- Miről beszélsz?
- Arról, hogy a húsvéti fegyverszünetet meghirdető Orbán Viktor széltében és hosszában is bejárja az országot, s talán elmegy a Tolna megyei városba.
- Belefér a 3 ezer kilométerbe, de miért menne oda?
- Hogy otthon találja Dávid Ibolyát és megöntözze.
- Hülye vagy, barátom, de most inkább figyelj oda a konferenciára. Lehet, hogy mondanak néhány érdekes dolgot neked is.
- Persze, de az előadó még nem kezdte el, a kivetítővel bajlódik. Engem meg érdekel a véleményed. De elhallgatok, csak előbb kapsz egy találós kérdést is, ráérsz válaszolni az ebédszünetben. Dávid Ibolya és a pártja vajon szivaccsal vagy szitával várja az utóbbi két évben kiugrott MDF-eseket?
- Mivel? A kérdésedet sem értem.
- A szivacs, tudod, magába szív mindent. A szitán azonban fennakad sok minden. Például Lezsák Sándor. Szóval visszaengedik a Fideszbe átülteket, vagy sem?
A kivetítő mentette meg a további politizálástól a Hélia nagytermének "áldozati bárányát", azt a férfiút, aki a politikai élcelődés bajnokának is kikiáltható ismerősét, barátját fogta ki aznapra. Azt pedig nem tudjuk - szem elől tévesztettük a "kihallgatott" két férfit - , hogy a csütörtöki konferencia ebédszünetét is együtt töltötték-e? De mindegy is, hiszen bármerre járunk - buszon, metrón utazunk, bolti pénztár előtt sorakozunk -, találunk helyettük másokat. Felszabadult embereket, akik kedvükre, teli torokból politizálnak is akár, mert mernek. Mint az a hölgy Zuglóban, a Thököly út és a ma már Hermina néven ismert Május 1. út sarkán, aki olyan hangerővel csacsog, hogy kötelezően meghallja őt minden arra igyekvő is, nemcsak az, akivel tényleg beszélgetett:
- Én az igazi kommunisták alatt ettem utoljára rendes húst, rántott bécsi szeletet...
A járókelők szemérmesebbje elfordult, néhányan arcukra ültették a kérdést - nem értem, miről beszél -, az öregedő úr, akinek viszont nekiszegezte mondandóját a mami, annyira motyogva válaszolt, hogy a hölgy megismételte neki és a frissen érkező járókelőknek a rántott húsra és a kommunizmusra vonatkozó bölcseletét.
A múlt szerdán elcsípett öreg nénis hangos nosztalgia, a csütörtöki viccelődés a konferencián tényleg üzenet. Arról szól, hogy megint mernek beszélni, megnyilatkozni az emberek, az idősebbek is, akik a ne szólj szám nem fáj fejem alapon az elmúlt hónapokban még az időjárásról sem akartak a következményektől tartva idegenek előtt beszélni.
Az inkább rájuk szavazok csak ne legyen bántódásom terrorhatás valahogy alább hagyhatott a múlt vasárnapra. Hétfőn már láttuk is az eredményét, a Batthyány örökmécses környékén felszabadult ezrek vállalták ottlétüket, ünneplő kedvüket. Sőt, felszabadult ellenzék is akadt, aki felszabadult egy jókora ház tetejének párkányára, hogy legértelmesebb felét mutassa meg fedetlenül, nadrág nélkül a tömegnek.
Ekkor már hétfőt mutatott a naptár, az óránk pedig délután 4-et, túl voltunk az első párszáz politológusi értékelésen, sőt, már azon a publicisztikán is, amelyet előre odakészített klisékből rakott össze a Magyar Nemzet címet viselő újság szerzője. Hiszen sikerült neki felfedeznie, a Pénzügyminisztérium nem hozta nyilvánosságra az aktuális, előző hónapra és negyedévre vonatkozó makrogazdasági adatokat. Mert azok bizony nem túl kellemesek. Ha pedig az első forduló előtti napokban látnak napvilágot az államháztartás hiányára vonatkozó nagyra nőtt statisztikai adatok - írta a klisétolmácsoló publicista - , akkor a szavazófülkékben másként X-elnek a népek.
Hát ezt is megértük, az ellenzék szerint is van KSH-s információ, amely jó, pontos - és pofán lehet vágni vele a kormánykoalíciót. Amúgy persze csaló, torzító, hazudó számokat közöl ez az intézmény. Azt pedig nem volt nehéz megsejteni a múlt héten, hogy az ellenzék kliségyártói és kliséjegyzet-írói felkészülten vártak a nagy bejelentéssel: a rohadt kommunisták eltitkolják a makrogazdasági adatokat a nép elől. Rengeteg ideje volt felkészülnie a spontán kirobbantott - s ha rajta múlik - jókorát szóló botrányra a Fidesz kliséiparának. Hiszen a Pénzügyminisztérium államtitkára közel egy hónapja, március 16-án nem csak azt jelentette be, hogy az első két hónapban az előre jelzett 438,1 milliárd forintos hiánnyal szemben 435,5 milliárd forint deficitet lehet elkönyvelni, s februárban a tervezettnél több lett az áfa, hanem azt is, hogy a következő havi bejelentésekkel várnak egy-két napot, tekintettel a választások első fordulójára. Mondta volt ezt akkor Katona Tamás, amikor legfeljebb tapasztalati alapon ismerhették a makrogazdasági elemzők, milyen az államháztartás az év első negyedévében, de a tényleges számokat senki nem tudhatta egy hónappal korábban.
#page#
Katona államtitkár akkor, márciusban sajnos ugyanazzal hűtögette a kedélyeket, amivel az első forduló után: hamis az ellenzék értesülése arról, hogy - most éppen - pótköltségvetést írnak titokban a PM-ben. Halkan hozzáteszzük, hogy elég nagy baj, ha nem írnak. Mert hát az ígéretek tavasza után az új kormány nem térhet ki az egyensúlyjavító kiigazítás elől, melynek logikus és azonnal ható eszköze lehet például a pótköltségvetés, sőt a 15 százalékos áfa felemelése.
Államtitkár úr, jobb túlesni a szigor időszaka kezdetének bejelentésén, még akkor is, ha nem tudja olyan átszellemült arccal "kommentálni" szakmai mondandóit, mint ahogyan Orbán Viktor a magáéit, kivált, amikor a mostani kabinet által kiürített kasszáról elmélkedik, ellentétben az ő négy évvel ezelőtt hagyományozott kincses ládájára, melyben 300 milliárd forint bújt meg. Orbánt, a Cinege utcából talán még Tamásiba is ellátogató locsolkodót, a múlt héten még könnyű volt megszólítani, Baló Györgynek nyelvére is állt az elnök úr, amikor hevesen vitázott a kiürített kasszát emlegető Orbán Viktorral. Ám ha a Fidesz-elnök kölnis üveggel felfegyverkezve megérkezik Dávid Ibolya portájára, a vendég és a vendéglátó kölcsönös gondban lehet a kölcsönös megszólítással. A miniszterelnök-jelölt másfél hete még mindkettejüknek dukált, a múlt hétre azonban csak az MDF-elnök viselhette. Akinek igényére Orbán nemes egyszerűen megtelefonálhatta egyik-másik párttársának, majd meg a médiának is, hogy megszűnt kormányfő-várományosnak lenni. E közlését - bár nekik szólt - nem a selyemzsinorral jutalmazott Mikola nemzetgyógyásznak, vagy a Fidesz-vezérkar egyetlen gyakorlott jogászának, Martonyi Jánosnak szánta a pártelnök, hanem Dávid Ibolyának. Aki talán csak a Fürge ujjak című havi lapnak nem nyilatkozott a múlt héten, minden más újságban - tévében és rádióban - jelen volt azzal, hogy változatlanul nem segíti hatalomra Orbán Viktort. Noha megfogalmazott nyolc pontot az MDF, mint tárgyalási előfeltételt, de alighanem számolt vele az elnök asszony: a Fidesznek és elnökének a közel 4 ezer milliárd forint kormányzásra jutási ígéret mellé semmiből nem áll egy további bevállalást megtenni. Azt, hogy elfogadnak egy Dávid Ibolyával és Bod Péter Ákossal működő miniszterelnökséget is. Arra a két hétre - gondoljuk -, ameddig fel nem gördülne a Fidesz-színházban a függöny, s a 4 ezer milliárdos ígérettel együtt a színpadi süllyesztőbe küldenék az MDF-maradványokat is.
A múlt héten nem véletlenül emlegették többen is tehát a halálos csókot, s nem véletlenül keresztelték át Dávid Ibolyát Jeanne d'Arc-nak.
Az oreáni szűz hasonlat szinte jó is, ahhoz pedig kétség sem fér, hogy a szorgos magyar nemzetesekkel hordatják a farönköket a máglyához a laptulajdonosok, a bibi csak az, hogy a gyufa Dávid Ibolya kezében van. Nem a Fideszében, de még csak nem is a Magyar Nemzet nevet viselő lap kliségyártóinál, bármennyire is szeretnék. Hanem az MDF-elnöknél.
A Magyar Nemzet nevet viselő lap kölcsön kapott publicistája mindeközben már csak légüres térbe - ott sem lehet tüzet gyújtani - juttatta be legújabb felfedezését, azt, hogy talált egy képet a Gyurcsánynak kezet csókoló férfiemberről. Naná, hogy talált, hiszen 2001-ben a Mezőkövesdre kihelyezett alkalmi kormányülésre és épülő autópálya-szemlére érkező Orbán kézfejét egy helybéli doktorné emelte ajkához - a kamerák "szeme" láttára. A kölcsönzött publicista 2006-ban igen jó helyzetben volt, hiszen neki már csak meg kellett várnia, amíg valamely önkéntes a rosszabbul élünk arcok tulajdonosai közül a tömegrendezvények valamelyikén a felkészülten váró jobbos kamerák kíséretében elkapja, szájához emeli a gyakorló miniszterelnök kezét.
#page#
Egy-egy a kézcsókmeccs állása, a baj csak az a kölcsönzött publicista nézőpontjából, hogy neki tényleg sikerült megtalálnia a légüres teret Gyurcsány torkát elharapó cikkével: a kötelező szörnyülködésre edzett mai Magyar Nemzet olvasókon kívül mások már nem dőlnek be a bércsókos képeknek sem. Hogy miért? Azért, mert már ismerik az orbanizációs együtthatót, azt, amelyik a múlt héten nem véletlenül, nem bizonyos csillagok váratlan együttállása miatt szerkesztette bele a Magyar Nemzet nevet viselő pártlapba Dávid Ibolyáék nyolc pontos tárgyalási előfeltételéről, hogy az nyolc értelmetlen és érthetetlen pontnak felel meg. A nyomtatott pártszolga azokban az órákban, amikor magát Rogán Antalt menesztik tárgyalásszervezésre az MDF-székházba, nehezen lenne képes önálló pártszerűtlenségre, a nyolc pont bárminemű bírálatára.
Még szerencse, hogy a múlt héten tágult a kör, s nemcsak a politikai palettáról ismert szereplők azok, akik a miniszterelnök-jelöltségi csatározásban is megjelentek előttünk. Hála az Index szokásos meglepetés-szolgáltatásának, akadt csemege ezúttal is: Csányi Sándor OTP Bank elnök-vezérigazgató - villányi borász és tej-, valamint húsgyári nagyiparos, siroki lőszergyáros - átvette kinevezését az internetes újságtól, s Dávid Ibolya, Bod Péter Ákos, Martonyi János, Pokorni Zoltán társaságában ő is tagja lett az ellenzéki kormányfőjelöltek táborának. Mint kiderült, sem ez a hír, sem a múlt heti sms-körriasztás - szarban az OTP, vedd ki a pénzedet - nem rendítette meg a közép-európai multi bankot. Hogy hogyan kell padlóra küldeni egy hitelintézetet, azt azért akad ember, aki tudja. Tudja, de nem teszi, beszélni is csak egyszer beszélt róla. Igaz, nem akárhol, hanem Princz Gábor József nádor téri dolgozószobájában. Az akkor éppen zajló Postabank-krízis - tízezrek sorakoztak a fiókok előtt az omladozó pénzintézetből kimenekítendő betétjeiket - megoldására Erős János akkori K&H vezér, Hernádi Zsolt, akkor még szintén bankár és maga Csányi Sándor szállította a mentőkötelet. Az OTP első embere akkor és ott mindössze annyit mondott: ha mi akartuk volna a Postabank vesztét, akkor, nekem elhihető, tudtuk volna, mit kell tenni, s már nem is lenne Postabank... Azóta eltelt vagy tíz év, s bár valóban nincs Postabank, de vesztét - mint ahogy nem is volt veszte, csak felvásárlója - nem az OTP Bank és nem Csányi Sándor okozta.
Most pedig sem a kormányfői Csányi-kinevezés, sem s az sms-híresztelés nem gyöngítette az OTP Bankot, papírjai éppen úgy nem értékelődtek le, mint ahogy - a magyar gazdaság állapotáról óránként közölt Fidesz-rossz hírek ellenére - a forint sem. De vesztett árából más. A politika papírja, legalább is a múlt hét végére, a Rákóczi úti könyvkereskedések egyikének kirakatában. A miért, miért nem egymás mellé rakott Schmidt Mária: A titkosszolgálatok kulisszái mögött és Kristóf Attila: Sztálin utolsó álma című munkájának árcédulái szerint az előbbi 2490 forintról 2241 forintra, az utóbbi 2420-ról 2178 forintra értéktelenedett.
A három Orbán-könyv közül egy már háromjegyű számmal kifejezett ára is tovább csappant, Dr. Kende Péter: Az igazi Orbán 990-ről 891-re olcsóbbodott. Ferenczi Krisztina Szüret című Orbán megemlékezése 1990 forintról mérséklődött 1791-re. A polgári kormány fejének 20 év című munkája azonban nagyon jól bírja az árversenyt, 3500-ról 3150-re mérséklődött csak, a Polgár a pályán című Medgyessy Péter alkotás alacsonyabbról - 2440 forintról indult -, de nem másabb arányban mérséklődött, 2160 forintért kínálták.
Megnyugtatóan nagy a politikai irodalom kínálata - választékban mindenképpen, s lám, ha várunk még pár hetet, akkor árban is. Ez utóbbit, a türelmet merjük ajánlani minden bérből és fizetésből élőnek, mert hát nem mindegy, mikor költ az ember politikai irodalomra. Majd ha már az összes miniszterelnöki könyvet három számjegyű áron vágják hozzánk, akkor lesz elmondható: a kormányzási szakirodalomra költött pénzünk miatt sem élünk rosszabbul, mint 4 éve.
