Az eső feltette a pontot az i-re - az aszúszemekkel befejezték a bíbelődést Tokajban, Tarcalon, Tolcsván, Sátoraljaújhelyen, de még Sárazsadányban is. A királyok (itt-ott pártelnökök) borát valamilyen különös fortéllyal az idén teszik tönkre végleg, flaskánként nyolcszáz forint alatti áron hordós borként megy az áruházláncokban még az ötputtonyos aszú is, miközben már a múlt héten sem találtak felvásárlót a begyűjtött, vagy már be sem gyűjtött aszúszemekre a hegyaljai gazdák.
Így aztán találtak maguknak mást, táblákat, amelyeket szombaton egészen Szerencsig vittek, nehogy már energianövényeket égető erőművet biggyesszenek a borvidék kapujába. Igen ám, de mire elkészülne a szerencsi áramgyár, addigra eltűnik a lényeg: a tokaji bor. Nem csoda tehát, hogy a múlt heti esőzés a szőlőből a pincébe terelte azokat a borászokat, akik nem táblákat festegettek és tüntetésre készültek. Bevetették magukat a már kiforrt bor mellé egyrészt azért, mert egyikük napgyapja sem emlékezett olyan októberre, hogy az azévi bort már meg lehetett kóstolni, másrészt azért, mert aszút ingyen szedni kevesen szeretnek.
Tokaj-hegyalján túlcsordult a pohár. Még a kereskedőházi vezérigazgató pohara is, miközben a helyi hírharsonának előbb azt állította, hogy itt a vég, aztán meg számolt is, négyszázkilencven forintért lehet az áruházláncokban Tokaji Furmintot és Hárslevelűt venni. Ez palackonként 250 forintot jelent, mivel "egyet fizet kettőt kap" akciókat hirdettek meg.
Az ilyen árakat sem száraz, sem nedves torokkal nem lehet elviselniük a zemplénieknek, akik annyira megzavarodtak, hogy inkább az ismeretlen erőmű ellen tiltakoztak, mintsem az ismert következményekkel járó árak előidézői ellen: a 250 forintos bor szőlőárra vetítve kilónként harmincöt-negyven forintot taksáló szőlőből állítható elő. Tokaj-hegyaljáról tehát nyugodtan átcsoportosíthatják a budapesti hídvédelemhez a rendőröket, mert azon a környéken bezsuppolhatnák a teljes lakosságot, amelyik most reggel, délben, este okkal, bánatában iszik és tántorog az utcán gyalogosan vagy autóval. A "ki vagyunk rabolva" állapotukat csak az tetézi, hogy a tokajiak nem akarnak olyan tokajitól kijózanodni, amilyen az áruházláncok polcain kapható: azt ha megveszik, megisszák, kiszáll belőlük a maradék mámor is.
Persze nem is lenne olyan nagy baj, ha a hamisítványoktól kijózanodnának a hegyaljai borászok, mert akkor legalább rádöbbennének: nagyon kevés szőlővel is nagyon jó árakat lehet elérni - másoknak, máshol. Ezt egyébként a Gazdasági Versenyhivatal is megállapította a minap, értékelve a szőlőt többnyire alig látó borászatok idei teljesítményét Kecelen. Ezúttal azt közölte a hatóság, hogy a helyiek egyeztették a fehér szőlő felvásárlási árát, magyarán, a kartell, ha valóban létrejött, feltalálta a szőlőből készülő bort? Biztos, ami biztos, a versenyhivatali ellenőröknek legközelebb a fináncokkal együtt illik kutakodni.
Addig pedig segíthetünk. A hatóságnak abban, hogyan kell szőlőből bort készíteni, a tokajiaknak pedig abban, hogy ha ki is józanodnak az áruházláncok polcairól származó bortól, azonnal visszajuthassanak a tudattompított állapotba. A Hiltop nemrégiben közzétett sajtóközleményéből ugyanis megtudhatjuk, hogy drágábban felvásárolt szőlőből is sikerül bort készíteni. "A Hilltop szakemberei szerint - áll az írásban - amennyiben várhatóan átlagban 30 százalékkal emelkedik a szőlő felvásárlási ára, az a boroknál 20 százalékos árnövekedést is eredményezhet. Ugyanis 1 liter bor elkészítéséhez kb. 1,5 kg szőlőre van szükség, vagyis, ha szőlő többe kerül kb.30 százalékkal, akkor a bor ára is várhatóan 20 százalékkal emelkedik. A Hilltopnál a saját, az utóbbi évtizedben telepített ültetvények termőre fordultak. A cég borainak kétharmada saját szőlőből készült, vagyis a normál hozamok beállása miatt az önköltség csökkent és ez ellensúlyozza a szőlő felvásárlási árának növekedését."
Igen, a törköly - például a tolcsvai Rákóczi pincészet grappája - az, ami, ha akad még, segíthet a hegyaljai gazdákon. Nekik kijózanodni tényleg nem érdemes...
