Egy zsinagógába járnak, egy autómárkát tesztelnek, egy fejlesztési tervet vitatnak - már igazán nem kell sok, s a világbéke után kitör a honi béke is. Vegyük rögvest az autótesztelést. Nem adatott ez meg a hon összes újkori miniszterelnökének, csak kettőnek. Igaz, az egyik anno nyomban lefullasztotta a rábízott Suzukit, de a másik - a múlt pénteken - már könnyedén vette a próbát és suhant az újságírók, fotóriporterek között. A térség eddig egyetlen, de hamarosan szlovákiai versenytársakkal szépen ellátott autógyára más retorikát követelt egykoron Orbán Viktortól, most meg Gyurcsány Ferenctől - gazdasági, üzletpolitikai okokból. Viszont azonos retorikát követelt (volna) a fejlesztési terv tervezési közmunkája, de a múlt heti start során csak a ki mond szívhez szólóbbat vetélkedőre futotta. Az előző kurzus első emberétől megtudtuk, van pénz a gazdaságra, a takaróval sincs baj, ámde keresztbe tettük magunkra. Avagy - tesszük hozzá - az ágy volt csálén, így aztán nem szabványosan feküdtünk rá, s persze, hogy nem a takaró a rövid, csak ágyastul elfordultunk alatta, nem is akármikor, hanem anno 2000-ben. Az eltérített gazdasági folyamatokat - no meg az ágyat - lassan, túl lassan sikeredik visszafordítani. De a legfontosabb mégis csak az, hogy lehet strigulázni, két hét alatt a második vonalat is behúzhatjuk, hiszen a Holocaust megemlékezésen paroláztak, a templom egy azon padsorában ültek, majd egy héttel később - a parlamenti "négypártin" - szóra is fakadtak az amúgy szónoklatokra bármikor kész kormányfő urak. A volt és a mai miniszterelnöktől az is kitelik, hogy egyszer egymás mellett ülve tesztelnek egy Suzukit, olyat, amelyiknek az anyós üléséhez is beszerelnek egy fék- és egy gázpedált. Ha az egyik kormányfő hozzálát lefullasztani a járművet, a másik még segíthet: a padlógáz szokott hatni meredek helyzetekben. A kérdés csak az, hogy egy ilyen szituációban melyikük lesz a tanuló vezető és melyikükre az oktató? De ezen főjön a feje Suzuki bácsinak.

Ekkora autós kanyarokat nem vennénk széles e hazában, ha hölgyeké lenne a közhatalmi tisztségek legjava a látható és az árnyékkormányban egyaránt. Vajon mely politikai erő nem gyöngül el akkor, amikor egy olyan kormányfő pillant lágyan - avagy nagyon is szúrósan - a szeme közé, mint amilyen Julia Timosenko? Moszkva és a Varsó egyaránt uszályába terelné Ukrajnát, de ha Kijev első asszonya beveti fegyverzetét, aligha nőhet meg a két szomszédos hatalom befolyása. A múlt héten miniszterelnökké avanzsált csinos hölgyhöz mindenesetre a közeljövőben a magyar kormányfő kopogtat be. Hogy milyen fogadtatásban lesz része, azt nem tudni, de azt igen, hogy ennek a találkozónak a puszta ténye is felértékelheti a hatalomba igyekvő magyar hölgyek szándékát. A legújabb bejelentés szerint Lévai Katalintól, korábbi miniszterünktől, jelenlegi brüsszeli parlamenterünktől csöppet sem idegen a köztársasági elnöki tisztség. Budapesten azonban a közjogi méltóságokon még mindig szívesebben látnak nadrágot, mint szoknyát: a magyar már csak ilyen, ha egyszer dívik még a szervilizmusa. Vajon a Gripenekkel együtt képes átjönni magyar földre a svéd civil üzenet is: a legfőbb polgári katonára nem illik a mikádó meg a surranó, sőt. A magyar honvédelmi miniszter vizitje svéd kollégájánál éppen erről az illemszabályról szólt, vigyázz-lépésre, tisztelgésre nem is került sor, kézcsókra talán igen, dacára annak, hogy a legfőbb hadurakról ilyesmit nehezen képzelnek el mifelénk. De mivel Juhász Ferenc - elődeivel ellentétben - nem a MIG-boltba tért be, a hírügynökségi jelentés sem használhatta a régi klisét: a két ország honvédelmi minisztere tényleg nem vett részt közös lőgyakorlaton, Leni Björklund miniszter asszony azonban így is kész postázni a Gripeneket.

A hölgyek hatalomba jutása sokat segítene a honnak. Nem lehetne ám 31 milliárd forint konyhapénzt 100 milliárd forint kiadással még akkor sem behelyettesíteni, ha amúgy adnak ajándékba egy önműködő konyhát. Olyat, amilyen a piacra - más kosztosoknak - is gyárt néhány jó falatot. Mindenesetre Demján Sándor 31 milliárdért épített, 100 milliárdot kap, de majd az unokája számlájára. Pénzt termelő konyhát - kongresszusi központot és szállodákat - mégsem kérnek tőle a Soroksári útra, csak Nemzetit és Művészetek Palotáját. Az ingatlanfejlesztő nagyhatalom teljesítette az utóbbit is, de nem tudnak oly szépen muzsikálni benne, hogy vegyen már egy kongresszusi központot is a kormányzat. Demján Sándor a múlt héten hiába is bizonyított, ő bizony a 30 év alatt PPP-stílusban folyósított 100 milliárddal nem keres egy fillért sem az amúgy 31 milliárd forintos Művészetek Palotáján. Ezért is olyan jó, hogy az építés e léptékeit belátni nem tudó földi halandó február 1-től a neki való iciri-piciri kéglivel kezdhet barátkozni. Csak azt nem érti, hogy mitől lett nagy kezdő betűs ügylet a program, az, amelyik ómagyarul fészekrakó. Új magyarul már Fészekrakó, de oly annyira az, hogy öt bank nyomban megtalálta számítását. S ha már a megvehető lakás kicsi, a program kezdő betűje igazán lehet nagy.

Az ilyen otthonra vigyázó rendőrség pedig egyenesen óriási. Hiszen felfedezték a lakótelep-biztonság tízparancsolatát, annak is a leglényegét: láss engem, gaz bűnöző és már el is megy a kedved a bűnözéstől. A szolgáltatást a múlt héten rendszerbe állították: itt van a kertek alatt a lakótelepi rendőrség. Azaz jelen voltak már, de kísérleti jelleggel. Így azt is tisztázni lehetett, hogy az a ház, amelyik a lakótelep mellé épült, de nem panelből, hanem téglából, az már nem része a lakótelepnek, s ott már másmilyen polgárok másmilyen adójából másmilyen rendőrségi szolgáltatás jár mondjuk lakásbetörés előtt, alatt és után. A Gyöngyösi úti kísérletiek ezt precízen megtanulták, s bár akár látni is lehet a lakótelepi őrs ablakából az alig több, mint egy éve épült tégla lakóházat, ha oda behatolnak és laptopot rabolnak gaz bűnözők, akkor a kétségbeesett bejelentő legnagyobb meglepetésére nem ők, a lakótelepi kísérletiek mennek betörőt felkutatni, hanem a testületi alapon nem intézkedő kollégák, például vízi rendőrök a Tiszáról, lovas járőrök az Eger melletti dombokról. A környéken a bűnözésnek ezért nincs nyoma sem. Ha nem nyomoznak, akkor ügy sincs. És nem is lesz, mert a jövőben a fészekrakó program fészekrakói annyira kicsi lakóparki kuckókba költözhetnek csak, hogy oda az államnak megígért gyerek mellé már egy laptop sem fér be. Akkor meg mit vigyen el a betörő? Nos, ilyen helyen élmény lesz lakótelepi rendőrnek lenni - nemcsak kísérleti alapon.