A munkakönyv intézménye megszűnt, dr. Terták Elemér legnagyobb szerencséjére. Ő ugyanis több kötetet mondhatott volna magáénak, a múlt héten újabb bejegyzéssel. A közgazdász az elmúlt másfél évtized alatt elég jelentős számú bankban, államigazgatási munkahelyen dolgozott, volt magyar, koreai, német hitelintézetnél, s legutóbb László Csabát tekinthette munkáltatójának. Az ex-pénzügyminiszter meghívását elfogadva ugyanis lemondott bankvezéri többszörös jövedelméről, hogy az államigazgatást szolgálja. Csakhogy főnökétől megszabadult a kormányfő, új minisztere pedig tőle – jelenthetjük tehát, hogy Terták urat alighanem ismét a bankszektor szippantja magába.

Távozni a Pénzügyminisztériumből ilyenkor a legjobb, míg más nyaral, addig a PM-csapat mostanában kelti a legmagasabb „munkahullámokat” a nyári hírszezon állóvizén. Teszi ezt kormányfői és SZDSZ-es, MSZP-s bábáskodás mellett úgy, hogy óriási hangerővel dobta be: adócsönd! Egy kukkot sem szóltak arról, amiről jóformán mindenki tud: e napokban tárgyalta pártfőnökökkel, majd frakcióvezetőkkel a jövő évre javasolt elvonáspolitikát. A 48 százalékos sávot, a tőkejövedelmek megsarcolását, netán a kedvezménymentesség ellenében mérsékelhető személyi jövedelemadót. Terták Elemérnek ebben az ügyben már bizonyosan nem kell megszólalnia, a „titokgazdák” elintézik nélküle is a csöndet. A távozó pénzügyminisztériumi államtitkárnak bizonyára nem kínálnak fel Moszkvából állást, pedig nem járnának rosszul, ha a magyar bankkonszolidációs időket testközelből megtapasztaló szakember tanácsait hasznosítanák. Az orosz parlamentben a Duma éppen a múlt hét legelején tette ismertté az egy lábon sem álló bankrendszerre vonatkozó új törvényét. Azt, hogy garantálja a betétbiztosítással nem rendelkező pénzintézeti ügyfelek pénzének biztonságát a bebukó bankoktól függetlenül is. Hát ezt így kell intézni, orosz polgár, ki ne vedd a lóvét a bankból, sőt, akár még takaríts is meg: nem akárki, hanem az állam vigyáz rá. Piciny apróság: a törvény akkor lép hatályba, amikor további két fórum, a szövetségi tanács és maga Putyin elnök is rábólint. No és addig? Addig (is) zavartalanul működik a likviditási válság, s mindaz, amit mi, magyarok a ’90-es évek elején már megismertünk, kitanultunk.

Terták úr tehát igen jó árfolyamon eladható Moszkvában. Persze aki ismeri a múlt héten állástalanná vált szakembert, az tudja: csöndes, megfontolt, nyugodt, kiegyensúlyozott férfiú, akiről az nehezen képzelhető el, hogy hruscsovi stílusban lehúzott cipője sarkával veri a pulpitust, nyomatékosítva igazát. Ha maradt volna államtitkár, akkor a szigorú érdekérvényesítésre Pesten is szüksége lett volna: Draskovics Tibor pénzügyminiszter meghirdette ugyanis a 0 bázisú tárcafinanszírozást, ami többé-kevésbé azt jelenti, hogy nem a megelőző év kiadásainak megfejelése az, amivel számolhatnak az egyes tárcák, hanem programokat, feladatokat kell bemutatniuk, hogy pénzt kapjanak hozzá. Vagyis harcoljanak. Az újdonság – a múlt heti plusz – az, hogy Baráth Etele politikai államtitkár is beleszeretett a PM-es módszerbe. Meg is hirdette: ő is versenyeztetni kívánja a programokat, a nemzeti fejlesztés amúgy mind bőségesebb forrásából a leghatékonyabb elképzelések gazdái használhatják majd fel a legtöbb pénzt. Immáron két pályán is küzdeni kénytelenek a tárcák azért, hogy legyen miből finanszírozniuk programjaikat. Vélhetően az agrárium vezérkara lesz képes mind a jövő évi költségvetési kiadások, mind a nemzeti fejlesztési lehetőségek megszerzésének versenyében az élre kerülni. Hogy miért? Hát azért, mert ott legalább hivatalból tudják, mi a különbség a körte és az alma között. Másként fogalmazva, a büdzsé derbi résztvevői között nincs két azonos versenyszámban induló szereplő: a súlylökő a gátfutóval vetélkedik, nem a másik súlylökővel, a középszerű sprinter pedig röhögve győzi majd le a gyaloglás szépringású bajnokát.

Ha sport, legyen sport – a múlt héten tudta meg a magyar közvélemény is, hogy az olasz focitörvény igencsak csípi Brüsszel szemét. Az ultimátum szerint Rómának vissza kell vonnia a profi labdarúgóklubok egyszerűsített számviteli szabályozását, mert azzal túlságosan is sikeresen ködösíthetik az egyesületek pénzügyi tevékenységét, finanszírozási módszereit. Ebbe az uniós meccsbe a magyar labdarúgás két góllal szállhat be, azokkal a találatokkal, amelyekkel néhány héttel ezelőtt megszentségtelenítette a német válogatott hálóját. Ennyire futotta, meg annyira, hogy a következő szezon előtt a honi labdarúgás pénzügyesei rugdossák az öngólokat, s kis igyekezettel az FTC és a DVTK nélkül kezdődhet az NB I. A „kis pénz kis foci” szállóigét abból az időből ismerjük, amelyikben foci még volt. Most a „kis pénzért kis focit sem” módosítás kerekedik ki a fehér asztal mellett még csak nem is gombfocizó döntnökök jóvoltából. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy az uniós jogharmonizációból a magyar labdarúgás kimaradt? Igen, a múlt heti Róma-Brüsszel vita ezt mutatja: Olaszországban – klubszinten – nagyon is van foci, tehát nagyon is jó jövedelmek keletkeznek, s nagyon is jó oka lehet az Európai Uniónak szigoríttatni az itáliai törvényt. Az EU-s Magyarország ezt hogyan ússza meg? Hát úgy, hogy nincs focitörvényünk, amit az unióssal harmonizálni kellene, de mint látjuk – s az a nagyobb baj – nincs foci sem, ami miatt Brüsszel észre venné a magyar joghézagot.

Elviszik a vizet, hogy legyen hely a víznek – jut eszünkbe a fociról egy másik sportág. A múlt hetet azzal nyithatta Budapest ékessége, a Margitsziget, hogy lebontották az utolsó jogi akadályt is a Hajós Alfréd Uszoda bővítése elől. Így a „Fedett” hamarosan felkészülhet a magyar fővárosban rendezendő úszó világversenyre, amúgy pedig a szürke hétköznapokon a nép is vízbe szállhat, mégpedig több medencében. A nemzetközi verseny rendezési joga kellett ahhoz, hogy bölcs hatóságaink felfedezzék: a sziget legbarátságtalanabb létesítménye az ásványvizet palackozó üzem az uszodával szomszédos telken. Ott, ahol emberkíméletből nincs helye az autóknak, csak a bringázok, futók, teniszezők, úszók és sétálók tanyázhatnak, tonna- és hektoliterszám fuvarozzák a palackokat – szaknyelven: göngyöleget – és az ásványvizet. Az uszodabővítés kedvéért szerencsére végre víztelenítik a Margitszigetet – de vajon mi lesz az ott felszínre hozott értékes nedűvel? Nem tudjuk, de nem aggódunk: nem csupán a múlt héten születtek gazdasági és közéleti fonákságok, ilyen hírekre bizton számíthatunk a jelenben és a jövőben is.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok – Szanyi-kálóval