Kettős hatalom alakult ki a Belvárosban. Nem akárhol. Az Arany János utcában, meg a merőleges Tüköry utcában. Az utóbbiban amúgy akad egy igen jó hely -a Komédium - a nép esténkénti szórakoztatására, ahol, ha ügyesek, akkor plusz műszakot nyithatnak, s végre jól kereshetnek. A múlt hét elején ugyanis már nem csupán adogattak, le is játszották az első szettet: sor került a Horváth Ágnes-Rogán Antal vetélkedőre, ott, ahol hajdanán nem egy darab Egészségügyi Minisztérium, hanem egy darab foghíj volt, elkerített alkalmi teniszpályával. Anno, az ötvenes években még volt vegyes páros is, igaz, egymással szemben felállva sem mérkőztek egymás ellenében hölgyek és urak, pontosabban: elvtársnők és elvtársak.
Most, hogy nincs teniszpálya, de van egészségügyi tárca meg van két ifjú házas Horváth Ágnes és Rogán Antal személyében a parlamenti izzasztóból a helyszínre kirendelve, lehet a Komédiumban jól jövedelmező fogadóirodát nyitni - nappalonként azt megtippelni, hogy ki is győz a minisztériumi parkolóban, kié is a parkoló maga. Szerdán kora délután már el is mentünk egyelőre csak virtuálisan fogadni, s meglepetésünkre már most akkora volt a tét, hogy maga a Népszava főszerkesztője is ott állt egy sarki oszlop mögött telefont szorongatva és bizonyára az egészségügyre ráállított újságíróját faggatva: aminek szemtanúja, az vajon ugyancsak parkoló-ügyi vita? Kiderült számára is, hogy nem, egy másik csetepaté volt éppen a gyógyító kormányzat és az ellenvéleményét nem szikével, hanem lábbal kifejező gyógyító csoport között - azaz unalmas, fogadások kötésére sem alkalmas hétköznapi esemény, már-már zavarta is az autós balhéra éhes közönséget.
Az eredeti meccs - a Népszava-főnök sem véletlenül tévedt oda - valóban érdekesebb volt még akkor is, ha éppen nem történt semmi. Csak a merevedés. No nem az, amelyikkel az egészségügyi tárca urológusa - bizonyára van olyanja is - foglalkozik egyébiránt, hanem az, amelyikkel a Rogán-féle kórboncnokok bajlódnak. Biztos, ami biztos, már akár a megelőző napon elhelyezték a büntetőcédulákat a járda és az épület fala közötti, amúgy a tényleg teniszpálya nagyságú betonon pihenő kocsik szélvédőin. Mindenesetre szerdára - a hétfőn-kedden elindított - "fizess, ha a munkahelyed előtt parkolsz" mozgalom szereplői már kifinomult módszerekkel rendelkeztek. A minisztérium például egy sorompónak megfelelő láncakadállyal és egy valószínűleg a közhivatallal egyidős várakozást 20 méteren keresztül csak a tárcának engedő Tüköry utcai KRESZ-táblával nem is érte be. A 2-es számú házába, azaz a minisztérium alá ekkor is úgy lehetett behajtani az őrök engedélyével, hogy a kapu túloldalán ugyancsak abba a nyitott parkolóba jutott a kedvezményezett, amelyet a láncsorompó elzárt a "nép" elől. A bejutás- és nem fizetés technológia felbőszíthette a Mikulás csomagos huszárokat, hiszen a közterületnek kinevezett "teniszpályát" a minisztérium magánterületnek tekinti.
Bár a KRESZ-tábla csak a Tüköry utcát "védi" a hétköznapi polgártól, az V. kerület polgármestere nekiesett a minisztériumiaknak a közterületen való parkolás ellenértékéért. Rogán képviselő úr persze nem annyira szeretett népét - a helyben lakó, helyben parkoló és helyben szavazó belvárosiakat - pátyolgatta a Horváth Ágnes egészségügyi miniszter ellenes harci cselekedeteivel. A láncon és őrökön átjutó tisztviselők pár maréknyi forintját kívánta begyűjtetni, s egy füst alatt azt elérni, hogy több Andaxint szedjen több dobozdíj megfizetése mellett a kormánykoalíció Arany János utcai illetékese.
#page#
Talán unokáink tudják csak meg valamilyen előbányászott telekkönyvből, hogy a nép nevében a helyhatóság, vagy a nép nevében az állam tulajdonolta-e jogszerűen a háborús övezetté előlépett minisztériumi parkolót 2007 őszén a valamikor foghíj-teniszpálya helyén. Azt meg a nagy magyar szervilizmus kimúlása után deríthetik csak ki magatartáskutatók, hogyan is működött a világ akkor, amikor "csak az enyéim parkolhatnak" szemléletet senki sem kérdőjelezte meg. Hétköznapi polgárnak valóban eszébe nem jut a tárca elé felfestett csíkok mentén megállni, az meg végképp nem, hogy a minisztériumi autók rendszámait feltüntető táblákat odébb tegye. A Rogán-csapatot sem zavarta persze a "foglalt", de nem bérelt parkoló a minisztérium tövében. Az egészségügyi tárca úgy működik, mint a kórház, a rendelőintézet, a klinika: az épületekhez a legközelebb a főigazgató-főorvos, a főorvos, az orvos, az alorvos, a főnővér, a nővér, az alnővér, a főműtős, a műtős, az alműtős autója állhat meg, a nevezett sorrendben. A beteg pedig szerencsés esetben akár már a szomszédos kerület fizető parkolójában is talál helyet magának, s ha van lába, van nem ziháló tüdeje, akkor, be is sétál kedvenc kórházába. Ma már be lehet hajtani számos kórházba, tízből ötször számla ellenében, másik ötször számlamentesen felemelt sorompók alatt. A járni még vagy már alig tudó páciens pedig boldog lehet, ha a halottas kocsik parkolója után talál valamilyen zugot saját autójának.
A "csak az enyéim parkolhatnak" hagyományőrző szemlélet nem az egészségügy sajátja, ellenkezőleg, közös érték, melyre vigyáznak mindenütt, még az Erzsébet téren is, Rogán polgármester munkahelye mentén. Ott helyezték el Budapest legszebb autós-gátló járdatüskéit. Nagyokat, terebélyeseket, arrébb rakhatatlanokat. Így a helyhatóság-ügyfél viszony és a kórház-beteg viszony között véletlenül sincs különbség. A közeli önkormányzati tárca ugyancsak nem engedi zavarni magát arra tévedő autós ügyfelektől: őrző-védő-elhárító szakemberekkel rakatták tele szép piros mobil tüskékkel az épület előtti szakaszt azon a szerda délutánon is, amikor a társminisztérium vívta harcát a helyhatósággal szemben.
Mi lesz itt egy-két év múlva? Akkor, amikor a magyar City kiürül, átvonulnak egységei a VI. kerületbe, az új kormányzati negyedbe? Ezért fut már most az akkori pénze után is a belvárosi polgármester? Ezt a majdani ingatlanspekulációs meccset - a végeredményt - nem mernénk megtippelni. A mostani Horváth-Rogán asszót sem biztos, hogy eltaláljuk, de drukkolni itt legalább merünk.
Már csak azért is, mert tudjuk: Horváth Ágnes nem is egy, hanem két összecsapás hősnője. Mindkét esetben az a kérdés: ingyen-e, vagy pénzért? S mindkétszer azt mondják a megkérdezettek, hogy ők bizony nem szeretnek fizetni. Most az egészségügyi minisztériumi autósok zabosak, hiszen Rogán Antalék turkálnak a pénztárcájukban. A másik egészségügyis mérkőzésen pedig azt akarják megkérdezni Rogán Antal és Orbán Viktor népétől, hogy tessék mondani, ugye tetszik akarni a vizitdíjmentes egészségügyet?
A vizitdíj ellenértékét legalább tudjuk: az amúgy is sok adóforintunkba kerülő gyógyítás legalább jobb minőségűvé válhat - nem is vitás, Horváth Ágnesnek drukkolunk. Ha pedig a mostani meccsen, az Arany János utcában a Rogán-csapat győzni akar, hát tegye, ott leszünk a lelátón. Mi legalább igazságosak is vagyunk, mert lám, pro és kontra drukkolunk - a mieinknek.
