Kóka János ért a hálózatokhoz? Ez nem vitás - mondhattuk a múlt héten, amikor informatikusi minőségében gazdasági miniszterré rukkolt elő. A múlt hét egy még rafináltabb kérdés feltételére is okot szolgáltatott - Kóka János ért a hálózatokhoz? - melyre a válasz is rafinált: nem is olyan biztos, ha a közlekedési ágazat legnagyobb hálózatát, a MÁV-ot és hírpiacra dobott szegénységi bizonyítványát vesszük alapul. A vasút a következő évi költségvetési törvény világra hozatala időszakába, mint rendesen, most is menetrendszerűen bizonygatta, hogy mennyire szegény. Mindeközben úgy keménykedett az állam vállalata, hogy még mielőtt bármely kormányzati reagálás megfogalmazódott volna, fel is ajánlotta a munkabékét. Kóka Jánosnak tehát nem marad más, mint megbarátkoznia a vasúthálózat félhomályával: talán bezár a MÁV 200 jegypénztárt, talán felszámol 300 vonatot, talán nem.

A fenyegetések is, az öncáfolatok is megjelentek a múlt héten. Az utóbbiakon igazodjon el az új miniszter, no meg a nyelvészet oktatásáért is felelős kollégája, mert ugyebár a MÁV-vezérkar azt tudatta a sajtóval, hogy nem csuknak be 200 pénztárat, nem számolnak fel 300 vonatot. De azt nem tudatták, hogy nem zárnak be 199 pénztárat, meg azt sem, hogy nem számolnak fel 299 vonatot. Világos? Ha igen, akkor segítünk, hogy ne legyen teljesen az, ám ehhez idéznünk is kell. Íme: "A személyszállítási főigazgató a mai napon a vasúttársaság szakmai és kommunikációs vezetése által nem engedélyezett sajtótájékoztatón nem egyeztetett bejelentést tett" - olvashattuk a MÁV sajtóközleményében. Bizony ennyire bonyolult ez a cég: a főigazgató úgy számolt, hogy közben nem számolt. Azzal nem, hogy az orrára koppintanak. Csak úgy osztani, szorozni, összeadni meg kivonni nem jó dolog, mert kiderül, abból a pénzből, amelyből gazdálkodhatnak - idézzük - "egyes kis forgalmú vonalszakaszokon olyan vonatok közlekednek majd, amelyeken a mozdonyvezető adja a jegyet". Vagyis bezárják a pénztárakat. Vagyis mégsem.

A "mondom is meg nem is mondom" üzengetős taktikával kommunikál a MÁV: nem a ferencvárosi pályaudvar krampácsolójával mondatják el, hogy a hálózat összemegy, kevesebb vonat lesz, sőt jegyárusi feladatokkal ruházzák fel a vicinálisok vezetőit. De cáfol is a vasút, igaz, nem a bejelentést, hanem a bejelentőt, aki még nem ferencvárosi krampácsoló, de ha így folytatja, azzá válhat. Nem is csoda, hogy a Tisztelt Olvasó szeme hovatovább átsiklik az ilyesfajta újsághíreken, bejelentéseken, meg ellenbejelentéseken: ha lát vonatot, előtte mozdonyt, abban pénztárost, aki masiniszta, vagy masinisztát, aki pénztáros, talán elhiszi, van esélye utazni. Bár ma már erre - az "azt hiszem, amit látok"-ra - sem lehet mérget venni. Mert bár a Tisztelt Olvasó szeme általában tényleg annak hisz, amit lát, Miskolcon például csak annak, amit hivatalosan láthat. Idézzük a helyi internetes újságot, "Az igazgató megmutatta a két éve álló falszakaszt, melyet beépítettek és modern árusító helyeket alakítottak ki. Ezt péntektől már birtokba vehetik a piaci árusok." A fal, no lám, hiába áll két évig, csak akkor van ott, amikor azt megmutatják a helyi újságíróknak meg önkormányzati képviselőknek. Egy piacon - Miskolcon a Búza térin -, ahol ugyebár nem szoktak megfordulni emberek, ha meg mégis, akkor észre sem veszik, amint átmennek a falon. A múlt csütörtökön persze kiderült, két éve van fal, mivel az igazgató bejelentette, megmutatta, sőt elhangzott, pénteken birtokba vehetik a piaci árusok. Mármint a falat, mely úgy volt ott két évig, hogy nem volt ott.

Így is van rendjén a fatornyos városban, valami csak akkor van, amikor odacsődül a helyi honatya meg a helyi újságíró, s az igazgató - ezúttal a közterület-felügyelettől - azt nem mondja: itt van. Ezt a miskolci igazságot most már a Piac & Profit is tudja, saját kárán. A múlt héten, a falbemutatás napján, volt oly bátor roadshow-t, tanácskozást szervezni Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyén "A régiók és a kormány az Európa Terv sikeréért" címmel. Mint kiderült, váratlanul sokak örömére. Ám elégséges helyi ismerettel nem rendelkezvén, a Piac & Profit nem gondolt arra, hogy "hivatalosító" igazgatót is meg kell hívnia a rendezvényre. Olyan valakit, akinek bejelentésére ott van az, aminek ott kellene lennie. Mint a falnak a piacon, mely már a helyén volt két éve, de igaziból csak az igazgatói bejárás után kezdett el létezni. A Piac & Profit például megrendelte a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből érkezett közönségnek a rendezvényszünetben elfogyasztandó ebédjét, de a koszt úgy volt ott, hogy legalább száz ember számára nem volt ott. A Piac & Profit azt hitte, hogy amit megrendel, meg megfizet, az megérkezik, meg ott is van. Persze, hogy ott van, ha ott van a megfelelő igazgató, akinek hatására hivatalosan is megjelenik az a valami, ami úgy van ott, hogy nincs ott. Ugye bonyolult? De csak a budapestieknek, azoknak, akik megrendelték vendégeik ebédjét, a helybéli szállító cég látta is, hogy saját kezűleg odavitte a falatokat, csak éppen azok a miskolciak nem találták az asztalokon, akik megették volna. Természetesen nem csodálkoztak, éppen úgy nem, mint a Búza téri piacon két esztendeje az ott lévő, csütörtökig mégsem létező falon, mivel tudták: fal is, ebéd is csak akkor van, ha azt egy megfelelő igazgató bejelenti. A múlt csütörtökön csak a falat jelentették be Miskolcon. Az ebédet nem, amely bár volt - meg is akarták fizettetni a helyi szállítók -, mégsem volt, beleharapni, megrágni, lenyelni ugyanis nem sikerült.

Szerencsés esetben kaszinótojásba, nem annyira szerencsés esetben fűbe lehet harapni a borsodi megyeszékhelyen. Néhány győri illetőségű embernek ez majdnem sikerült is Diósgyőrött. A DVTK nevű csapat, ahogy fölpuszilta a húszmillió forintos többlettámogatást a miskolci önkormányzattól, közönsége segítségével megagyalta a Győri ETO drukkereit. Pedig nem kell túl sokat visszaballagni az időben ahhoz, hogy felidézzük: a diósgyőriek, Debrecenben - és itt-ott Budapesten - mutatták meg, hogy a labdarúgó csapat csak legalizálja a tömeges szelepnyitást, a hétközi indulatok levezetését. A sokáig eltűnt, erre a szezonra megkerült DVTK-val a városi helyhatóság megint segít leeresztetni a miskolci fáradt gőzt, hatvanmilliós támogatásból, ha kenyeret nem is, de cirkuszt vidáman lehet adni a népnek. A győriek önszórakoztató megverése pedig potom 3 millió forintos büntetést vont maga után, a múlt héten ennyire taksálta az MLSZ a diósgyőri vendégszeretetet.

Erről, a gavalléros vendéglátásról szól a közmondásszerű geometriai törvény, mely a főváros IX. kerületében kicsit átírva így hangzik: a legrövidebb út a görbe. Mi másért is vezetne mondjuk a Nagyvárad térről az Üllői úti FTC stadionba az út úgy, hogy a metróval a Deák térig utazik zöld-fehér polgárságunk, ott a kis-földalattival annak végállomásig, majd a felszínen, a Vörösmarty téren mély levegőt, hegyes kést, angol lapokat is áruló újságos bódéból darabkákat vesz magához, és a föld alá süllyedve elmetrózik a Népliget nevű megállóhoz? A Vörösmarty téren pedig csak azért verték, szúrták a Millwall szurkolóit, hogy siettessék őket: mindjárt kezdődik a mérkőzés, s ha még ott nézelődnek, a város nevezetességeivel az úti könyvek helyett személyesen ismerkednek, lemaradnak az első Fradi-gólról. Hát nem rendesek az FTC-drukkerek, hiszen még válogattak is, nem tévesztették össze a sarki brit nagykövetség munkatársait a Millwall közönségével. Az angol drukkerek is nagy-nagy bizalommal viseltettek a magyar hatóságok iránt, mert nem diplomáciai védelmet, hanem orvosi ellátást kértek szúrt, vágott sebeik gyógyításához. De ez is érthető, hiszen ez a fajta angol beteg még csak lábadozik abból a kórból, amely miatt pár évvel ezelőtt kitiltották őket a világbajnokságról, majd eltanácsolták az Eb-ről.

A hon rendőreit a múlt héten nem csupán az Üllői úti nemzetközi labdarúgó és ökölvívó meccs várta. Jelenésük volt a pénzügy szektorban is. Még szerencse, hogy a napokban jelent meg kriminalisztikai elemzés a sajtóban arról, hogy csökkenőben van a bankrablások száma. És tényleg: a múlt héten nem támadtak meg egyetlen részvénytársasági formában működő pénzintézetet sem. Kizárólag a takarékszövetkezetek fogadtak sísapkás vendégeket, akik bizonyára azért érték be például a Parlament és a képviselőház közötti intézményben a biztonsági őr fegyverének elvételével, mert elolvasták a feliratot és rájöttek, véletlenül nem bankot rabolnak. Márpedig snassz dolog a pályaelhagyás, szövetkezeti pénzintézetet bankrabló nem, csak szövetkezeti rabló fosztat meg vagyonától.

A pályaelhagyás másmilyen berkekben sem szül jó vért. Ez lehet az oka annak, hogy legnagyobb honi távközlési vállalatunk és holdudvara tökéletesen szabályozott, garantáltan párhuzamos pályákon szolgálja ki ügyfeleit. Elő nem fordulhat, hogy a közönségtájékoztatás - a reklám - belefolyjon a műszaki kiszolgálás ügyeibe és fordítva. És ha ezt nem értik meg a fogyasztóvédelem és a reklámjog felkent papjai, hát magukra vessenek. De megértik, így csak a begyepesedett agyú ügyfélnem tanul saját kárán. Mint oly sokszor korábban, a múlt héten is bedőlt a reklámnak. A HVG-ben három oldalon át hirdette magát - ADSL-akcióját, sőt annak különlegességeit - a szolgáltató cég és anyavállalata. A begyepesedett agyú ügyfél megint arra készül, mint megelőzőleg már oly sokszor: jelentkezik és ADSL-szolgáltatást rendel. Majd megint tépheti a maradék haját, mert újfent levelet kap: magának nincs ADSL, a műszaki feltételek nem adottak, de ajánljuk a betárcsázós hasonmást. A begyepesedett ügyfél képtelen belátni, hogy mennyire infrastruktúra-mentes környéken lakik, hiszen erkélyéről is legalább 150 méternyit kell a messzeségbe bámulnia, hogy megpillantsa az egyik hazai nagybank cégközpontját, 500 méternyit pedig a legnagyobb hitelintézet bizonyára szikratávíróval kommunikáló agyközpontját. Ennek ellenére nem hagy fel a megtévesztőnek látszó, feljelentésre érdemesült hirdetések komolyan vételével, elolvas háromoldalnyi reklámot, megnézi, megneveznek-e bárkit is, akire nem vonatkoznak az információk, majd ismét jelentkezik és ismét ADSL-t kér. Begyepesedettünk már abból is tanulhatott volna, hogy csak a telefontól, számítógéptől távol tartott, kitömött ügyfelet szerető blue chip vállalat betárcsázós ajánlatát is elméleti síkon tette. Az interneten elküldött rendelést pedig betyárkodásnak tekintette, mert aki tud internetet használni, az kamuból rendel internetet. A begyepesedett agyúnak tehát még sosem válaszoltak betárcsázos rendeléseire. És nem is fognak, mert a cégen belüli pályák egyébként is önállóak, nem keverednek, nem kuszálódnak össze: a reklám az reklám, a műszaki szolgáltatás az műszaki szolgáltatás, az ügyfélkapcsolat az ügyfélkapcsolat - saját feladatokkal, saját programokkal, saját várral.

Az "én váram"-ból több kategória is létezik persze, az egyik például újabban megint rendőrségi ügy lett. Szerencsétlen őrmesterek szobrozni kénytelenek ezúttal nem a budai Tasnádi-villa, hanem a pesti Kulcsár-lak előtt. Az utóbbi szélvédettebb, ráadásul az újlipótvárosi épületbe be is lehet menni így őszidőben, télvíz előtt, majd alatt. Kapun belül mégis más annak a tudata, hogy a strázsálás rezsije 30 ezer forint, ennyit szán egy rendőr egy napi munkájára a rendőrségi büdzsé. Ajtón belül kicsit más a helyzet, ott ülve, állva, fekve, félálomban is hülyére keresheti magát az őrizetes. Mert ha nem ezt tenné, akkor a több mint egy éves bevarrtság után most, az újlipótvárosi lakás kellős közepén miből is élne meg a kijárási tilalommal sújtott álbróker? A K&H Bank bizonyára nem tekinti alkalmazottjának Kulcsár Attilát, fizetést nem ad neki, s még az is elképzelhető, hogy végkielégítést sem postáztatott a Gyorskocsi utcába. Meglehet, a hatóság pedig rátette Kulcsár értékeire, vagyonára, bankszámlájára a kezét, sőt a családi ezüstöt sem viheti be a sarki zaciba, a házi őrizet erről szól: a 30 ezres őrszem azonnal megdádázná a vétkest. Mi marad hát a fogolynak, a távmunka! Havi 70-90 ezer forintnyit fizet be számlákra, erre-arra egy ugyancsak Dunára néző, Pozsonyi úti 2,5 szobás lakásban élő polgártárs, s ezt soknak tartja. De ekkora rezsit internetes befektetési tanácsadással körülbelül 8 perc alatt meg lehet keresni - Kulcsár Attila stílusban.

Egy másik, igaz, önkéntes házi őrizetes, Oszama bin Laden - bármennyire is közeledik az amerikai elnökválasztás - még mindig a saját maga búvóhelyén foglalatoskodik a világ dolgával, például interneten nézi az amerikai elnök és kihívója televíziós vitáját. Az al-Kaida terrorhálózat vezére a tévéből tudhatja meg, mennyire lehet nyugodt. Márpedig újabban izgulhat. Ha a múlt pénteki Miami Egyetemen lezajlott Bush-Kerry vita folytatása hasonló eredményt hoz - a szenátort az 50 millió képernyő előtt ülő amerikai közül elég sok jutalmazta jó ponttal -, akkor az elnöknek előbb-utóbb nagyot kell dobnia, hogy megnyerje a választást. Legalább akkorát, amekkorát Oszama bin Laden elfogása jelent. Kérdés, hogy Bush az újabb, október 8-i vitára, vagy a hajtóvadászatra készül inkább? De ez már nem a hazai múlt heti, hanem a nemzetközi jövő heti fonákságok dimenziója.

Előző írásunk:

Múlt heti fonákságok - Gyurcsányi kompromisszummal