétele a kistérségek elérhetőségének a javítása is. Ez ellentétbe kerülhet a nagy autópálya-fejlesztési programokkal: ezek ugyanis elszívhatják a közlekedési infrastruktúra javítására szánt pénzt. De a regionális operatív programokban jelzett egyedi támogatások és a közmunkaprogramok hatását is kétségesnek ítélik a kutatók a foglalkoztatás szempontjából.

Nem valószínűsíthető a regionális egyenlőtlenségek csökkenése sem, mert a fejlesztési pénzek jellemzően oda áramlanak, ahol nagyobb az érdekérvényesítő képesség: a fővárosba, a megyeszékhelyekre, nagyvárosokba - olvasható a lapban.