Ha tehát Csányi Sándor szélesíti munka-portfolióját, s mondjuk a főállású bankárkodása, önszorgalomból művelt pincészete, hús-, valamint tejgyára mellé még fölvesz néhány apróságot - például leváltja Gundel Takács Gábort a bőröndös-láthatatlan bankáros-valószínűségszámításos tv-show-jában és hozzálát műsort vezetni, valamint saját magát hívja fel élő egyenes adásban néhány hülye kérdéssel - , akkor a legközelebbi GfK tanulmányban már legyőzhetetlen előnnyel vezethet a nők ismertségi toplistáján is. Azaz beérheti Kádárt, Öcsi bácsit, s még az ellenzék fővezérét is.
Egy év múlva különben is könnyebbnek ígérkezik a sztárrá válás azoknak, akik a tévékben szerepelnek, mert egyre több jelből következtethetően 2007 valóban nem ígérkezik a vagyonosodás, a gazdagodás évének. A legutóbbi szakértői jóslatok szerint a megszorításokra az év második felében döbben rá a lakosság, vagyis - kommentáljuk - akkortól fog még kevesebb pénzt költeni színházra, 3000 forintos Van Gogh kiállításra, utazásra, akkortól enyvezi be a székét, hogy ráleülve csak tévét nézzen, s elérje, hogy bekerüljön az ország a képernyőre bambulás világrekorder államai közé. Addigra fogjuk feltalálni a karácsonyi ajándékozás legújabb módját is, azt, hogy speciális egészségügyi (érték)papírokkal lepjük meg szeretett családtagjainkat. Például nem MP3-asokat becsomagolva settenkedünk december 24-én a fához (2006-ban már egyébként is megkapta a süket nagypapa is a nagyothalló készülék párjaként az MP3-ast), hanem a régi hetijegy, tejjegy, vagy uszodabérlet, mintájára lyukasztható, kipipálható háziorvos bérlettel. Szépen becsomagoljuk, masnival átkötjük és a karácsonyfa alá tesszük: apuci, anyuci pedig felsikkant majd az örömtől, mert kapott 10-10 bianco orvosi vizitre, avagy kórházi napra érvényes bérletet. Az apuci és anyuci felnőtt korban lévő fia, leánya ugyancsak felsikkant az örömtől, mivel ők meg tengeri halolajat tartalmazó kapszulákat, az egészséges ízületekre jogosító, szintén méreg drága tablettákat, valamint vitaminokat és ásványi anyagokat, nyomelemeket egybegyűjtő készítményeket bontogathattak ki a karácsonyi csomagolópapírból. Az ifjabb generáció még szerencsés is, hiszen pro és kontra lehetnek apósok és anyósok a családban, a karácsony másnapján tehát náluk is be lehet gyűjteni a legújabb idők ajándékait. Mához egy évre pedig azok, akiknek még van munkahelyük, s éppen nem síelési szabadságra visznek maguknak havat az Alpokba, a cégnél ülnek össze és cserélgetnek egészségügyi (érték)papírt tablettára, fittness-jegyet halolajjal töltött kapszulára.
Lehet, hogy az ilyen meghitten cserélgetős karácsony lesz annyira vonzó és érdekes jövő ilyenkor, hogy még azok is itthon fognak ünnepelni, akinek a mostani karácsonyt sikerült szűkebb pátriájukon kívül tölteni. A kiürült mohácsi utcasorra például csak az újév utáni napokban tért haza svéd támogatóiktól kapott potya repülőjeggyel az amúgy ott lakók nagy csapata: a szentestét a távoli Malmö magyarul nem tudó népének társaságában töltötték, s esélyük sem volt egy falatnyi jó töltöttkáposztára, egy kortynyi lélekmelengető kisüstire. Söpörtek hát haza, Mohácsra, ahol nem is olyan nehéz kifogni egy pótkarácsonyt, csak éppen be kell ballagni a helyi rácokhoz. Húsvétig akár még maradnak is velünk, s csak a svéd kiruccasás és a mohácsi hazaruccanás fáradalmainak kipihenése után menekülnek tovább, hogy felfedezzenek egy újabb, menedékjogot nem, csak jóltartást ígérő államot az ő lehetőleg ugyancsak szép tengerpartjával és kvártélyt kínálni kész polgármestereivel.
#page#
Ők, a fél évvel ezelőtt eltartásért Svédországba kiköltöző mohácsiak lehetnek az élő, eleven tanúi annak, hogy Kuncze Gábor következetes. Akkor, amikor odébb álltak, az utolsó hazai tévéműsorok egyikében még hallhatták az SZDSZ elnökének érvelését: célszerű volna beépíteni a 13. havi nyugdíjat a juttatásokba, az újonnan nyugdíjba vonulóknak pedig már nem dukálna ilyen többlet, hiszen exponenciálisan növekszik a költségvetés kiadása, ha átalakítás, korlátozás nélkül működik tovább a rendszer. A fél évvel ezelőtt még itthon tévét néző kivándorlók januárban haza érkezve mit hallottak Kuncze Gábortól? Mi mást, mint azt, hogy célszerű volna beépíteni a 13. havi nyugdíjat a juttatásokba, az újonnan nyugdíjba vonulóknak pedig már nem dukálna ilyen többlet, hiszen exponenciálisan növekszik a költségvetés kiadása, ha átalakítás, korlátozás nélkül működik tovább a rendszer. Hogy ez szó szerint ugyanaz, mint amit anno mondott? Naná. Az SZDSZ-elnök specialitása a következetesség, s most, amikor mellesleg feltettek neki egy, a fél évvel ezelőtti javaslatára hajazó kérdést a tévéműsorban, akkor emlékeztette nézőit, hallgatóit az akkori szavaira. Az eredmény? Az, ami ilyenkor, az év legelején a hírmentes uborkaszezonban lenni szokott, önálló életet kezdtek élni Kuncze szavai. Még az uborkához is uborkát evett a sajtó, olyan nagy lendülettel költötte át a szakállas hírt friss bejelentéssé. Például ilyenné: "az SZDSZ-elnök elveszi a 13. havi nyugdíjat". Ezek után jobban is tenné Kunze Gábor, ha végiggondolná, mi másról beszélt még fél évvel ezelőtt. Nem árt felkészülnie saját szavaira még mielőtt felrobbantanának egy újabb bombát a leporolt akkori mondatai segítségével.
A téli uborkaszezont a posta is megsínylette, három hírét is felvillanyozva fogadta a sajtó. Azzal kezdődött a bejelentések sora még az év legvégén, hogy a cégnél rendben és érzékelhetően lezajlott a bérek emelése, sőt némi jutalmakból sem volt hiány. S bizony ez a piacra dobott postás információ amolyan politikai befektetésnek sem volt mellékes - emlékezzünk csak, a Fidesz még állítólag mindig tartózik a kézbesíttetett népértesítésért. Az évvégi bérfejlesztés híre egészült ki egy januári, nyilvános postás tanakodással. Annak megvitatásával, hogyan akarnak kivonulni megannyi településről szolgáltatásaikkal. Hát ennyire egyszerű a világ, béremelés jöhet, szolgáltatás mehet. Más szóval, egy rendes monopólium nyugodtan tökön rúghatja mindazokat, akikből él.
Baj is csak akkor van, amikor nagy hirtelen másnak is lenne lába, ha nem is ügyfele tökön rúgására, hanem például a küldemények házhoz vitelére. S mint ilyen, versenytársi minőségében már a puszta léte is megfenyegetné a monopóliumot. Úgy, mint e napokban, amikor a napilapok kézbesítésére új szereplő vállalkozott. De ez a cég a régitől cseppet hiányos, hellyel-közzel használhatatlan előfizetői listát kapott meg, az olvasó pedig a pénzéért a nagy semmit. Pedig a postát már alig zavarta pár ember azzal, hogy karácsonyi képeslapot próbált meg kézbesíttetni. A vállalat tehát, ha másért nem, hát unaloműzésből összeállíthatta volna a megfelelő listát. Hogy mit is csinál manapság a posta? Jó kérdés, hiszen újsaggal nemigen kell már bajlódnia, képeslapokkal pedig még annyira sem: valahogy úgy gondolják a népek, ha azt akarják, hogy pénzükért el is jusson az üdvözlet, akkor, ha nem is egy másik postához, de egy másik szolgáltatóhoz fordulnak: sms-t, e-mailt küldenek eszelős mennyiségben.
A hibás címlisták miatt napilaphiányban szenvedő, olvasni kész, híréhes honfitársaknak - ugyancsak nem postai úton - ehelyütt továbbítunk egy üzenetet: a Piac és Profit Online szokásának megfelelően közöl "napilapos" híreket. Az újsághiányos órákban pedig érdemes elgondolkodni: az újévi újságmizériát, ki tudja, talán az okozza, hogy működik a régi reflex, az, amelyiket a népnyelv csak így magyaráz: akkor bizony dögöljön meg a szomszéd tehene is... A Piac és Profit Online hírei azonban nincsenek kiszolgáltatva a tehéndöglesztésnek. Pedig meglehet, ránk, elektronikus újsággyártókra is vonatkozik a postás kedveskedés - akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is -, de mint az látható, túléljük. S különben sem lenne, aki kivinné a gyásztáviratot.
