- Az a baj, hogy a lakásokban nagyon alacsony az alapzaj! - magyarázta a társasházat építő cég tulajdonosa a harmincegynéhány lakónak. Az angyalföldi házban élők némelyike még most sem tudja, hogy azon a múlt hétfő estén ébren töltötte-e a közgyűlést, avagy már aludt és behallatszott valami furcsa az álmába. De ez utóbbi nem volt lehetséges, mert álmon kívülről sem érkezhetett semmi - tekintettel a nagyon alacsony alapzajra. Erkélyajtón, folyosóra nyíló bejárati ajtón keresztül tehát nincs hangszivárgás, az pedig igazán családias, ha a harmadikon tüsszent valaki, az ötödiken közlik, egészségedre, a másodikon lakó pedig már emeli is szájához a konyakot.

Az angyalföldi társasháztól és építőjétől az ország új rendőrfőkapitánya is tanulhatna. A speciális tudományt, a szivárgástant. Legfőbb rendőrünknek nem lehetett nyugodt már az első hete sem, hiszen azonnal hitet kellett tennie: kollégái tiszták. Ezt valóban csak azok vonhatják kétségbe, akik az álbróker zárthelyi kinyilatkoztatásait tartják hitelesebbnek, s az elsíbolt pénz sorsánál fontosabb nekik a mindennapi bemártás. De hogy hogyan jön ide Bene László elbliccelt kiszivárogtatási kurzusa? Hát úgy, hogy a főrendőr teljesen kikelt magából a Magyar Nemzet nevet használó lapon, mivel az egy Kulcsár-vallomás alapján alaptalanul vádolt meg rendőrségi vezetőket. Csakhogy aki nem vett részt a kiszivárogtatás tudományának oktatásán, az, meglehet, minden átmenet nélkül kiszivárogtatót kerestet, pedig olyan esetleg nincs is. De ha a fordítottja után nyomoztatna a főkapitány, talán megérné. Ki tudja, hogy a Magyar Nemzet nevet viselő lap alkalmasint azt közölte, amit beszivárogtattak Kulcsárnak. Annyira lehetetlen, hogy a megjelentetni szánt - majd meg is jelentetett - állításokat mondta el, vagy éppen az elé tett gépelt változaton írta alá az álbróker?

A múlt héten az is bizonyságot nyert, hogy a kiszivárogtatás jópofa kiscsoportos társasjáték is. Este tízkor a köztévé riporternőjéről ennek során derült ki, hogy alighanem ő az egyetlen többletolvasó. Tette, hogy hivatkozott a kormányprogram idő előtti megjelentetésére, s kérdéseivel még bombázgatta is Kovács László pártelnököt. Az újságban aznap közölt összefoglaló vajon mekkora tömegeket vonzott az újságos standokhoz? Azon a délelőttön a tőzsdén vajon mindenki eladott, avagy fordítva, befektetni akaró tömegek hajtották föl a részvényárakat a csillagos égig? A kiszivárogtatott program az esti közszolgálati riporternőn, illetve a délutáni hírműsorokban szokásosan kekeckedő Rogán Antalon kívül okozott-e olvasótömeget a "mindenkit előző" újságnak? Nem, sajnos nem, manapság nincs az a kormányprogram, amelyik előbb mozgatná meg tömegek fantáziáját, mint a három évre bevarrt Zalatnay siráma. De még a Cini-hírt is kellő elnagyoltsággal fogadta, emésztette a publikum, egyetlen könnycseppet nem ejtett a becsapott, kizsebelt, akár örökre megcsonkított Zalatnay-áldozatokért.

A Cini-elszegényítetteket talán nem, de mindenki másra bizonyára ügyféli minőségben számít Ron Lemmens elnök-vezérigazgató. A Budapest Bank új első embere a legtökéletesebb bankos közhangulatban - a pénzintézeti többletadó eldöntésének óráiban - találta fontosnak magához engedni több gazdasági lap pénzügyi szakíróját, hogy tervezett sikereiről nyilatkozzon. Így is van ez rendjén, míg a laza 60 milliárdért - a kamatrés megadóztatásával ennyit szed be két év alatt az állam - maga Gyurcsány Ferenc vonult be a Nádor utcai OTP Bankba, addig Lemmens úr profitnövekedést, jóval aktívabb hitelkihelyezést ígért. Helyes, egyelőre úgysem őt, bankjával az első hatban alig bennlévőt szólította meg az államháztartási bevételeket összekanalazni igyekvő kormányfőjelölt. Hanem Csányi Sándort, az első számú bank első számú emberét, akitől egyáltalán nem volt idegen a visszabeszéd. Csányi addig, amíg a társasági adó bankos, 24 százalékos változata volt az állami sarc egyetlen javasolt módozata, a magyar piacról való némi kivonulással, s alkotmánybírósági megtámadással fenyegetőzött. A Nádor utcában aztán megszületett a Gyurcsányi kompromisszum: két évig dukál az extrabefizetés, a csaknem negyven banknak ez meg még menni fog. (Nagyon halkan jegyezzük csak meg, a szlovák GDP-arányos deficit jobb, mint a miénk, de annyival nem jobb, hogy ne fogadna szívesen Pozsony egy-két eredeti ötletet például a pénzintézeti többletadó kivetéséről. Vajon ezt hogyan heverné ki az OTP Bank szlovákiai leánya?)

A bankadón akkor igazán könnyű túllépni, amikor a büdzséügyek mellett a kormányátalakítás híre is felsejlik - márpedig a múlt héten felsejlett. Csillaghullásossá vált megint a horizont. Csak azt nem tudta senki, hogy új minisztere, vagy új gazdája is lesz a gazdasági tárcának. A dolgok fonákja, hogy Csillag István a múlt héten még felavatott ezt, azt, például egy Bosch-gyárat Egerben, a jövő héten azonban már a legfőbb protokoll-programokat az idegenforgalom minisztériumi felelőséhez jelezte előre a tárca sajtófőnöksége. Csillagéknak tényleg nyoma vész.

De ha már ilyen titokzatosan adagolják a mi-merre-mennyit, akkor érdemes fogadásokat is kötni. Jövő heti tippünk - ismerve az SZDSZ nem elméleti, hanem gyakorlatias vénával is megáldott, egy főből álló gazdasági szakembereinek névsorát - az új gazdasági miniszter aligha lehet más, mint Kuncze Gábor pártelnök. Túl merész e nagypályás fogadásunk? Adjuk mi lejjebb is, menjünk kispályára, tippeljük meg, hogy beszédtéma lesz-e a benzináremelés? Gondoljuk, igen, a múlt héten a világpiac mindenesetre idefújták nekünk is a 45 dollár körüli hordónkénti olajárat. A drágaságot immáron nem csupán a válságövezetek, hanem a hurrikánok is garantálják - kispályás kérdésünk így nem is lehet más, nyerünk-e, vagy sem egy kiadós szerdai tankolással?

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok - labdarúgó hurkatöltővel