Mi sorvad gyorsabban, a focipénz, vagy maga a foci? Orbán Viktor tudja a választ és belövi a 11-est úgy, hogy nem előtte, hanem mögötte áll Grosics Gyula, s biztos, ami biztos, Nyilasi Tibor, sőt a Magyar Labdarúgó Szövetség teljes vezérkara. Így festett az a múlt heti 550 millió forintos parti, amelyen az ex-kormányfőnek még a lábát sem kellett felemelnie ahhoz, hogy a Puskás Ferenc Stadionban kilője a bal (esetleg a jobb) felső pipát. Bár a magyar válogatott épp akkor tért meg legújabb zakójával Svédországból, a magyar focit éppen nem temették hanem éltették a múlt szerdán. Azok, akik a stadion kellős közepén, egy sátorban körbe ülték az OTP Bank és a Mol elnök-vezéreit, vagyis a pénzt.
A 10 fokos októberi hidegben a két regionális multifőnök 550 millió forintot nyomott be a svédzakós magyar fociba, azzal, hogy 100 ezer gyereknek teremtsék meg a labdarúgás alapesélyeit. Grundot már nem lehet adni, elvégre nincsenek foghíjak, nincsenek játszóterek, nincsenek libalegelők, ahová el lehet engedni az emberpalántákat, hogy kergessék a bőrt. Nincsenek lelkes tehetségkutatók sem, akik házhoz - grundhoz, libalegelőhöz - mennek tehetséget kutatni. Így aztán az 550 millióból bért kapnak az országnyi bajnokság rendezői, hogy jövő májusra megtalálják a magyar foci jövőjét. Ezért sorakozott fel a teljes magyar labdarúgó vezérkar Csányi Sándor és Hernádi Zsolt pénztárcája előtt mi mást is kiabálhatott volna: meghalt a király, éljen a király. Az elmúlt évtizedek főleg költségvetési pénzeit ők fektették be a magyar foci biztos halálába, tehát nekik joguk éltetni a magyar focit, ezúttal a bank és az olajcég évi 550 milliójából.
Orbán ex-kormányfő is e jelentős tőkeerejű foci-mecenatúra társaságában mutat jól és hatékonyan. Pár éve a Demján-birodalom költözött be a magyar labdarúgásba, most a gyakorló és az egykor volt bankár, Csányi Sándor, illetve Hernádi Zsolt találta meg azt a feneketlen kutat, amelyre Demján Sándor már ráunt. Orbán azonban nem, ő nem unt rá. Ezúttal is jól mutat a cirkuszfinanszírozók társaságában, drukker-szavazók hálálhatják majd meg, hogy szereti a focit, sőt szereti a focit pénzzel szeretőket. A zöld gyepen Csányi Sándor letette a nagy esküt, minden forint csak felügyelettel költhető el az adományból. Ezt senki nem vonta kétségbe, azok sem, akik a "kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci" időszakából még megmaradtak, s együtt játszottak a Népstadion névadójával, Puskás Öcsivel, s azok sem, akik az Orbán-kormány időszakában elindított Bozsik-program milliárdjaira felvigyáztak. Most a magántőke 550 milliójára felvigyáznak.
Nem vitás, a két honi cégóriás az á 275 millió forintot szinte pillanatok alatt megkeresi. Az egyiknek maga módján hoz a konyhára a magas, az 53 dollár környéki hordónkénti olajár és annak közvetett hatása, a másiknak meg például az, hogy kiszámíthatóan váratlan jegybanki kamatvágásra lehet készülődni, tekintettel a havonkénti monetáris tanácsi ülésekre. Azt mindenesetre már megfigyelhették az elemzők, hogy az OTP-nek jót tesz, ha a piac a kamatcsökkenésre vár, meg az is, hogy a nagy várakozás közepette egyszer csak tényleg csökken a kamat. Az OTP Banknak igazán jót az tenne persze, ha tényleg eldönthetné, hogy kamatrés-, vagy társasági adó formájában teljesíthetné a 30 milliárdos "bankadó" ráeső részét. A múlt héten a sarcról éppen akkor kezdtek el vitázni a t. Házban, amikor az elnök-vezérigazgató az ellenzéket meghatározó honatyával a Puskás Stadion kezdő körében parolázott. Ugyanez az időszámítás más paraméterekkel: a fideszes frakcióvezető-helyettes a Csányi-Orbán kézfogó időpontjában potom 100 milliárd forintnyi adóteher-csökkentésért szállt ringbe a parlamenti mérkőzésen. Varga Mihály kapásból elfelezné a társasági adót, a forrásadóhoz hozzá nem nyúlna, a 18 százalékos szja-adókulcs sávhatárát pedig 400 ezer forinttal feljebb tolná. A dolgok fonákja csupán az, hogy az ellenzék-meghatározó honatya, Orbán Viktor a Puskás Stadion kezdőkörében elfeledkezett a bankvezér megdolgozásáról, pedig a 30 milliárdosnál szebben mutat a 130 milliárd forintos bankadó.
A stadion kezdőkörében dekázgató Orbán jól tudhatta, hogy a Házban nagyon elcsesznek valamit azzal a szerencsétlen költségvetéssel. Nyilván ezért tartotta magát oly annyira távol e dolgoktól. A labda mégis nyugtatóan hathat, s így legalább az ő agya nem sül el, amikor uniós kollégái a 2004-es büdzséből - az agrárfinanszírozásból - napokon belül lecsípnek pár millió eurót, a tagországoktól pedig legalább ennyit beszednek: az Európai Unió költségvetése nem ismeri a negatív számokat. Pesten, a Kossuth téren azonban forintos alapon feszülnek szét a honatyák, oly annyira, hogy a sokszor - legutóbb a múlt héten - hallott Bokros-intelmekhez, tanácsokhoz már fülük sincs. Pedig a képlet roppant egyszerű, számolódjék fel az szja kedvezményrendszere, felejtődjék el a kamatadó, az osztalékadó és a tőzsdei árfolyamadó bevezetésének terve, a szociális juttatásoknak meg valóságos feltétele legyen a rászorultság. És hogy teljes legyen a kép, a belső és a külső eladósodás veszélyeit sem árt elhárítani, ellenben nyugodtan elszlovákosodhatnánk, amennyiben merészkedünk az egészségügy - és biztosítási rendszere - reformjáról északi szomszédaink mintájára gondoskodni. De nem merészkedünk, így aztán vidáman készülünk a decemberi népszavazásra, s telefonálhatunk Cser Ágnesnek, hogy az influenzával, vesekővel, lumbágóval küszködve hol találunk sztrájkmentes zónát, azaz hol nem dőltek be neki az orvosok, mert még tudják: a változatlan működési, pénzügyi, intézményen belüli finanszírozási struktúra kódolja be az egészségügybe a folyamatos drágulást, s az EDDSZ-főnököt életben tartó sztrájkot.
A Bokros-intelmekkel csupán egy baj van, az, hogy be szoktak jönni. Ezért nem volt túl sok teteje annak, hogy Draskovics Tibor oly annyira szeresse a 4 százalékos növekedést, amikor az ebben a térségben momentán túl kevés a boldogsághoz. De hát a pénzügyminiszter is maradhat egyedül véleményével, éppen úgy, mint elődje, aki az MNB-elnöki székből nem volt hajlandó a Bokros-Jaksity-Simor-Szász-Szalay-Berzeviczy csapattal együtt ágálni az árfolyamnyereség-adó bevezetése ellen. Mindenki maradhat egyedül - még maga Járai Zsigmond is, de mert kimaradt a tőzsdeelnökök múlt heti csapatából, bekerült a Draskovics-csapatba, abba a táborba, amelyiknek kormányzati kötelessége megvédeni az árfolyamnyereség-adót. Azért ez is egy módja a modern diplomáciának. A másik módját a Járai-hívek éppenséggel Brüsszelben gyakorolják, a Fidesz mintha learatta volna első uniós nemzetközi győzelmét, történetesen Kovács László ellen. A külügyminiszter a múlt héten már így fogalmazott: a meghallgatás óta eltelt két hét alatt nagyon sok időt fordítottam a felkészülésbeli hiányosságaim pótlására, és ma már lényegesen többet tudok az energiapolitikai kérdésekről, mint szeptember 30-án tudtam, nagyon sajnálnám, ha ez kárba veszne, és most egy újabb területtel kellene megismerkednem.
A Fidesz második nemzetközi győzelmét viszont már tavaly megfúrta egy MSZP-s. Már akkor bölcs előrelátással bevonulni nem engedte az államot és annak pénzét az első Forma 1-es magyar pilótába. A tavalyi sportminiszternek az idén, éppen e napokban nem kell számolgatnia Baumgartner mind az egy pontját, s az állam pénzének elherdálásáért kiutalt ellenzéki szidalmakat. Nota bene: sportminiszter már nincs, csak beszédes csend - Gyurcsánynak Szuzuka után nem a Forma 1.-es könyvelés jut osztályrészül, hanem "csak" az őszödi. A tóparti majdnem teltházas baloldali csúcsba lapzártánkig ugyancsak nem sikerült belekötnie a jobboldalnak. Segítsünk neki? Miért is ne? Kormányfőnknek sikerült túlizgulnia budapesti világpremierjét, vendéglátói minősége ellenére Nastase román kormányfőt elfelejtette jobboldalára engedni egy nyilvános bevonuláskor, illetve dél-koreai kollégáját, He Csant megelőzve ült le egy sajtótájékoztatón az asztalhoz, holott az illemtan ez is épp fordítva tanítja.
Ugye segítettünk?
