Tanulj vállalkozó, miniszter lesz belőled. Az úton elindult immáron Kóka János is. Saját bevallása szerint - hallhattuk tőle a múlt héten - már-már tudja is, mire való egy éghajlatváltozási osztály, s kinek jó, ha az adófizető eltart egy 15 fős protokoll konyhát is a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban. Az üzleti szférából a Szemere utcába becsöppenő zsenge miniszter vajon tudja-e, hogy hány elődjét szolgálta ki az éghajlatváltozási osztály és hányat a konyha? Bár az azért igaz, hogy az elmúlt másfél évtizedben is több olyan minisztere volt a Szemere utcai háznak, akit melegebb éghajlatra küldött támogatás nélkül maradt vállalkozó, energiadrágítást fájlaló lakosság, finanszírozási ügyetlenkedés miatt külpiaci partnert elveszítő vállalat. És persze az is lehet, hogy még az előző rendszer felejtette ott a protokoll konyhát, a néhai külkereskedelmi tárcánál a főszakács ellenőrizte például az amerikai meg a nyugat-európai osztályok dolgozóinak időjárásról szóló, családtagokkal folytatott telefonbeszélgetéseit. Kóka ügyes miniszter persze, mert tette szóvá egy múlt heti előadásában - az is feltűnt neki, ami a legújabb idők szüleménye, azaz a Beszállítói és Befektetői Rt. az Orbán éra végén jött létre sok pénzzel, semennyi munkával, majd a Medgyessy éra alatt, immáron átlényegülve nem csinált semmit a kockázati tőke kihelyezését véletlenül sem kockáztató, tehát ki nem helyező állami társaság. Azt azért még tanulhatja maga a miniszter is, hogyan lehet három éven, kurzusváltáson keresztül hibát nem ejtve dolgozni. Munka nélkül. A hozadék? Az nem más, mint az elmaradt haszon - amiért azonban nem lehet perelni, legfeljebb csak pörölni.
A zsenge miniszter - jelentjük - megtanult kommunikátorok előtt is kommunikálni. Szemere utcai regnálásának első hetében átsétált a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarába, s megvizsgálta, hogyan hatnak kijelentései, szófordulatai hallgatóságára, közöttük toll (kamera, mikrofon) forgatókra. Jól. Tényleg nem a bányászkodást megváltó miniszterként - ezt előlegezte meg magának Kóka - írja be a nevét a gazdasági tárca élén érdemeket szerzők közé, sokkal inkább az informatika, az innováció értőjeként, alakítójaként. A poén ült, meg is ismételte a múlt héten az e-Magyarországról elmélkedő szakemberek konferenciáján. Ám - mint minden rendes hazai miniszter - ő is kihátrált, kifarolt a sajtó elől. A kamarai beszédben elhangzott másik hatásos közlése - az Üzleti 7 újra indításához várt egy-két milliárd legfeljebb kommunikációs "aprópénz" a tárcától, sokkal több pénzből sokkal több mondanivalót kell eljuttatni sokkal többekhez - a múlt heti e-Magyarország konferencián már nem tette boldoggá a toll (kamera, mikrofon) embereit. Kókának - a kamarában - nagyon is igaza volt, csak megijedt a saját szavaitól. Pedig jól érezte, tényleg nem jut el elégséges mennyiségben, megfelelő minőségben tálalt üzenet, érvelés, magyarázat olvasóhoz - néphez, szavazópolgárhoz -, ugyanis kevés, sőt a múlt héten tovább fogyott az olyan szócső, amilyen a kurzust kész segíteni. Eközben a jobboldalnak teljes kommunikációs portfóliója lett, nem kell a bizonytalanban bóklásznia egyetlen Fidesz-hívőnek sem. Most már nincs oka tartani attól, hogy véletlenül olyat mond egy rádió, vagy egy tévé, olyat ír egy újság, amilyent nem hangoltak kedvére, s az olvasónak, nézőnek, hallgatónak véletlenül gondolkodnia kell a prezentált információn. Ezt előzi meg az egyneműsített, egy helyről tulajdonolt HírTv és Magyar Nemzet, ezt egészíti ki a közszolgálati és egyik-másik kereskedelmi rádió. Sőt, a múlt hét óta a bezárt Magyar Hírlap újra indításának, jobbra nyitásának bejelentésével - vegyépszeresítésével - választhat is az olvasó, a Magyar Nemzetből vagy a Magyar Hírlapból akarja-e magához venni ugyanazt a hangszerelést. Mint hírlik, a bezárt lap utolsó előtti főszerkesztője - kicsit pihenve a Népszavánál - visszatér, hogy az egykor csepp túlzással liberálisnak mondott újságot az új lapgazda igényére jobbra kormányozza. Lesz ám itt verseny, olyan, amilyen a hetvenes-nyolcvanas években már létezett: ugyanazt kell megírni, ugyanannak az APO-nak az igényére, ugyanannak a szabványosított olvasónak. Pedig az agit.prop. osztálynak - az APO-nak - anno volt egy gyönge pillanata, 1968-ban, a gazdasági reform indításakor, engedte létre jönni azt a napilapot, amelyik a gazdasági modernizációt volt hivatott támogatni. Ezt az újságot hívták Magyar Hírlapnak, ez a lap volt a kormány félhivatalos lapja. Kóka miniszternek már-már ide futott ki a kamarában elhintett közsikerű mondata - sokkal több pénzből sokkal több mondanivalót kell eljuttatni sokkal többekhez -, ám egy hét múlva már az a világos: a mai világban nincs helye a múlt századi csökevénynek, a kormány félhivatalos lapjának. Az "apont" - a bezárt Magyar Hírlap szellemi folytatása - nem talál befektetőt kormányzati környezetből, a kiadói jog azonban az árnyékkormányé lesz, nesze neked olvasó.
Az "apontnak" így aztán akár mozgó pontnak is tűnhetett, hogy olvasóit miként is hozza döntési, azaz ítéletalkotási helyzetbe, amikor elé tárta a Mol-történetet a múlt hétről, no meg a megelőző negyedévről, évről. Az olajtársaság részvényei kétszerte többet érnek most, mint egy éve, az utolsó három hónapban akkora nyereségre tett szert, mint a megelőző 12 hónapban, s mindehhez alapvetően járult hozzá, hogy lezajlott a gázüzletág értékesítésének előkészítése, illetve bejelentése. De üggyé a "vörösök sárgairigysége" változtatta az üzletet, az MSZP-s honatyák gazdasági kabinetje ugyanis nekidöngetett a Mol-vezéreknek: hülyére keresték magukat, mert tudták, hogy eladják a gázdivíziót, s a nagyvállalat valóban megszabadul az állami szabályozástól. Attól, hogy az üzletmenetet, a jövedelemtermelést bármikor derékba törheti a gáz piaci árának mesterséges eltérítése, olyan, amilyenre két alkalommal is alkalmat talált az Orbán kormány. Az a kurzus, amelyik már elkezdte a gázüzletág önállósítását, leválasztását, eladását, de a jelen kurzus jutott egyről a kettőre. Megtörtént, közkívánatra, de az MSZP-s gazdasági kabinet szerint úgy, hogy tombolt a bennfentesség, huszonnyolc Mol-vezető ugyanis részvényeivel vastagra kereste magát. Ugyanis tudták azt, amit mindenki más is, de még részvényeket is vásároltak, banki kölcsönt is igénybe véve. Szóval zsebre vágtak 10 milliárdot, mert bejött az üzlet, s a tőkepiac is remekül reagált az ügyletre. A Piac & Profitot dicsérje, ha akarja a Mol, de a Mol-menedzsmentet dicsérheti Piac & Profit dacára e fonák helyzetnek - lapunk egyszerűen odaadta az üzleti etikai díjat a vezérigazgatónak Nem akármikor, hanem egy nappal az MSZP-s kirohanás után, az e-Magyarország konferencián. Mosonyi vezérigazgató pedig közhelyekbe burkolódzott, kijelentve, egy menedzsmenttől az várható el, hogy a részvényesek javát szolgálva a lehető legprofitábilisabb tevékenységet folytassa. A Mol az elmúlt négy-öt évben regionális nemzetközi nagyvállalattá fejlődött, s az az üzleti tranzakció, amelynek eredményeként eladásra kerül a gázüzletág, nem volt senki előtt ismeretlen és titkolt. Teljesen alaptalan és megalapozatlan a politikai párt kirohanása, ezért a menedzsment azt visszautasítja, s elvárják, hogy megkövessék a céget a vádaskodók.
