Gazdag karácsonyunk lesz, együtt gondoskodik róla kormányfő, ellenzéki fővezért és önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezet és annak főnöke. A fa alatt nem egyéb lesz, mint az az egészségügyi reform, amelyik legjobban a reform előtti egészségügyi állapotokra hasonlít. Az ugyan igaz, hogy a múlt hétre még összejött egy kormányfőhöz szervezett reformtanácskozás, olyan, amilyenről mindenki egészségtől kicsattanó arccal távozott és persze nyilatkozta is: sikerült.
És tényleg, hiszen a vizitdíjból is sikerül kifarolniuk a reformereknek: a pénztárakkal szeretnék megfizettetni ezt a hozzájárulást is. Így már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, az, hogyan számolnak majd el az államháztartás idei torzulásával. A váratlan fejleménnyel, hogy most először nem szaladt el a társadalombiztosítás éves büdzséje október-novemberre, s ezúttal nem kellett a kevés adófizetőnek többet és többet betöltenie a közös kasszába, hogy a kiteljesedő paraszolvencia-szedéshez működő környezetet - orvosi rendelőt, kórházat - finanszírozzanak.
A vizitdíj-kifarolással a kormányzat már csaknem a dolgok végére ért, azaz a 360 fokos fordulatból 355 fokot megtett, s vélhetőn azon az 5 fokon engedi csemegézni a legfőbb ellenzéki vezérkart, valamint a 17-i kezdettel korlátlan idejű munkabeszüntetést ígérő, csak szocialista nem-szavazatokat vásárló, önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezetet és annak főnökét. December 17-ig már csak arra kell vigyáznia a kormányzatnak, nehogy túlteljesítsen és a 355 fok helyett 360-nál is többet érjen el, mert akkor Brüsszelben - konvergencia programunk szakavatott elemzői - és a magyar fővárosban, például a biztosítók szövetségénél még képesek elhinni: valami kicsi egészségügyi reformot mégis elindítottak és meg is valósítottak Budapesten.
Vajon nem lesz halál unalmas a 2008-as év, hiszen itt maradunk reformok nélkül? Elmegyünk ugyan a Fidesz-urnákhoz, de ez a tavaszi séta már nem oszt és nem szoroz, hiszen a vizitdíjat helyettünk fizető pénztárak - naivan hisszük, lesznek intézmények, amelyek önként és dalolva kötelezik el magukat arra, hogy ne valamilyen nyereséges tevékenységük után adózzanak, hanem veszteséget termelve segítsék a honi egészségügyet - okafogyottá teszik a politikai voksolósdit. Más szavakkal: tökéletesen mindegy, hogy a valóságban van vagy nincs vizitdíj, van, vagy nincs egészségügyi reform, az össznépi etetés, egyetlen értelme, hogy a Fidesz és érdekszférája hatalmat akar magának. A módszert azonban sikeresen ellopták az ellenzéki párttól.
E módszerlopás közben a hittárs, az önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezet és annak főnöke a múlt héten azt sem vette észre, amit a világ összes többi szakszervezete életművének szokott gondolni: a teljes sikerrel járó bérharcot. Pedig az egyik legfőbb munkavállalói terület az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban elérte, hogy a kiküzdött mértékben emeljék meg a béreket. Az önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezet és annak főnöke számára azonban a lényeg, amint az egészségügy reformja esetében is, a harc maga, s nem az, hogy van-e, vagy nincs vizitdíj. Az önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezet és annak főnöke küzdeni akar - és persze vélhetően a hatalomba jutni úgy, vagy úgyabbul, mint anno a lengyel Szolidaritás - , ezért abszolút mellékes, hogy a kormány megadta az utolsó fillérig a kért béremelést. A fő, hogy legyen tüntetés és legyen határozatlan időre beszüntetett munka.
Hát lesz.
Már csak azért is lesz, mert az, aki a kormánybukást vizionálja, az azt is bizonyára látja, hogy a hatalomban reménykedő mostani ellenzéki párvezér nem nagyon fogja szeretni sem a bérsztrájkot, sem a szakszervezeti akciókat - jobb tehát előre letudni a munkabeszüntetéseket. Az önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezet és annak főnöke, nem is beszélve a reform írmagját is kiirtó mai ellenzékről, ha közelébe jut a hatalomnak, legfeljebb szimpátiatüntetést kezdeményez majd az iránti örömét kifejezve, hogy a Fidesz-kormány "tegyük rendbe az egészségügyet" jelszóval bevezeti a fizessen a beteg is a gyógyításáért programot és magántőkével működő pénztárakkal finanszíroztatja a kórházakat, szakrendelőket, hiszen az államháztartásnak - az azonnali adócsökkentések eredményeképp - egy megveszekedett fillérje sem lesz a társadalombiztosítás eltartására.
A kórházi napidíj és a vizitdíj ellen 2007-ben kardot rántó Fidesznek nincs szerencséje, pár napja nagyon komoly lépéshátrányba került, a karácsonyfa alatt nem az ő ajándéka lesz a lenullázott egészségügyi reform, ezt a csomagot is, amint a nyugdíjrendszer átalakításának, visszaalakításának pakkját, a reformot ellenreformmal sújtó gyakorló kormányzat teszi oda. De a lépéshátrányból elég könnyen tud lépéselőnyt szerezni az ellenzék, már-már halljuk is lelki füleinkkel a Fidesznek és az önmagát megmutatni leginkább sztrájkokban tudó szakszervezetnek a 2008-as új jelszavát: mondjon le az a kormány, amelyik egy egyszerű egészségügyi reform elindítására sem képes.
Az ilyen kormánybajt az ismét drágulni kezdő infúzókkal sem lehet gyógyítani.
