Egészen pontosan: extra garancia a Lehel csirkére.
Ez az! Nem Béla csirke, ha már egyszer fiú, hanem Lehel. Persze, persze, tudjuk, a Lehel ezúttal még csak nem is piacot, hanem csarnokot takar, s egészen egyszerűen arról van szó, hogy az ellenőrzött árut is ellenőrzik. De vajon lehet-e visszafelé is menni ezen a logikai szálon? Mert ha igen, akkor nem pusztán az olajhoz jutunk el, hanem annak extra szűz változatához is. Sőt, mint ahogy az olíva bogyók világában meg lehet különböztetni - reklámnyelvészeink szerint, persze - natúr olivát és extra szűz olivát, gondoljuk, meg lehet tenni ugyanezt a hölgyek világában is: vannak közöttük szűzek és extra szűzek, s mint azt a Lehel piacon megtanultuk, e dolog - az extraság - mindössze a kétszeres ellenőrzésen múlnak.
A biztonság tehát a Lehelen a garancia garanciáját jelenti, máshol pedig azt, hogy ha már egyszer megbetegszik valaki, akkor törődjön bele: nem kell neki feltétlenül voksolnia a kórházi ágyon fekve, hiszen a gyógyszerektől kábultan netán máshová rakja az X-et. Talán erre is gondolhattak a jó szándékkal, de hibásan segítők a főváros első kerületében, amikor a múlt héten egy - természetesen váratlan - operációra egyik polgáruk a szomszéd kerület gyógyintézményében kötött ki.
Aznap, amikor felébredt a mellkasműtét alatti altatásból az első kerület polgára, szinte első mondata volt, hogy választani szeretne. A család tehát tette, amit meglepetésében tehetett, még aznap este e-mailt írt a helyhatóság jegyzőjének, kérdezve a teendőket. A válasz reggel telefonon meg is érkezett: a megoperált első kerületi polgár két tanú aláírásával hitelesítve írjon egy meghatalmazást, hogy a területi illetékes kerület igazolja, fölveszi a névjegyzékbe a beteget, és mozgó urnát küld a kórházba. A papír elkészült a város közepén, az első kerület szavazni akaró polgárához a látszólag Budakeszin - azaz 1,5 órás autóútra - lévő kórházba el is jutott, az infúzióktól kókadozó, voksolni vágyó férfiú erőteljes fájdalmai ellenére is aláírt, az intenzív osztály nővére tanúként ugyancsak. Az első kerületi jegyző környezetéből kapott tanácsnak megfelelően a meghatalmazott családtag másnap az írással megérkezett a kórházat helyileg "tulajdonló" XII. kerületi választási irodába - pechére. Tudatták véle, hogy a szavazni akaró első kerületi polgár aláírásával elkészült papír arról, hogy felvételt kér arra a névjegyzékre, amelynek illetékességébe tartózik a kórház, és persze a mozgó urna, nem nekik, a XII. kerületieknek kell az ügyintézéshez.
Sebaj, van még (munka)nap a választások előtt, gondolta a családtag, s másnap reggel meg is jelent az I. kerület okmányirodájában, amelyik azonos volt a helyi választási irodával. Beállt a sorba, hiszen - derült ki - másnak is vannak kórházba került és szavazni akaró rokonai. Időnek utána hősünk következett és az általa vitt papír, melyet ugyebár a XII. kerületben jónak minősítettek, csak éppen nem náluk benyújtandónak. Az I. kerületben ugyan közölték, nem felel meg az írás, s ott helyben kitöltettek egy formanyomtatványt a családtaggal. Majd a nem megfelelőnek minősített, kórházban készült papírral együtt az új, kitöltött formanyomtatványt is "lefűzték". Cserébe adtak nem is egy, hanem nyomban két, azonos tartalmú, pecsétes papírt: az I. kerületi polgár mind a két fordulóra törlődik a választási névjegyzékből, hogy - szólt az írás - felvételt nyerhessen a XII. kerületi névjegyzékre. Mint akinek ötös ikrei születtek, akkorát ugrott örömében a családtag, boldogan rohant, szinte repült a XII. kerületi választási irodába az I. kerületi választási iroda papírjával.
#page#
Ezt bizony nem kellett volna tennie, mert ott helyben beneveztették őt egy infarktusra, s csak a szerencsén múlott, hogy megúszta, s nem került kórházba, tehát még szavazhatott is. Ő igen, de a műtétet elszenvedő hozzátartozó nem. A választási iroda alkalmazottja - irodája elé kilépve - az I. kerületi iratot elolvasva közölte, nekik a kórházban fekvő aláírásával és két tanúval a XII. kerületi névjegyzékbe való felvételre és a mozgó urnára vonatkozó kérvény kell, olyan, amilyennel az ügyintézésre a családtagot felhatalmazzák. Mivel ezt már egyszer életre hívta az első kerületi polgár a két nővér tanúskodásával és a családtag segítségével, elég logikusnak tűnt a - XII. kerületi, talán szakemberhez intézett - kérdés: tessék mondani, kérjük el, hozzuk át a létező, valós, ám az I. kerületben tartott papírt? A válasz: hozzon újat, mert azt nem adhatja ki az I. kerületi kolléga.
Honnan is indult az eszmefuttatásunk? Onnan, hogy ha már egyszer megbetegszik valaki, akkor törődjön bele: nem kell neki feltétlenül voksolnia a kórházi ágyon fekve. És lőn világosság, a XII. kerületi kórházban fekvő I. kerületi, megoperált polgár most abba betegedett bele, hogy nem szavaz. Mivel egyrészt az újabb kérvénnyel - annak célba juttatásával - kifuthat az időből, másrészt, vélelmezte, a friss írásban is találnak majd hibát a választási törvény szabadon értelmezői. Kénytelen kelletlen eldöntötte: ilyen áron nem voksol. Így nem, s közben azt érezte, hogy a nem szavazás is szavazás.
A jog alkalmazói a két budai kerületben - hiszen "házon belül" is ellentmondtak egymásnak - nem tűntek annyira felkészült jogalkalmazóknak, mint az a múlt héten tetten ért francia államügyész, aki Alsó-Szászországban bemutatta a szabálytalankodás teljes palettáját. Pedig ő nem értelmezte szabadon a törvényt, csak éppen megkerülte. Hogyan? A beszámolók szerint úgy, hogy lopott hitelkártyával fizetett a francia bordélyházban. Ha ez nálunk történt volna meg - vezetjük le a képletet az I. és XII. kerületi jogalkalmazók gyakorlatát megismerve -, akkor esetleg egy kicsi jogértelmezési vita is kerekedhetett volna valamelyik budai kerület lámpásháza előtt. Látjuk lelki szemeinkkel: miközben a "hamiskártyás" tolvaj ügyész angolosan távozik, a magyar jogalkalmazók nem tudják félbe hagyni a veszekedést azon, hogy mit és hogyan is kell írnia a madámnak a szolgáltatást igénybe vevő vendég számlájára...
A jog szabad alkalmazásának a pesti oldalon is akadnak hivatalnok hívei, igaz, ők is Budára, pont az I. kerületbe látogatnak át állampolgárokat bosszantani. Tették ezt a múlt héten is, amikor is kézbesítettek egy bő 10 ezer forintos "tartózási listát" a VII. kerületi illetőségű Centrum Parkoló Rendszer Kft. levélpapírján írt levélben. A Tabánnál lakó autótulajdonos ugyanis kegyeskedett a lakása előtt kétszer is - 2001 szeptemberében és 2002 áprilisában - mikulás csomagos parkolást elkövetni. A szerencsétlen I. kerületi polgár és egyben autós most, öt és négy évvel később megtudhatta, elvégre levelet kapott róla, a jogalkalmazó bosszújával utoléri. Vigyázhatott volna jobban is az I. kerületi helyhatóság súlyadó fejében adott éves vinyettáira, ha most, négy és öt évvel később is ott virítanának a szélvédőn, akkor könnyebben igazolhatná, hogy a lakása előtt jogszerűen parkolt korábban is. A vinyetta lekopott, a büntetésbehajtás pedig megjött. Olyan ez, mint a '70-es évek híres története: amikor még lakótelepeket is építettek a kiskatonák, a már kész házak lakásaiba sziesztaidőben becsöngetett a ráérő baka, s azt mondta a GYES-en otthon csücsülő kismamáknak, "kezét csókolom, jöttem izélni". Lehet, hogy százszor potyára kért bebocsátást, de a százegyedik helyen jól járt. Valahogy így lehet ezzel a parkolási kft. is, kiküld száz levelet négy-öt évvel ezelőtti esetekre hivatkozva, s biztosan akad olyan autós, aki jobb a békesség alapon befizeti a pénzt. Kovács Kázmér doktor, a Magyar Autóklub jogásza vajon ezeket az ügyeket szereti megnyerni a klubtagok javára? De akkor kérjük a tisztelt kft.-t, küldjön még vagy 10-20 ezer forintnyi felszólítást, hogy az autósnak inkább megérje az ügyvéd tiszteletdíját állni.
Közhely fogalom, sokszor használjuk, sok mindenre ráhúzzuk: emberi tényező. Kérdés, hogy a választási jogszabály ismerése és alkalmazása a két budai kerületben, vagy éppen annak bizonyíttatása, hogy jogosan nem fizetett a lakása előtt parkoló autós, mennyi emberi tényezőt tartalmaz? Nem biztos, hogy valaha is megtudjuk. Mint ahogy a nem várt múlt heti forintkurzus okait keresve is csak sejtjük: jelen volt az emberi tényező is. Az eredmény persze magáért beszél, a 270 forintos euró percekkel az után alakult ki, ahogy egy Szabadság téri autentikus megnyilatkozás a hírpiacra került. A verbális árfolyammozgatás másmilyen emberi tényezők csatasorba állítását azonban bizonyítottan előidézte: az egyhetes spanyol nyaralására készülő derék férfiú ugyanis megpróbálta eltalálni az euróvásárlás ésszerű napját, óráját, percét. Félő, hogy beletörődött, s nem váltott, csak a szerencséjére hagyatkozott, no meg a bankkártyájára, hátha javul a kurzus, s vásárlási tranzakcióinak elszámolása pechére nem 275 forinton megy majd végbe.
Amúgy nem egy igazi mázlista a spanyolországi nyaralásra utazott pályatársunk? Hiszen még a múlt héten is Németország egyes részein havat lapátoltak, máshol meg - az Elba, a Rajna, a Duna, a Tisza mentén - (homok)zsákoltak ezerszám az emberek. Ő, a mázlista pályatárs persze rátalált az egyetlen békés klímájú európai országra. Pedig a szélsőséges természeti viszonyok okán Magyarországon már új szakmát tanulnak a képregény-rajzolók, a múlt héten meg is jelentették első oktató-nevelő produktumukat egyik napilapunkban. Rajzos, képaláírásos útmutatás volt ez arról, hogyan éljük túl, ha árvízbe zuhanunk az autónkkal. A járművünket természetesen ellepő folyó "megúszható", tudtuk meg, hiszen idővel megtelik a kocsiszekrény vízzel, akkor pedig már nyitható az ajtó is, ablak is. Egy pici hibát azonban elkövettek a képregény mesterei. A mikor és mit tegyünk az autó ablakával, ajtajával láttatása mellől hiányzott egy másik elméleti oktatás azoknak, akik merő véletlenségből nem tudnak úszni. Talán legközelebb a kéz és lábtempókat is megjelentetheti a napilap. A jó szándékot észre vettük persze és díjazzuk is, elvégre segíteni akarnak a legextrémebb helyzetekben is.
Ugyancsak a jó szándékot érezzük a média küszöbét átlépni akaró vállalkozás szerkesztőségeknek küldött múlt heti e-mailjéből is. A Plazma Média Reklámszolgáltató Kft. "körlevele" - számunkra - egy igazi keresztrejtvény. Lehet, hogy annak is szánták, s remélik, ha közzé teszi a sajtó, akkor egy komplett ország gondolkodik azon, kik, mit és miért akartak közölni. Belőlünk sem hiányzik a jó szándék, tehát íme: "Képpel és hanggal - a digitális technika forradalma az indoor reklámozásban: A Plazmamédia többmilliós kontaktusszámot elérő hálózatába bekapcsolódott a Mammut I-II területén működő zárt láncú plazmaTv rendszer is. A Plazmamédia és a Promorádió együttműködésében az áruházakban sugárzott kép és hang összekapcsolódik, így audiovizuális digitális plakátként a leghatékonyabb beltéri eszközként ér el a WestEndben és a Mammutban naponta többszázezer 18+49 éves B, A, A+ jövedelmi kategóriába tartozó fogyasztót."
Elolvastuk, s mi, a Piac & Profit háza táján rögtönzött közvélemény-kutatást tartottunk, majd megállapítottuk, hogy legkevesebb 53 éves a kapitány. Esetleg 18 éves múlt januárban. De talán most kap egy kis tejbegrízt a nővértől a gondozóban, ahol ő a korelnök a maga 87 évével...
