- A Kossuth tér már tele van, amúgy hozzá is szokott mindenki, ha én lennék a helyükben, akkor keresnék egy vadi új tüntető helyet.
- Miért akar demonstrálni?
- Nem én, hanem a devizások. Nekem forint hitelem van, az sem olcsó, de annyi, amennyi. Mondom, a devizások - talán éppen maga is - elszállhatnak, ha továbbra is emelkedik az euró árfolyama.
- Hová szállok én?
- Az elmúlt napokban már komoly volt a forintleértékelődés és semmi sem garantálja, hogy nem lesz folytatás. Aztán még a jegybanki alapkamat is negyed százalékkal csökkent, magának ki lesz a gatyájából, had nem mondjam mije, annyit fog törleszteni.
- Lehet, de ennek meg mi köze a Kossuth térhez?
- Hát csak annyi, hogy félév, egy év múlva olyanok lesznek maguk is, mint a baumagosok?
- Milyen magosok?
- Hát azok, akik bedőltek a takarékszövetkezeti hozamígéreteknek, aztán meg a saját hülyeségük miatt a kormányzatot tették felelőssé, s táblákkal flangáltak le-föl a Parlament előtt.
Az egymást alighanem ismerő két középkorú úr kénytelen volt megszakítani az eszmecserét, mert az egyiknek - a devizahitelesnek(?) - kiírták a számát, ment ügyintézni. A másik a többi banki várakozónak immáron monológszerűen folytatta forintleértékelődés sajátságos kommentálását.
- Nekik már jó lesz demonstrálgatni. Megy velük a fél Fidesz, jól jön az ilyesmi a választások előtt. Megint lesz részvény-köztársaságozás, szelvényvagdosás, meg milliárdos miniszterezés. Szépek lesznek együtt, a devizahiteles legatyásodók, meg a Fideszesek, akik nem győzik majd a sajtótájékoztatókat a bankok bejárata előtt arról, hogy bezzeg a mi lakástámogatásunknál ez elő nem fordulhatott volna.
Az adósok börtönét persze nem kell még megnyitni, pár hónap bizonyosan kell ahhoz, hogy a múlt hét óta érezhetően gyengülő forint tényleg belenyúljon a devizában eladósodott háztartások kasszájába. Így aztán az exportőrök közül sokakat boldogsággal eltöltő túl erős forint korszaknak fonákságait nem is olyan egyértelmű megtalálni. Hiszen a dráguló törlesztő részletek szerencsére még nincsenek itt, az exportőrök pedig még csak félálomban mernek reménykedni. Azon a vidéken is, ahol a múlt héten, Orbán napján jártunk. A borászokat az elmúlt három-négy évben padlóra vitte az erős forint, az ellehetetlenülő export. Vajon Tokaj "bejáratánál", a 37-es számú főközlekedési országút mentén, erre a veszélyes zónára figyelmeztette az oda érkezőt a fejre állt Wartburg és mellette a kiírás: már 83-an haltak meg? A helyiek kedélyállapotát mindenesetre tetten érhettük. Igaz, nem mindenkiét. Orbán napján a néphit hideg időjárást "engedélyez", de a IV. Tokaji Borok Fesztiváljának szinte az előestéjén a legjobbak stílusosan sárazsadányi furimnt segítségével melegedtek.
Ám az, aki most, Orbán napján folytatta útját, s a Bodrogközből áthajtott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, majd meg Nyíregyházát is "átszelve" Debrecennek fordult, megtudta, milyen is a jövő a 4-es úton, a 267-es, 266-os kilométerkő magasságában. Nem látott mást, mint 50-60 földszállító óriás tehergépkocsit markológépek előtt sorakozva, illetve a már megrakottakat a környékről elszáguldva. A kép idilli, mégis lesz választási útavatás. Majdnem olyan, mint amilyen pár éve volt, amikor azt a bizonyos cigándi 2x1 sávos Tisza-hídat a Fidesz adta át a voksolások előestéjén. Ha már 2006-ban nem lesz választási költségvetése az országnak - bírjuk a gyurcsányi ígéretet -, akkor legalább legyen a Fidesz-felügyelte cívis városnak, no meg a szocik Nyíregyházájának a határában egy-egy elkerülő út és az M3-as autópályához csatlakozó sztrádaszakasz.
De nem csupán ez a hozadéka a leendő autópályának. Debrecenbe igyekezve a 4-es úton megszámoltuk a jövőre út- és állás nélkül maradókat. Azokat, akiknek felkopik az álluk(?), ha jövőre is változatlanul magukénak érzik - és testükkel védik - a 4-es út összes parkolóját, buszmegállóját. A jobb oldalon (ez most országúti helymeghatározás) ketten, az átellenes oldalon hatan szolgáltattak okot a kamionosoknak némi elismerést kifejező dudálásra. Bizonyára történhetett valami, mert - visszafelé autózva - a nyolc közül már csupán egy szőke démont vehettünk szemügyre, azt, akit odafelé még a túloldalon láttunk pici, zsebkendőnek látszó tárggyal integetni. Mi történhetett? A többiek bizonyára belefáradtak - a lengetésbe.
Jövőre pedig a számolgatásba fáradhatnak bele, ha meg akarják tudni, hogy az út mentén tevékenykedve mekkora tőkejövedelemre tettek szert. Nyilván az idén még csak azt kérdezik a parkolókba merő véletlenségből betévedő autósoktól, átnyújtanának-e valamiféle egészségügyi hozzájárulás nékik? Elvégre jövőre minden bizonnyal ők is beadnak 4 százaléknyit járulék címen a "közösbe". Mindenesetre, ha már ott, Téglás környékén barnítgatják olykor-olykor fekete színű jövedelmük eszköztárát, akkor - ugye javasolhatjuk? - vegyenek ki egy keveset abból a közösből, amelyet a köznyelv társadalombiztosításnak hív. A közel 350 milliárdos(!) tb-hiányon már igazán nem sokat változtat a téglási csapat orvosi kontrollja, akkor meg miért ne óvnák egészségüket? Mivel valamennyiünkét nem sikerül óvni: az önmagát drágító, szinte változatlan struktúrájú egészségügy ugyanis az össznépi gutaütést hozza meg azok számára, akik jövőre összedobnak 10-20 milliárdot, befizetve a büdzsének a múlt héten kiötlött járulékot.
Hala a tőkejövedelmek után járulékot fizetőknek, lesz egy névsora a kormánykoalíció pártjainak is. És ez már két névsor. Az egyik ugyanis a Fideszt boldogítja - az államfő népi jelölését bizonyára meg is köszönik egy kedves, szívhez (is) szóló levélben, sőt talán még előre kifizetett bélyeget is ragasztanak a postán feladott hálálkodásra. De ez a fideszes lista nem azonos az ingatlant bérbe adók, az ingóságokat eladók, a részvények árfolyamnyereségén keresők - szóval a 4 százalékkal megsarcolandók - névsorával. Annyi szent, maholnap jobbról is, balról is látnak bennünket, szavazó, adófizető állampolgárokat. De hogy tényleg látnak is, vagy csak néznek, azt még nem tudjuk. Esetleg tudhatná egy Orwell nevű szerző, ha élne, de nem él.
Élhet viszont a tisztelet az izlandi focistákban nagynevű ellenfeleik iránt. Meglehet, osztoznak vendégeik váratlan bánatában, s karjukra húzzák a gyászszalagot. Az izlandi játékosok - a jövő héten ellenünk focizva - talán érzik az ügynökmentes magyar párt mozgalmának fontosságát. Ők igen. Míg az átlagos magyar focista - esetleg valamelyik Novák-leszármazott viseli Reykjavíkban a címeres mezt - mindössze a labdára meg a gólrúgásra koncentrál, s meg sem érti az ügynökmentes párt felszólítását. Sőt nem is túl magyar a magyar focista, ha egyszer képesek az Antant országok valamelyikében labdát kergetni csúf euróért. A Jobbik Magyarországért Mozgalom felhívásának tehát előbb lehet foganatja az izlandi sportolók körében, mint mifelénk. De hogy ne beszéljünk rébuszokban, álljon itt Novák Előd főszervező múlt heti levele: "...a Jobbik arra kéri az egyházakat, hogy a trianoni kényszerszerződés aláírásának 85. évfordulóján, június 4-én 16 óra 30 perckor konduljanak meg a harangok! Álljunk meg egy pillanatra, emlékeztessünk rá, hogy Trianon velünk él és a sebek máig sem lettek orvosolva! Az aznap Izlandon világbajnoki selejtezőt játszó magyar labdarúgó válogatottól pedig azt kérjük, hogy fekete gyászszalag viselésével hívják fel a figyelmet a világtörténelem egyik legnagyobb igazságtalanságára. Jobbik Magyarországért Mozgalom - az ügynökmentes párt".
