A Várban egyébként most illik igazán örülni Bush elnök júniusi ajándékának. Történt volt, hogy jelképes tettet végrehajtva a mi '56-unk tiszteletére visszaadta Táncsics börtönét. S ha lehet hinni két jogászember minapi bejelentésének, akkor - ha Magyarország visszaállítja az épület régi funkcióját - a Várban már két közjogi méltóság is ellehet szinte egymás mellett. A köztársasági elnöktől pár száz méterre az Áder-Balsai feljelentés, azaz a 177/B paragrafus Gyurcsány Ferenc szolgálati raboskodását is maga után vonhatja - egy gyakorló kormányfőnek kijárhat az exkluzív környezet, a Várban lévő Táncsics-börtön. A közérdekű adatokkal visszaélés elnevezést viselő Áder-Balsai meghurcolási kísérlet egyben rávilágít arra is, hogy mi mindenre futja manapság a Fidesz-tagok tagdíjából. Például a feljelentésekkel járó ügyvédi költségekre, okmánybélyegekre és bukfenc esetén további kiadásokra. Márpedig az ötödik éve ellenzési politikusoktól egyáltalán nem idegen a feljelentés, s ha most éppen nem kellene rettegniük a bíráknak a nem ellenük, hanem értük bátortalan igazságszolgáltatási elöljárók miatt, akkor el is intézhetnék maguknak, hogy darabbéres díjazással dolgozhassanak az elkövetkezendőkben.
Hankiss Elemér pedig, ha a mai politikai adok-kapok a dutyik töltését is jelentené, akkor nem tenne olyan kijelentést, mint amilyet egy vele készült, a minap bemutatott portréfilmben. Az '56-os, hat hónapig tartó fogságára utalva azt volt oly bátor állítani, hogy jót tenne a jelen értelmiség tagjainak is 6-6 hónapos börtönnel odaállniuk a gondolataik mögé. Csakhogy - ellentétben az 50-es évek gyakorlatával, amikor papok és kommunisták, arisztokraták és nincstelen munkásemberek igen jól elvoltak egymással közös celláikban - jobboldali és baloldali tömlőcöket kellene berendezni a Hankiss-program érdekében, sőt a magánzárkákat itt is, ott is az épületek szélein lenne bölcs felépíteni.
Sikerülhet akár 70 milliárd forintot is elbukni azon, hogy - a SZIKE nevű, magát környezetvédőnek nevező szerveződés hathatós segedelmével - bírósági döntés állítja le az M0-ás körgyűrű M3-as és 3-as út közötti szakaszának építését. Ez az a pénz, amelyet az uniós büdzséből kapunk - azaz nem kapunk - meg. S bár az a veszély a 70 milliárdos bukta miatt senkit nem fenyeget, hogy a Hankiss-féle élrtelmiségiek börtönében, a Bush-féle visszaadott Táncsics dutyiban kellene akár csak 5 percet is senyvednie, a SZIKE talán mégsem számíthat szimpátiatűntetésre a félkész autópálya-torzó mentén. Bár most néhányan jobban ráérnek, mint korábban, a munka- és jövedelem nélkül maradó hazazavart útépítő munkások ugyanis nem találnak a szomszéd sarkon másik autópálya beruházást, s így kis környezet- és SZIKE-barát táblácskákkal a kezükben nyugodtan le-föl flangálhatnának a félkész sztrádaszakasz mellett. Állítólag ilyenkor illik morcossá válnia az éppen további gyarapodásnak indult Waberer's Holding tulajdonosának is, aki a meglévőin kívül újabb 500 kamionnal nem tudja elkerültetni Bel-Budapestet, s ezért némi többlettankolásra - pár száz hektó, a múlt héten nem olcsóbbodott gázolaj megvásárlására - kárhoztatják cégét.
#page#
A hon sztráda-építtetőiből mindenesetre hiányzik az a sakkozói képesség, hogy tíz-húsz lépésnyivel előre lássák a parti fejleményeit. Mondhatnánk, ez azért nem is lenne olyan fontos egy beruházónak, ha a múlt héten nem jelent volna meg egy önreklám közlemény, mégpedig attól a cégtől, amelyik a XIII. kerületben, a Duna partján luxus lakóparkot és kikötőt épít. Mit tesz isten, már most beleszóltak a nagyok dolgába, közölve, úgy alakítják ki a hajózási infrastruktúrát, hogy ott - szükség esetén - akár a kormányzati közlekedési eszközök, motorcsónakok, kishajók is le tudjanak parkolni. A Prestige Towers beruházói és egyben a reklámsakk nagymesterei nem egyebet jelentettek be meg még, mint azt, hogy az új kormányzati negyedek közötti utasok szállítását végzik majd a hajókkal, azaz a lakópark- és kikötőépítők már tudják, hogy az új kormányzati negyed számára a Parlament épületéhez közelebb lévő helyszínek látszanak a legreálisabbnak. Egészen pontosan ott a kikötő mellett elférne a kormány is, ha már egyszer a velenceiektől szabadon kitaláltatott a kormányzati motorcsónak és kishajó. Sőt, ezek alternatívái lehetnek a távolabbi, a Dunán hajóval ugyancsak elérhető helyszínek is, ezért a kikötő építtetői erre az eshetőségre is felkészülnek. Még szerencse, hogy nincs egy másik ingatlanfejlesztő cég, amelyik - folyója nem lévén csak arra büszke, hogy telke alatt metrók rohangálnak - kitalálná a kormányzati metrót, amelyik meg is előzi az alagútban haladó népszállító szerelvényeket.
A kikötőt - és a Mahart-tervet a menetrendszerű vízibusz-indításról - felértékeli, hogy a Duna-meder átépítőjét, a II. kerület eddigi polgármesterét, tervével együtt kitessékelték a Rózsadombról, s így a víz alatt egykönnyen nem lesz alternatívája a vízi közlekedésnek. Horváth Csaba volt az, aki igen nagy ívű - és nagy mélységű - programmal állt elő, miszerint észak-déli irányban sok leágazásos alagútrendszert építtet a folyó fenekén. S bár honatyaként és a főpolgármesteri hivatal munkatársaként maradtak esélyei arra, hogy megakadályozza a terv végleges elsüllyesztését, alagútja betoncsöveit mégsem lesz, aki mostanában vízbe bocsátaná. Horváth Csaba azt is beláthatja, hogy a Dunának most egészen más szerepe lesz, egyszerűen leképezi a parlamenti patkót, melynek közepétől jobbra és balra a Ház kormánykoalíciója, illetve ellenzéke foglal helyet. A közös Budapest politikát - a kötelező minimumot - a Fidesztől egyre kevésbé független fideszes frakcióvezető már látatlanban is nemkívánatosnak tartotta. Az ok: a kötelező minimum ajánlatát a másik oldal - nevesítve: Demszky Gábor - fogalmazta meg, tehát jobb azt éhgyomorra elutasítani. S mert Buda kerületei - egy kivétellel - a Fidesztől egyre kevésbé független fideszes frakcióvezető kezén vannak, míg Pest - "renitens" itt is van - a szocikén, a Dunának nem is lehet az a szerepe, hogy összekössön, hanem csak az, hogy szétválasszon, s ezt meg is teszi. Már-már borítékolható a lépés, az egy fős Demszky-Molnár többség influenzamentes időben pont arra elég, hogy rendszeres, hosszadalmas és rétestészta hosszúságú viták gyártódjanak a városházán. Azt a bizonyos közös minimumot közös erővel, a helyhatósági sajátosságoknak megfelelően kezdték el keresni, s akár már négy év múlva rá is akadnak. De egyelőre közös erővel nem találják. Egy gyorsító megoldás azonban mégis lehet: a tél kellős közepén, a Duna jegén, amikor száraz lábbal átjutnak egymáshoz a jobbos budaiak, illetve a balos pestiek, szót értenek. Hogy miben is? No igen, hát abban a bizonyos közös minimumban, amelynek alapján mindenekelőtt azt kellene megszavazniuk Budapest városatyáinak, hogy fagyjon be a Duna.
A főváros új közgyűlésének nyitó hetére egy rossz szava nem lehet főváros népének. Nem folyt vér, nem vádolták egymást hazugsággal, nem zavarták el a városházi pénzügyeseket csak azért, mert ingatlanadóval riogatták volna a népet. Az ilyen békés időszakokat nagyon is meg kell becsülni, mert hát nagyon ránk jár a rúd. S ha egy üzlet beindul... A múlt héten Brüsszelben bizony nagyon beindult. Az unióban ugyan tette tiszteletét a magyar kormányfő és intézkedett a kukoricafelvásárlási feltételek normalizálásáért - szegény gazdakörösök, most kereshetnek új okot az útlezárásos üvöltözésre - , de ez oly villámgyorsan ment végbe, hogy Budapesten fel sem tűnt. A konvergencia-programunkra aggatott szigorú beszámolási kötelezettségeken túl is kijutott nekünk, s stílusosan drágább kukoricára térdepeltettek bennünket (is) azért, mert a projektek környezeti hatásvizsgálatáról szóló uniós jogszabályt megsértettük. De nem csupán a környezeti ügyek biztosa, Dimasz úr esett nekünk, hanem honfitársa is, akinek bizonyára az orra alá füstöltünk. Mivel nulla toleranciával kezeli a dohányipari szponzorációt Kyprianu egészségügyi biztos, a brüsszeli tilalmakat megszegésével bélyegzett meg bennünket. És hét-nyolc további országot, ahol ugyancsak felszállt a füst, s Olaszországot - elvégre arrafelé szoktak pápát is választani némi füstjelekkel értesítve a világot a sikeres döntésről - meg még meg is büntette az unió. A szomorú csak az a dologban, hogy esetünkben dacára a mogyoródi engedélyezett reklámnak, nulla toleranciával kezelik az autóversenyen zajló dohányipari szponzorációt. Az erről szóló figyelmeztetést Kyprianu egészségügyi biztos környezetéből időzítve küldték meg Budapestnek, éppen akkor, amikor a nemzetközi reklámszövetség (IAA) vezérkara volt oly kedves ülésezni minálunk. Ugye nem ennek a testületnek az emberei kézbesítették a brüsszeli reklámelmarasztalást Magyarországnak?
