Fél pillanat múlva a Népszabi hirdetéses oldala, a következő fél pillanatban pedig a kézirat repült a szemétkosárba.
A szerző úr azonban számolni kezdett, s megelégedve vette tudomásul, a hírpiac mostanában elavulási versenyt szervezett, mellyel poénkodni talán még jobban is lehet, mint az otthoni kisiklást elszenvedő, tízezer forintról dráguló Viagrával. A szerző úr alig háromnapos hazai sajtócsemegének könyvelhette el az elzárt orosz-fehérorosz olajcsapot, ez lett ugyanis az etalon. Ehhez mérte hozzá időrendben előbb Schmidt Mária Orbán-kigolyózó pártjának, majd a kormányszóvivő által egyengetett úton haladó, az országba betört szélviharnak a krónikáját. Az orosz-fehérorosz olajelzárást - bár Európa potom kétharmadát érintette - gyorsabban megemésztette tehát a magyar hírfogyasztó társadalom, mint az orkánt, mely ugyan számos emberéletet követelt a kontinensen, de itthon fuvallatként hatott csak. Igazán rágódnia Schmidt Mária hírbe hozásának különböző fő és alfejezetein sikerült a honi sajtónak, sugallva: a történész asszonynak sikerült kegyeltje hátába döfni a kést, egyébként pedig kellemetes légyottokra vetemedik egy bizonyos Gerő András nevű másik derék történésszel. Erre a célra csatasorba állítottak egy napilapot, álnéven író szerzőjével egyetemben. Azt a ma is Magyar Nemzet címen megjelenő újságot, melynek elődjét - 2000-ig Magyar Nemzet címen jelent meg - az a valaki főszerkesztette férjével együtt vagy egy éven át az Orbán-éra kellős közepéig, aki szívbéli jó barátjának nem mást tudhatott, mint magát Schmidt Máriát. A főszerkesztő asszony és férje számított továbbszolgálónak, a hatvanegynéhány újságírót az orbáni igényeknek megfelelően páros lábbal kirúgták, a lappal járó jogokat megszüntették, a két szót - Magyar Nemzet - pedig rábízták azokra, akiknek egykoron semmi közük nem volt a Pethő Sándor alapította patinás újsághoz. Bizony itt jelent meg bő fél évvel ezelőtt a Pokorni Zoltánba kést mártogató cikk is, ugyancsak álszerző tollából. Vagyis az akkori művet is, a mostanit is nem létező "kolléga" jegyezte. A talán hóra is rábukkanó, ilyenformán népes családja társaságában akár már síelő Orbán most tehát két pohár forralt (sárazsadányi) bor mellett jókat derülhet azon, hogy megint jól dolgozott kedvenc tulajdona, az ő Magyar Nemzete: sikerült egy újabb dezinformáló, gondosan lejárató cikkel országos keresztrejtvényt nyilvánosságra hozatnia. Mert hát sikerült, tényleg bevette a maszlagot a komplett magyar közélet, Schmidt Mária egyrészt kiscsoportos foglalkozásokra talán alkalmas pártot szervez, másrészt véletlenül sem igyekszik kinyomozni a cikk tényleges szerzőjét. A Pokorni-féle fél évvel ezelőtti irományról akkor is, most is az a hír kelt szárnyra, hogy az Orbán-csapat legbiztosabb háttérembere, az egykor volt APEH-főnök Simicska Lajos bújt meg a publikáló egyetemista neve mögött. Simicska, állítják, nem cáfolta, amikor a sajtó rákérdezett ebbéli szerepére. Most is ő lenne az álneves alkotó? Vagy inkább a Magyar Nemzetnél továbbszolgáló egykori főszerkesztő és annak férje? Nem, ne is találgassunk mindaddig, ameddig hitelt érdemlően ki nem zárjuk: Kaja Ibrahimnak, ha van is felnőtt, írni-olvasni tudó gyermeke, a cikket mégsem ő jegyezte, lévén egy kukkot sem tud magyarul.
#page#
Annyi bizonyos, hogy az Európát minden tekintetben mélyen érintő olajcsap-elzárás és a pár nappal későbbi orkán labdába nem rúg a magyar hírpiacon akkor, amikor bedobatik a Schmidt-féle pártalapítás világra szóló krónikája. Emellett az is nagybecsű változás, hogy szélesbedik azok köre, akik átszegődnek legalább egy-egy cikk erejéig hozzánk, újságírókhoz, tollat ragadnak, s hol Horváth Zsoltként, hol titkosított Simicska Lajosként papírra vetik gondolataikat. S bizony hat is ez sokakra, még úgy is akár, hogy csak egy-egy új szóval járulnak hozzá a sajtó fogalmi palettájának gyarapításához. Legújabb kollégánk például egy jóravaló vállalkozás, részvénytársaság, amelyik tényleg szerencsés megoldásokkal örvendezteti meg legfőképp az autós társadalmat. Az Első Mobilfizetés Elszámoló ZRt. a héten Kazinczy díjas nyelvújítóvá lépett elő, hiszen megajándékozott bennünket egy váratlan módon alkalmazott i-betűvel. A mobil telefonnal való autópálya-matrica megvásárlását és a parkolást lehetővé tevő szolgáltatás hírét "mikrofizetési szolgáltatásnak" keresztelve juttatta el kommünikéjében a sajtóhoz. Igen ám, de a magunkfajta (nem összekeverendő Morvai Krisztina minap használt "magunkfajta" megkülönböztetésével) a fogalmat eddig csak i betű nélkül ismerte, mégpedig úgy, hogy a mikrofizetésért ő szolgáltatott, például hajnaltól éjszakáig dolgozott munkahelyén. Az Első Mobilfizetés Elszámoló ZRt. persze tudhat valamit, mert azt ígéri, hogy ha rajta múlik, akkor a BKV is bevezetheti azt a mobilos szolgáltatást, amelyet az autósok már használnak. S akkor valóban egymásra talál a két fogalom, a mikrofizetésért dolgozók a villamoson a mikrofizetési szolgáltatás segítségével utaznak munkahelyükre, majd meg onnan haza.
A karrierek sem egyformák, a múlt hét óta pedig már azt is tudjuk, hogy bizonyos csúcsról vidáman fel lehet nézni a mélység tetején lévő pontra. Oda, ahováegy múlt heti hír szerint Détári Lajos megérkezett, hogy megkezdje edzői tevékenységét. Felsőpagony nevű Pest megyei világváros megyei első osztályú csapatát trenírozni lehet nagyobb öröm és dicsőség, mint a világranglista 62. helyén tanyázó magyar válogatottat, Détári előző - talán nem mikrofizetéses - munkahelyét. Jobban belegondolva, Európában például nincs hatvankét ország, vagyis nem sikerülhet szükségképpen európai mércével mérni a másfél-két évtizede folyamatosan vajúdó nemzeti tizenegyet. Viszont Pest megye - hát még Felsőpagony - elvitathatatlanul Európában, sőt Közép-Európában találtatik, s állítólag ott is gömbölyű a labda, s talán szép kerek az az összeg is, amely a neves magyar focista edzői bérét jelenti.
Kerekebb - vagy inkább gömbölyűbb - mi más is lehetne a focilabdánál és Détári bérénél, mint Julia Roberts mai, vagy inkább majdani pocakja az ott elhelyezett újabb trónörökös jóvoltából. Azt írja a Julia Roberts-hez közeli hírharsona - azaz a világsajtó -, hogy esetükben a naptármódszer befuccsolt. Gondoljuk, vagy nem tudtak számolni, vagy a színésznő biológiai órája nem igazodott a Gergely-naptárhoz. A 39 éves hölgyön az segített, ami állítólag Amerikában is eléggé stabil technológia, egyszerűen csak összebújt a mázlistával, és már ment is minden, mint a karikacsapás. Kaliforniai kollégáink egy része pedig a sikeres összebújás következtében megfogta az isten lábát: mostantól fogva ismét foglalkozhatnak olyan világpolitikai súlyú eseményekkel, hogy a rózsaszín, vagy a halvány lila eldobható pelus segíti majd jobban a Julia Roberts-sarj testi, lelki, szellemi fejlődését.
Tényleg, melyik is? Ha lenne ott, az Egyesült Államokban egy valamirevaló Magyar Nemzet, akkor azért abban ugyebár megjósolnák a pelus trendet. Éppen akkora pontossággal, amekkorával eltalálják mifelénk az új magyar jobboldali párt megalakulását, meg azt, hogy a kettes számú párttagkönyv Schmidt Máriáé lesz. No és az egyes számú?
Csak nem Orbán Viktoré?
