A svédek bizony ilyenek. Még arra is képes az ottani ellenzék meg kormánykoalíció, hogy közös erővel felállíttasson egy szép nagy emlékművet, hogy alá temessék az ezeréves megyerendszerüket, ha arról kiderül, hogy elavult, drága, s egyre inkább akadálya a fejlődésnek. Nem így a mieink, a hagyományőrzés nemes gesztusa volt a múlt héten is a jobbról jött üzenet: a drága jó megyerendszer, kerül, amibe kerül, marad.
Ahol úgy gondolkodnak, ahogyan Stockholmban, ahol ugyebár akkor sem mondanak nemet, ha megnyerik a választásokat, ott nem is képesek örvendeni az olyan változásoknak, mint amilyen a miénk: Budapesten - sejthettük meg - Sz. Zsuzsa végre nyugodtan lehetne áldott állapotban. Nem úgy, mint tíz évvel ezelőtt, Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején, amikor tényleg terhes volt és tényleg szült is, de nem volt tagja a Parlament szocialista frakciójának. Pedig Bokros Lajos táblával és krétával ott jelent meg és ott adott elő, elmagyarázva, hogy túl a kiigazításon meg bizonyos "káros" jövedelmek elinflálásán, miért is van szükség államháztartási reformra. Sz. Zsuzsa - időközben ellenzéki pártkatona - nyugodtan vállalhatja következő gyermekét, nem kell szidalomcirádákkal előállnia úgy, mint tíz éve mindig, Bokros Lajosra visszavezetve bánatát a megdrágult pelenka és a beígért egyetemi tandíj miatt. Sz. Zsuzsa ugyanis megérthet mindent, napjaink csomagküldő szolgálatának vezetője ugyanis Bokros módra a tábla elé állt és magyarázott, nota bene: nem volt nála kréta. Volt viszont vele magyar királyi kamera, s ilyenformán a szeminárium országossá dagadt. Ezért nincs egyszerű helyzete Sz. Zsuzsának, hiszen a most sem boldogságos makrogazdasági viszonyok okai és megoldási módjai mindenki számára megismerhetővé váltak, hiszen meccsidőn kívül sugározta a közszolgálati televízió azt, amit a bokrosi időkben csak a szoci képviselők láthattak, hallhattak, tanulhattak. Tíz éve - és azóta - Sz. Zsuzsa tehát a dolgok nem tudójaként lendülhetett anyázásba, ha valaki előtte kiejtette a száján Bokros nevét. Most azonban nem lökheti a hasonló rizsát, mert Gyurcsány Ferenc ország világ előtt bejelentette, szemináriumon - bár nem elégszer - levezette a zsebünkben való turkálás ténye mellett annak okát is. Sz. Zsuzsának most messze nem kerekedik akkora közönsége, mint tíz éve, amikor Bokros miatt szinte éhező gyermeket szült.
A közgázon ott volt a kamera, szerencséjére, mert előre jóvátette bűnét. Azt, hogy egy hangyányit késett a Bush-ünnepség közvetítésével. Már ment a Himnusz, amikor bekapcsolódott az amerikai elnök budapesti programjába, a "hegyi beszéd" előtti ünnepségbe. A népművelő-népnevelő véna azonban elvehetetlenül a közszolgálati tévéé, azonnal közölték a készülékek előtt helyet foglalókkal - ha éppenséggel nem tudnák zsenge gyermekkoruk óta -, az, amit hallhattak, nem más, mint a Himnusz.
Az amerikai elnökkel persze bizonyára tudatták előre az összes történés összes tudnivalóját, mindig tudhatta, mikor milyen protokoll következik, mikor csendül fel a Himnusz. Nem sikerült semmilyen meglepetést okoznunk, hacsak azzal nem, hogy a Washingtonban nem túl természetes közlekedési eszköz látványát is felkínáltuk neki. Látott, azaz láthatott villamost, nem egyet, nem kettőt, hanem annyit, amennyi barikáddá volt felsorakoztatható a Kossuth téren. Bush elnököt így, így is védték azok kétezren, akiket bevallottak, s azok, akiket villamosvezetői álcájuk ellenére is bizonyára illett főhadnagy úrnak szólítani. Csak azért nem gondoljuk, hogy az Egyesült Államok elnökét és Amerika üzleti köreit a magyar villamos-gyártók akarták ezen eredeti módon megnyerni annak, hogy mind több városukban honosítsák meg a villamost, mert a magyar gyártók - a Ganz-MÁVAG, a Transelektro - időközben elfogytak.
#page#
Meglehet, másmilyen protokolláris jelenetről is lemaradt a tévénéző nagyérdemű. Nem kísérhettük figyelemmel a jelenetet - csak utólag tudatták velünk a hírt - , Bush elnök visszaadtak a legjobb levegőjű - a Várban lévő - magyar dutyi kulcsait. Táncsics raboskodásának épülete 1945 óta amerikai tulajdon volt, de a szabadságért 1956-ban világra szóló tettekre is képes volt Magyarországot a jelképes ajándékkal is megjutalmazta, ismét miénk a börtön. Persze magunknak köszönhetjük ezt is, hiszen egykoron több épület volt amerikai tulajdonban egészen addig, ameddig váratlanul lebontottuk azokat. Ilyen volt az Arany János utca - Hercegprímás utca sarkán létezett jókora épülettömb, helyén momentán a Bankcenter találtatik. Bush számára más esély nem volt, csak az, hogy a megmaradt kulcsokat hozza magával.
Amúgy egyetlen rossz szava sem lehet az elnöknek: a nép oly annyira a szívébe zárta, hogy az azonnali népköltészet alanyává is tette. Azok a derék autós és gyalogos pesti polgárok, akik ebédjük helyett magukat főzették valamelyik belvárosi dugóban, elkeresztelték állóhelyüket Bush-sávnak. Más budapestiek pedig imába foglalták a nevét, egyszerűen azért, mert hála a metrófelújításnak, illetve az útvonalak alkalmi lezárásának, olyan tömegközlekedési járatokat indított a BKV, amilyeneket addig álmodni sem mertek. Az Astoriától Hűvösvölgybe eljutni egyetlen buszjárattal talán csak a háború előtt adatott meg nagyapáinknak. Meg most, alkalmilag. Igazán így felejthetnék. Felfedezhetnék a tömegközlekedésben is a régi-új módit, valahogy úgy, ahogyan azt a Mahart kísérli meg újabban. A múlt héten bejelentették, a Duna Plaza mögött, az egyelőre még épülő yacht-kikötőből, tömegközlekedés gyanánt hajók indulnak a belvárosi hajóállomásokra, meg persze vissza. Ha tényleg elindítják és megfizethetővé teszik, akkor hajlandóak vagyunk elfelejteni, hogy nem a Maharté az úttörőség, hanem a BKV-é, a cég egykoron vízibuszokat közlekedtetett az akkor még nem yacht-kikötőként, hanem Újpesti-öbölként ismert helytől a Petőfi hídig.
A Bush-sáv és a vízibuszsáv után a múlt héten (is) a miénk lehetett egy újszerű forint-sáv. Az a szélesedő és mind inkább lejtő út, amelyen a magyar fizetőeszköz lefelé tart, s egyre nehezebben kapaszkodik meg. Ha mégis tesz rá kísérletet, akkor kap egy jelzés értékű rásegítő löketet, a múlt hétfőn 6 százalékról 6,25 százalékra módosult a jegybanki alapkamat. Tanulságos ez a megoldás, hiszen kiderül, lehet úgy is lépni, hogy közben nem sikerül a forintgyengülés ellen haladni. Persze talán sikerült volna, ha vagy nem nyúlnak hozzá a kamathoz, vagy akkorát emelnek rajta, hogy a piac nyomban megérti az üzenetet: Budapesten speciel egyensúlyjavító kiigazítás folyik. Ám most egy jelzés értékű emelés következett be, igaz, nem akármilyen tartalommal, arra emlékeztetve, hogy már nem sokat, körülbelül 9 hónapot kell várni, s megszületik Magyarország hatékony, szakavatott monetáris politikája.
